vissza a főoldalra

 2010.07.16. 

Sportkórkép
III. rész – A sportvezetői siker titka

A magyar sport állapotát bemutató cikksorozatunk első két részében már többször is szó esett a sportvezetésről, illetve a vezetői szerep fontosságáról. A lapunk által megkérdezett sportolók is kiemelték, hogy a rátermett vezetői tevékenység kulcsfontosságú, különösen a mai, forrásszegény időszakban. Miután cikksorozatunk célja az, hogy teljes keresztmetszetében átvilágítsuk a magyar sportot, rendkívül lényeges, hogy sportvezetői szemmel is kielemezzük a jelenlegi helyzetet. Ehhez az SAPA Alba Volán 19 szakosztály-igazgatóját, Ocskay Gábort hívtuk segítségül, aki egy – még magyar szinten is csak – középszerű jégkorongcsapatból másfél évtized alatt komoly eredményekkel büszkélkedő, nemzetközileg is elismert szakosztályt épített fel. A székesfehérvári szakosztályvezetőt a sportvezetői munka mibenlétéről és a sikerek titkáról egyaránt kifaggattuk.

– Amikor 1977-ben Székesfehérvárra költözött a Budapesti Volán jégkorong-szakosztálya, akkor kerültem én is a városba. Eredendően nem vagyok tehát fehérvári, ugyanakkor születésétől fogva része vagyok a város jégkorong-sportjának. Emiatt mindig szívügyemnek tekintettem a városi jégkorong sorsát. Azt kell mondanom, hogy bár nagy szó volt, hogy Székesfehérváron jégpálya épült, az akkori viszonyokat nem is érdemes összehasonlítani a maiakkal. Bár a kezdetektől fogva felnőtt csapatunk is volt, a bajnokságban is elindultunk, sőt, 1980/81-ben mi adtuk az első vidéki jégkorongbajnokot, mégis az utánpótlás-nevelésen volt a fő hangsúly.

Az utánpótlás-nevelés tehát az elsőszámú összetevő, amely alapját jelentheti a sikeres sporttevékenységnek. Ocskay Gábor a székesfehérvári jégkorong példájáról beszél, ám egyértelmű, hogy szavai általánosságban is igazak. Megfelelő utánpótlás-nevelés és szakmai háttérmunka nélkül legjobb esetben is csak tiszavirág-életű sikerek elérésére van mód a felnőttek között.

– Az első generációs utánpótlásunk körülményei még nem voltak túl ideálisak. Ennek ellenére az 1980-as évek második felére elértük azt, hogy nagyrészt a saját utánpótlásunkból állt az Alba Volán felnőtt csa-pata. Közülük többen – például Énekes Lajos vagy Kóger István – máig tagjai a klubnak, vagyis játékos-pályafutásuk végeztével hasznos tagjai maradtak egyesületünknek. Ugyanakkor a második korcsoportunk már kiemelkedő sikereket ért el. A javuló feltételek és a megfelelő színvonalú szakmai munka együttesen azt eredményezte, hogy kitűnő tehetségű játékosokat tudtunk adni a magyar jégkorongsport számára.

Hogy kik ezek a kitűnő tehetségű játékosok? Palkovics Krisztián és a tragikusan fiatalon elhunyt Ifjabb Ocskay Gábor neve érdemel elsősorban említést, de rajtuk kívül is több ragyogó tehetség pallérozódott és pallérozódik most is a székesfehérvári utánpótlás-nevelő műhelyben. A javuló feltételek mellett megjelenő első sikerek akár azt is eredményezhették volna, hogy Ocskay Gábor belekényelmesedik vezetői szerepkörébe. Ehelyett azonban mindig újabb és újabb célokat tűzött ki maga elé. Vélekedése szerint ez is rendkívül fontos a folyamatos előrelépéshez.

– Annak ellenére, hogy a Palkovics-Ocskay féle korcsoport több tagja válogatott és klubszinten egyaránt sikereket ért el, ez engem nem elégített ki. Sokkal inkább az előrelépésre ösztökélt, hiszen az ő példájuk azt bizonyította számomra, hogy igenis van értelme a munkának, igenis van esélye annak, hogy tehetséges jégkorongozókat neveljünk a mi körülményeink között is. Ezért kerestem annak lehetőségeit, hogy miképpen lehetne még tudatosabban dolgozni, és ennek eredményeképpen még tovább fejlődni.

