|
 2010.07.23.
Diploma előtt
(Madách Színház)
A
jelenleg az idősebb nemzedékhez tartozó, 1939-ben született
Charles Webb amerikai író a The Graduate, Diploma előtt című
első regényét 1963-ban tette közzé, amiben leplezetlenül bírálja
az Egyesült Államok akkori középosztálybeli társadalmának
sekélyességét, merev szabályokba rögzültségét.
Magyarul 1971-ben jelent meg, és A nagykorú címet kapta.
A regényből 1967-ben forgatott azonos című film vált mérföldkővé
a világ mozgóképes történetében. Meghozta a világhírnevet
a két forgatókönyvírónak, Calder Willinghamnek és Buck
Henrynek, a főszerepet játszó Dustin Hoffmannak és még az
Oscart is a rendezőnek, Mike Nicholsnak. Jó 30 év múlva,
2000-ben jutott eszébe a most 54 esztendős Terry Johnson brit írónak,
hogy színre vigye a filmet. Először Londonban, a West Enden
mutatták be, majd a Broadway-n, és mindkét helyen amolyan százas
számokban mérhető előadássorozatot csináltak belőle. A szépasszony
szerepében olyan világsztárok léptek fel, mint Kathleen
Turner, vagy Linda Gray, a Dallas boldogtalan Samanthája. Ezt a változatot
a Studio Canal különleges engedélyével mutathatta be – a várható
hatalmas érdeklődés miatt két szereposztásban – április
24-én és 25-én a Madách Színház.
A
Diploma előtt főhőse a jómód minden előnyét élvező és hátrányaitól
szenvedő Benjamin Braddock, aki osztályelsőként végzett a középiskolában.
Pályafutását már előre eltervezték a szülei: egyetemi
tanulmányai befejeztével magas beosztással és fizetéssel járó
állás, állandóan felfelé ívelő karrier, ugyanolyan státuszú
lánnyal kötött előnyös házasság, pazarul berendezett
otthon, három gyerek…Benjamin azonban irtózik ettől az eleve
elrendezettségtől, nem akar az előző generációk kitaposott
ösvényén végigmenni. Azzal nincs tisztában, hogy mit
szeretne, csak azt tudja, mit nem: minden idegszálával
tiltakozik apjának, anyjának üres, hazugságokon, féligazságokon
alapuló életformája ellen. A szerelmet is keresi, eközben akad
össze egyik barátjának unatkozó, amolyan női magazinosan
elhanyagolt, erős erotikus kisugárzású anyjával, Mrs.
Robinsonnal. A sokat tapasztalt asszony sec-pec alatt elcsavarja a
tapasztalatlan fiú fejét, beavatja a testi szerelem rejtelmeibe.
Benjaminnak imponál ez a gáláns kaland, mert olyan nagyfiúnak
érzi magát tőle, ugyanakkor szégyelli is, zavarja is, a lelke
mélyén érzi, valami nincs egészen rendben. Akkor változik meg
a helyzet, amikor megismerkedik szeretője lányával, Elaine-nel,
a hamvas ártatlansággal, és teljes szívéből beleszeret. Természetszerűn
minden kitudódik, egymás után robbannak fel az anyja barátnőjével
folytatott titkos viszonyának bombái, és az „apám életéből
nem kérek” elhatározásának taposóaknái.
 Néhány
közönség-kedvenc filmmel – a Valami Amerika 1, 2-vel, a Lorával)
– a háta mögött vállalkozott arra Herendi Gábor, hogy először
színházban rendezzen. A filmes megfogalmazásmód látszik is
produkción: az idő pörgő, vagy csigatempójú múlását számtalan
háttérkép vetítése jelzi, erősen pásztázó vagy halványan
pislogó fényeffektek a helyszínek változását segítik elő,
Horváth Viktória és Nánádssy Zsolt díszletei a minimális
szintet érik el. Herendi a regény és a film történetét
leegyszerűsíti, Banjamin felnőtté válásának stációit, eközben
átélt örömeit, bánatait, győzelmeit, kudarcait, önmaga
keresését egyáltalában nem érinti, vagy csak a felszínét
kapirgálja. Herendi inkább az érzelmi felnövekedésre, a fiúból
férfivé érésre helyezi a hangsúlyt. Az erotikus jelentek is
megmaradnak a még elviselhető és nézhető határokon belül.
Benjámin
figurájából Kovács Lehel azt útját kereső fiatalembert
emeli ki, aki tele van mindenfajta gőzökkel-gázokkal, naiv elképzelésekkel,
és először tapasztalja meg, hogy a nagybetűs élet nem olyan,
mint amilyennek elképzeli, hanem sokkal bonyolultabb és érzelmi
viharoktól rázkódó. A lassan csordogáló hétköznapokba
beleszürkülő, kis csiklandozásra vágyó, magányos Mrs.
Robinsont Nagy-Kálózy Eszter (felső képen) remekül jeleníti
meg: egyszerre csábító vamp és kétségbeesett negyvenes nő.
Elaine-t, a butuska, a középosztálybeli feleség-státuszra
hajtó, üde leányzót Fodor Annamária kelti életre. A karakter
által megkívántan kedves és bájos. Benjámin konformista,
igencsak tehetős apját Szerednyey Béla úgy alakítja, ahogyan
az ilyesfajta gentlemant kell: csak vagyona gyarapodásával
foglalatoskodik, s eközben nem jut elég ideje a családjára. Hűvölvögyi
Ildikó személyesíti meg Mrs. Braddockot, Benjaminnak a pazar
anyagi háttér biztosítása miatt a kevés törődésbe,
imitt-amott a megcsalásba is belenyugvó édesanyját. A produkció
ritmusa gyors, az ideális arányban adagolt humor és a jó ízlés
határát át nem lépő ágyjelenetek miatt mindvégig fenntartja
az érdeklődést, ennek ellenére nem biztos, hogy olyan magas előadásszámot
fog produkálni, mint az Óperenciás-tengeren túl. (Alsó képen:
Szerednyei Béla, Kovács Lehel és Hűvösvölgyi Ildikó.)
Dr. Petővári Ágnes
|
