vissza a főoldalra

 2010.07.23. 

Egy a hangja a Jobbiknak és az MSZP-nek

Közös állásfoglalást adott ki a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Sajtószakszervezet, mivel nehezményezik, hogy „az új médiatörvény-csomag a társadalmi nyilvánosság és a szakmai szervezetek teljes mellőzésével készült.” A szervezetek szerint a parlamenti vita elhalasztására is szükség volna emiatt. A Társaság a Szabadságjogokért szervezet szerint a javaslatcsomag egyes elemei az ’50-es éveket idézik. Közben őszre halasztotta a médiatörvény-tervezet egyes elemeinek megtárgyalását a parlament. A készülő sajtótörvényről, régészeti feltárási jogról és az ún. Biszku-törvényjavaslatról L. Simon Lászlót, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága kormánypárti elnökét kérdeztem.

 – Elnök úr, esetünkben egy új médiatörvényről van szó?

 – Nem, szó sincs erről. A parlament elé Rogán Antal és Cser-Palkovics András képviselők nyújtottak be egy öt részből álló csomagot a médiatartalmak szabályozásával kapcsolatosan. Ez tehát a médiatörvényt megelőző törvénycsomag. A médiatörvény előkészítése pedig az őszi ülésszakra marad. A csomag öt részének egyik eleme egy alkotmánymódosítás, amit nagyon erősen támadtak mind a szocialisták, mind az LMP, mind a Jobbik frakciójából. Sokan azt mondták, hogy egy olyan alkotmány- és demokráciaellenes javaslatról van szó, amely nem igazodik a jogállami normákhoz. Ha ez így lett volna, akkor Sólyom László államelnök úr, aki mindig is szigorú és körültekintő volt minden egyes alkotmánymódosítás kapcsán, nem írta volna alá ezt a parlament által elfogadott törvényjavaslatot. Ez a módosítás meg is jelent a Magyar Közlönyben. Az államelnök aláírása jelzi azt, hogy a szocialisták vádjai megalapozatlanok. Én a törvénymódosítás aláírását a demokrácia és a jogállamiság győzelmének tartom.

Továbblépve: a törvénycsomag egyes elemei a közmédiumok szabályozására vonatkoznak. Arra, hogy a Magyar Televíziónak, a Magyar Rádiónak és a Duna Televíziónak ne legyen külön-külön felügyelő közalapítványa, hanem egyetlenegy nyolc fős médiatestület álljon fel. Ezzel hatalmas összeget takarítunk meg az állami költségvetésben. Eddig mindegyik közmédium közalapítványánál nagy összegű fizetéseket adtak, az elnöknek önálló gépkocsihasználat, a tagoknak pedig mobiltelefon és laptop járt. Még az MTV Közalapítványának az MSZP által jelölt elnöke, Czeglédi László is azt mondta a bizottságban zajló vitában, hogy ezeket a terveket a lehető leggyorsabban meg kell valósítani. A legnagyobb vitát a törvénycsomag utolsó, ötödik eleme, a médiatartalmak szabályozásáról szóló törvénytervezet generálta. Ezt szokták a sajtóban médiaalkotmánynak nevezni. Eleve azt terveztük, hogy ennek csak az általános vitáját bonyolítjuk le a nyári ülésszak során, ugyanakkor meghosszabbítottuk a módosító indítványok benyújtási határidejét, így augusztus 30-ig a képviselők egyéni módosító indítványokat is beadhatnak. Persze még ősszel a részletes vita során is van lehetőség bizottsági módosítások benyújtására. Tehát a szakmának lesz ideje megfogalmazni álláspontját.

 – A már említett négy szervezet hiányolja a párbeszédet a politika részéről.