Természetes módon a további fejlődéshez kellett a pénz is. Ocskay Gábor hatalmas becsvágyát érzékelte az Alba Volán Rt. élére 1997-ben frissen kinevezett új vezérigazgató, Tóth István is. Ráadásul azt is hamar meglátta, hogy a jégkorong-szakosztály vezetője nem megfoghatatlan lózungokkal próbál pénzt szerezni, hanem konkrét szakmai célkitűzései megvalósítására kéri a főszponzor támogatását. Azt persze Ocskay Gábor sem tagadja, hogy kulcsszerepe van az anyagi háttérnek, ám szavai meglepő azonosságot mutatnak Igaly Diana sportlövőjével, aki a pénztelenség kapcsán a sportvezetők előnytelen szemléletét is feszegette.

– Pénz nélkül nem lehet magas szintű sportot sem csinálni, főleg a mai viszonyok között. Ezt látni kell, és fölösleges letagadni, mert ez tény! Ugyanakkor saját tapasztalataim alapján azt is el kell mondanom, hogy a sportvezetők felelőssége a gazdasági háttér megteremtésében is testet ölt. Abban az esetben ugyanis, ha világos, egyértelmű szakmai célok jelennek meg, sokkal könnyebb befektetőt találni. Egy tehetős, sportszerető ember igenis megnyerhető, ha azt látja, hogy tiszta viszonyok várják őt az adott sportklubnál. 1997 jelentős évszám egyesületünk életében. Tóth István vezérigazgató úrral teljesen újszerű, maximálisan teljesítmény-központú támogatói szerződést kötöttünk. Tiszta körülmények teremtődtek ezáltal, hiszen világos célokat fogalmaztunk meg, amelyekhez cserébe a szponzor igyekezett biztosítani a szükséges anyagi hátteret.

Kézenfekvő volt a kérdés Ocskay Gábor felé, hogy mégis mi volt az a szakmai jövőkép, amelyet felvázolt a szponzori tárgyaláson? Ennek kifejtése azért különösen fontos, mert kiderül belőle, hogy elsősorban vállalásokat tartalmaz, és csak másodsorban kér. Manapság a legtöbb esetben fordított a sorrend, egy sportvezető inkább kér, és legfeljebb annak függvényében hajlandó egy-két vállalást tenni, hogy kérése meghallgatásra talál-e vagy sem.

– Tíz évre szóló sportkoncepciót dolgoztunk ki, amelynek keretében négy pontban fogalmaztuk meg azt, hogy mit szeretnénk elérni. Első pontként azt vállaltuk, hogy Magyarország meghatározó jégkorongcsapata lesz az Alba Volán. Ezzel párhuzamosan tovább fejlesztjük, szélesítjük a már meglévő utánpótlásbázisunkat. Tesszük ezt azért, hogy folyamatosan biztosítva legyen a merítési lehetőség saját játékosaink közül. A harmadik és a negyedik pontban jelent csak meg az anyagiak szerepe. Ugyanis további szponzorok felkutatását is célul tűztük ki, illetve megfogalmaztuk azt a tervünket, hogy évről-évre igyekszünk egy-egy jelentős jégkorong-eseményt Székesfehérvárra hozni. Ez utóbbit a sportág további népszerűség-növelése, és a már említett új szponzorok felkutatása miatt is fontosnak tartottuk.

Hogy milyen eredményeket hozott ez a tízéves sportkoncepció? Nemcsak hogy teljesültek a kissé talán merésznek tűnő célok, de az eredmények minden előzetes elképzelést túlszárnyaltak! Mára az Alba Volán egyeduralkodó a magyar jégkorongsportban, hiszen immáron 11-szeres magyar bajnok a csapat, 2003 óta pedig folyamatosan Székesfehérvárra kerül a bajnoki aranyérem. Emellett Kárpát-Kupa-, Interliga-, Kontinentális Kupa- és Divízió I-es világbajnoki mérkőzések színterévé vált a városi jégcsarnok. Minden saját rendezésű esemény után kiemelt elismeréssel szóltak a fehérvári rendezésről. A vállalások azt eredményezték, hogy egyre több kisebb-nagyobb szponzor csatlakozott a csapat támogatói köréhez. Így a jégkorong-szakosztály működése egyre biztosabb lábakon áll. Ocskay Gábor azonban ezzel sem elégedett meg, újabb kihívásokat keresett.

