vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

Újjászületik Ceauşescu kultusza?

Sikerrel indulhatna Nicolae Ceauşescu a következő elnökválasztásokon: ha most kerülne sor a voksolásra, a Román Értékelési és Stratégiai Intézet (IRES) felmérésének szerint, a szavazók 41 százaléka őt választaná. Az egykori diktátor – exhumálása utáni – politikai karrierje azért is meglepő, mert a rokonszenv a személyének, és nem a rendszernek szól: a kommunizmus bukását a válaszadók 36 százaléka tartja veszteségnek, a megkérdezettek 49 százaléka viszont úgy gondolja, a kondukátor tényleg jó vezér volt. 8 százalék pozitív értékelése ellenére sem szavazna rá, viszont 41 százalék annyira bízik vezetői kvalitásaiban, hogy most is őt támogatná szavazatával. A július 21-e és 23-a között készített közvélemény-kutatás alapján elmondható: az egykor rettegett Ceauşescu ma lázban tartja a hazai nyilvánosságot. A kutatásban résztvevők 87 százaléka arról számolt be, hogy folyamatosan nyomon követi az exhumálást érintő reakciókat, eseményeket: ez az idei nyár egyik kulcsfontosságú témája. Az IRES elnöke, Vasile Dâncu úgy véli, hogy a felfokozott érdeklődés oka a román társadalom „identitás-válsága”, a nemzeti gondolat elcsökevényesedése és a tudatos közösségszervezés hiánya: a hazai társadalom sem politikai múltjával nincs tisztában, sem jelenében nem bízik, arról pedig, hogy merre halad az ország, fogalma sincs. Jellemző, hogy a hazai középiskolások 90 százaléka elhibázottnak tartja a rendszerváltás utáni évtizedeket, 80 százalékuk pedig külföldön szeretne élni. Nem csak a máig tisztázatlan körülmények között kivégzett politikus által fémjelzett korszak osztja meg az embereket, hanem a halálának a módja is. Annak ellenére, hogy a târgoviştei kivégzés körülményei, az 1989 december végi temetés részletei máig nem ismertek, a románok jelentős része a részleges információ birtokában is úgy véli: méltatlan és embertelen eljárás áldozatává vált a gyorsított ütemben kivégzett diktátor-házaspár. A válaszadók 71 százaléka úgy véli, hogy a lemészároltak „nem érdemelték meg a sorsukat”, 84 százalékuk pedig nem ítélte volna Ceauşescuékat halálra, ha a bírói testület tagjaként jogot kapott volna a döntéshez. A halálbüntetés elutasítása olyan egyértelmű, hogy a kutatás résztvevőinek 68 százaléka szerint az ítélethozatalban résztvevőket kellene felelősségre vonni. A Ceauşescu-reneszánsz egyik fontos következménye, hogy javult a „nosztalgia pártok” iránti szimpátia is, az egykori politikai mumus haló porában is jó reklámalanynak bizonyul: a véleményt nyilvánítók 57 százaléka szerint a kommunista szervezeteket nem kellene betiltani, a kommunizmusról pedig a válaszadók 68 százaléka úgy vélekedik, hogy értékelhető ideológia, amelynek elhibázott volt a gyakorlatba ültetése. Érdekesen árnyalja ezt a nehezen értelmezhető népszerűséget a tény, hogy a Ceauşescu iránti elköteleződés „egyszemélyes”, Elena Ceauşescut sokkal kevesebben fogadják el: róla az emberek 67 százaléka úgy véli, hogy vezetői teljesítménye rossz, valamint azt is feltételezik, hogy ő volt a „sötét árnyék” ebben az aranyló rendszerben, az ő számlájára írható az 1989 előtt elkövetett politikai hibák jelentős része. (Képen: A Román Kommunista Párt 1989 novemberi ülésén még ünnepelték a Ceauşescu-házaspárt.)