 – Ezt a kijelentést csak cáfolni tudom. Előzetes egyeztetés valóban nem volt, hiszen egyéni képviselői indítványokról, s nem kormányelőterjesztésekről van szó. Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságában viszont – értékelve ezt az igényt – tartottunk egy olyan ülést, amelyre meghívtuk az összes jelentősebb sajtószervezet képviselőjét, vezetőjét, és a megyei, országos napi- és hetilapok főszerkesztőit. Erre az ülésre sokan eljöttek, ám érdemi, erőteljes kritikát nagyon kevesen fogalmaztak meg. Eötvös Pál, a MUOSZ elnöke is visszafogottan nyilatkozott. Az ominózus ülés után egy héttel tárgyaltam Kázmér Judittal, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnökével, többek között a napilapok olvasottságának növelése érdekében indítható programok jelentőségéről. Kázmér Judit nem jelezte ezen a beszélgetésen azt, hogy súlyos tartalmi kifogásaik lennének a jogszabállyal kapcsolatban. A már említett, a sajtó képviselőivel zajlott bizottsági megbeszélés után benyújtottam tíz olyan egyéni képviselői indítványt, melyek az elhangzott szakmai állásfoglalások alapján születtek. Tehát nem igaz, hogy a szakmai álláspontokat nem akarjuk beépíteni a javaslatba.

 – Azt is szemükre vetik, hogy a médiafelügyelet elnökét a miniszterelnök nevezné ki.

 – A felálló testület egyben hatóság is, így ebben semmilyen problémát nem látok.

 – Azt nyilatkozta az egyik köztévének, pont a médiatörvény módosításával kapcsolatban, hogy Jobbik-MSZP ellenzéki „nagykoalíció” alakult. Ezt mire alapozza?

 – Azt állapítottam meg, hogy meglepően azonos érvekkel, azonos logika mentén fogalmaz az MSZP és a Jobbik. Az is látszik, hogy hasonló a két pártnak a médiához és a demokráciához való viszonya.

 – Elég mozgalmas az ön által vezetett grémium élete, mert itt van a Biszku-botrány. Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága általános vitára alkalmasnak minősítette azt a határozati javaslatot, amely a személyiségi jogok felülvizsgálatára kéri a kormányt. Mi is a határozati javaslat lényege?

 – A Biszku-film rávilágított arra, hogy Magyarországon a jelenleg hatályos jogszabá-lyok szerint dokumentumfilmeket és bizonyos történelmi dokumentumokat nem lehet bemutatni, nyilvánosságra hozni, amennyiben az személyiségi jogokat sért. A határozati javaslattal azt próbáljuk elérni: a kormány adjon egyértelmű választ arra, hogy miként lehet feloldani a személyiségi jogok, a közszereplők személyiségi jogai és a társadalom széles rétegeinek azon jogai közötti ellentmondást, miszerint jogunk van a múltunkat, történelmünket megismerni. Ám ha valaki a személyiségi jogaira hivatkozik, akkor ez mégsem történhet meg. A határozati javaslat felkéri a kormányt, vizsgálja meg a személyiségi jogok hatályos szabályozását, és tegyen javaslatot arra nézve, hogy a történelmünk szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható a személyiségi jogokra hivatkozással.

 – A határozati javaslat meghozatala után önnek esett a jobbikos Novák Előd, mert állítólag a Biszku-lányok pszichéjét védte.

 – Novák Előd azt akarta, hogy hívjuk be a bizottság elé számonkérésre Biszku Bélát. Ennek nem láttam értelmét. Egy parlamenti bizottság bárkit elhívhat kötelező jelleggel az ülésére, de ha valaki megtagadja a részvételt, nem tudunk mit tenni, a távolmaradás nem szankcionálható. Úgy gondolom: nekünk a jogalkotás a feladatunk és nem az ítélkezés és a pellengérre állítás. Olyan törvényeket kell hozni, melyek lehetővé teszik a már említett nyilvánosság megteremtését, másrészt az előző rendszer bűnöseinek bíróság elé állítását. A Biszku-lányokkal kapcsolatos megjegyzés akkor hangzott el, mikor arról vitatkoztunk a bizottsági ülésen, hogy a lányok nem járultak hozzá az apjukról szóló film levetítéséhez. Akkor mondtam: együtt tudok érezni azokkal a gyerekekkel, akik adott esetben szégyellik az apjukat. Még a diktátorokat, a gyilkosokat is szereti valaki. Ezért megértettem a lányok első reakcióját, ami a film vetítésére vonatkozott. Azt viszont nem állítottam, hogy együtt éreznék a diktatúra szereplőivel. Minden fórumon ezt hangoztatom: fel kell tárni a múltat, s ha elegendő a bizonyíték, akkor el kell ítélni a bűnösöket. A rendszerváltás egyik nagy deficitjének tartom, hogy elmaradt a számonkérés. Nem citálták bíróság elé azokat, akik a kommunizmus évtizedeiben sok-sok ember haláláért, személyes tragédiájáért felelősek. Ezt a hiányt korrigálni kell, ha lehet, de csakis jogállami keretek között, s nem úgy, hogy bíróságot kreálunk egy parlamenti bizottságból. A Magyar Köztársaság Parlamentjének tekintélyét ne romboljuk tovább, hanem erősítsük!