– Ismerős a régi magyar közmondás, miszerint evés közben jön meg az étvágy. Valahogy így volt ez velem is. Sorra nyertük a magyar bajnoki címeket, és rendeztük a nemzetközi elismertséget hozó tornákat, aminek nagyon örültem. Ám egyszer csak azt éreztem, hogy ideje lenne továbblépni, hiszen ha erre képesek vagyunk, akkor ez a csapat többre is hivatott lehet. Így vetődött fel annak ötlete, hogy a lényegesen magasabb szintet képviselő osztrák ligába kérjük felvételünket. Mondanom sem kell, hogy ez nem csak szakmailag, de anyagilag is ugrásszerű fejlődést kívánt meg. Ezért a támogatói kör megnyerése és pénzügyi támogatása nélkülözhetetlen volt a terv megvalósításához.

A korábbi sikerek és Ocskay Gábor töretlen ambíciója azonban kellő garanciát jelentett az Alba Volán szponzorainak ahhoz, hogy támogassák a szakosztály-igazgató újabb ötletét. Nem csekély áldozatot hozva összeadták a szükséges pluszt, így az Alba Volán elindulhatott az Osztrák Jégkorong Ligában, az EBEL-ben. Sokan bírálták Ocskay Gábort, mondván túl sokat akar, és bizony a honi jégkorongos társadalom sem fogadta osztatlan lelkesedéssel az EBEL-indulást. Ám a csapat rácáfolt minden kétkedő hangra, hiszen azóta is tagja az osztrák ligának, sőt, évről-évre jobb eredményt ér el. Idén már bejutott a rájátszásba is, jövőre pedig még merészebb vágyak fogalmazódtak meg: a négy közé jutás a titkos álom. Ocskay Gábor még ezzel sem elégedett meg. Legújabb ötlete ugyanis ismét forradalmi a ma-gyar jégkorongozás történelmében!

– Hála Istennek az elmúlt évek szép sikerei egyre több fiatalt terelnek a jégkorongsport irányába. Különösen igaz ez Székesfehérvárra, amely jelenleg a magyar hoki fővárosa. Ezért úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk Magyarország első jégkorong-akadémiáját! Hatalmas fába vágtuk ezzel a fejszénket, hiszen ilyet még soha senki nem szervezett, nem ismerhetjük tehát a buktatókat, miként a siker kulcsait sem. Ugyanakkor mégis pontosan tudjuk, mit akarunk, világos a célunk! Szeretnénk, ha a jégkorong iránt érdeklődő gyermekek számára megfelelő képzéssel szolgáló bázis jönne létre, amely azonban nemcsak a jégkorongra, hanem az egész életre is előkészítené a hozzánk jelentkező gyermekeket. A városi Kodály Zoltán Zeneiskolával szerződést kötve biztosítani tudjuk a megfelelő színvonalú oktatást, nevelést, sőt, igény esetén a bentlakásos, kollégiumi elhelyezést is. Miután ez egy tizenkét osztályos iskola, egészen az érettségiig ide járhatnak majd az Akadémia növendékei. Emellett a kiemelkedő színvonalú szakmai munka is biztosított, hiszen az akadémiát Kercsó Árpád vezeti. Őt pedig azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a magyar jégkorongban. A megnövekedett igények szükségessé teszik azt is, hogy újabb jégpálya épüljön a meglévő jégstadionunk mellé. A munkálatok már elkezdődtek, jól is haladnak. Vagyis minden feltétel adott ahhoz, hogy az eredeti terveknek megfelelően jövő őszre már két fedett jégpályánk legyen. Az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia tehát felkészülten várja a gyermekeket, és hisszük, hogy növendékeink közül jó néhány klasszis gazdagítja majd a magyar jégkorongsportot. Ez életem legnagyobb szakmai célkitűzése!

A SAPA Alba Volán 19 története alapján tehát világosnak tetszik, mi a legfontosabb feladata egy sportvezetőnek. Egyértelműen meghatározott szakmai célokat kell kitűzni, és biztosítani a lépésről-lépésre történő fejlődés lehetőségét. Ha ezek a szilárd alapokon nyugvó szakmai célok megvannak, akkor – Ocskay Gábor szerint – igenis van értelme szponzorok után kutatni. A székesfehérvári jégkorong sikertörténete azt mutatja, hogy ez valóban járható út.

Hogy mi az állam szerepe? Hogyan tud bekapcsolódni a sportkormányzat ezekbe a folyamatokba? Erről beszélünk cikksorozatunk befejező részében!