 – Az Országgyűlés július 5-én 316 igen szavazattal, 47 ellenében fogadta el az ön beterjesztését, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását. Azt mondta a Népszava az ön képviselői indítványára, hogy szétforgácsolják a magyar régészetet, mert ön azt kezdeményezte: adják vissza a megyei múzeumoknak a régészeti feltárások jogát. Mi akkor a gond a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálattal, amit az előző kormány hozott létre, s ami egy országos régészeti intézmény?

 – Hazánkban több mint száz éve a vidéki múzeumok területileg illetékesek a régészeti feltárásban. A gyűjtőkörük is meghatározott. A gyűjtőkörükben meghatározott területen belül gyűjtik a régészeti leleteket, azokat feldolgozzák és kiállítják. Ezt a több mint százéves jól működő rendszert több okra hivatkozva – pl., hogy a régészeti feltárásokból befolyó forrást működési célokra hasznosították a múzeumok, ami részben igaz lehet, mert a működési forrásokat a szocialisták drasztikusan csökkentették az elmúlt nyolc évben – azt találta ki a Hiller-vezette tárca, hogy létrehoznak egy olyan központosított szervet, amely a nagyberuházásokat kezelné, s így egy jelentős forráskoncentráció jönne létre. Ennek következtében az amúgy is nehéz helyzetben lévő megyei múzeumi intézményrendszer még rosszabb helyzetbe került. Indítványom ezt kívánta orvosolni azzal, hogy a megyei és a városi múzeumok kapják vissza a feltárási jogot és az ezzel járó forrásokat. Tudom, hogy súlyos gazdasági érdekeket sértett ez a javaslat, s egyesek megpróbálták ezt baloldali-jobboldali kérdésként feltüntetni. Ebbe a sorba állt be a Népszava is, mely szerint egy jól működő régészeti rendszert forgácsolnánk széjjel. Valójában ezt a rendszert éppen a központosítással aknázták alá. A beruházások sem gyorsabbak, sem olcsóbbak nem lettek, egyes esetekben a központi szervezet éppen a megyei múzeumokat versenyeztette. Azzal is megvádoltak bennünket, hogy a munkatársak mind az utcára fognak kerülni. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat létrejöttekor a megyei múzeumok szakembereit csábították el. Ezek után a régészek visszamehetnek az eredeti munkahelyükre.

 – Nem tudom, hogy az önök illetékességébe tartozik-e az, hogy szükséges-e végzettség, előadóművészi vizsga ahhoz, hogy valaki egy szórakozóhelyen felléphessen? Ugyanis ezt Kóka anno egy rendelettel eltörölte. Az igényes cigányzenét játszó muzsikusokat –akiknek a tudását meg kell fizetni – kiszorították a „kamuzenészek”.

 – Erről még konkrétan nem volt szó, de ismerem a problémát. Igaz, hogy Magyarországon, ahol nagy hagyománya van a cigányzenének, a roma muzsikusok jelentős hátrányba kerültek. A fellépéseiket ellehetetlenítették, pedig jelentős turisztikai igény van rájuk. Sokan azt is sajnálják, hogy a Magyar Rádióból is száműzték a cigányzenét. Ennek a komplex problémának a kezelése a kulturális kormányzat feladata, de a bizottságunkra partnerként számíthat.

Medveczky Attila