vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

Emléktábla avatás Albert Schweitzer emlékére

Szakmai körökben méltatlanul kevés szó hangzott el az elmúlt időszakban dr. Albert Schweitzer életéről, munkásságáról. Az orvos-teológus születésének 135. évfordulója alkalmából dr. Hernádi Mária bőrgyógyász főorvos kezdeményezésére, Tóka Szabolcs, a Székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójával közös szervezésben tavasszal emléktáblát avattak Székesfehérváron. A nemes hagyomány folytatásaként a Nobel-békedíjas orvos tiszteletére a főorvosnő balatonaligai rendelőjének falán újabb emléktábla avatásra került sor. A megemlékezést népzenei műsor és énekkari szolgálat is színesítette. Az ünnepségen a térség állami és egyházi elöljárói is köszöntőt mondtak.

 A rendhagyónak számító kezdeményezés ünnepsége a Club Aligai orvosi rendelő falán elhelyezett emléktáblánál kezdődött, ahol elsőként dr. Hernádi Mária bőrgyógyász szakorvos köszöntötte a vendégeket. Albert Schweitzer sokoldalúságáról, orvosi nagyságáról emlékezett meg, megemlítve orgonaművészi, zenetudósi, teológiai és lelkipásztori tevékenységét. Az iránta érzett tisztelete és csodálata csak mélyült, minél többet tudott meg munkásságáról. Némi hasonlóság is felbukkan életsorsukat illetően: mindketten lelkészcsaládból származnak, meg kellett küzdeniük orvosi hivatásuk megszerzéséért és pályájuk gyakorlásáért is. A tudós professzor egész életében példát mutatott, legfőképpen arról, mit jelent orvosnak lenni egy olyan időben, amikor a gyógyító munka üzleti szintre süllyedésének lehetünk tanúi. Talán még nem késő az orvosi lelkiismereteket ébresztgetni, s lesz, aki meghallja...

 Mint hívő embernek, számomra példaértékű Albert Schweitzer életéből krisztusi alázata az orvoslásban, a leprások, számkivetettek gyógyításában, a művészetekben, és a lelkipásztori munkában egyaránt – hangsúlyozta a főorvosnő. Az emléktáblán két gondolatot örökített meg. Mind a kettő Albert Schweitzer 1909-es strasbourgi igehirdetéséből származik. Az első egy, a Máté evangéliumából vett idézet: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Azt a gondolatát is megörökíti a tábla: „Leglényegesebb az örök igazság, tudni azt, mit jelent az Ő lelki közelsége."

 Hernádi főorvosnő a professzor afrikai betegeihez intézett egyik prédikációjából is idézett: „Azért magyarázom nektek Jézus szavait, hogy ti, akik távolról jöttetek, elmondhassátok: Eddig olyan volt a szívetek, mint egy falu, sok gonosz törzsfőnökkel. Ezek a gonosz törzsfőnökök a szívetek rossz gondolatai: ott van a nagy törzsfőnök, akit hazugságnak hívnak, és azt mondja, hazudjatok! Van egy másik törzsfőnök, aki így biztat: <> Azután van még egy törzsfőnök: a gonoszság. Ez arra ösztökél benneteket, hogy veszekedjetek, üssetek, haragudjatok.  Ismét másik törzsfőnök a lustaság. Szívetek nagy falujában ezek a törzsfőnökök az urak. Mármost mondjátok meg nekem, ha egy falu törzsfőnöke gonosz, lehet-e boldog az a falu? És ha szívetekben élő törzsfőnökök gonoszok, lehet-e boldog a szívetek? A boldog szív csendes, mint egy tó a napsütésben. Ha most megkérdezlek benneteket, csendes és boldog-e a szívetek? Mindegyikőtök kénytelen lenne így válaszolni: Pedig minden szív csendes és boldog akar lenni – ezt még a legvadabb ember is tudja. Az emberszív mind egyforma: békességre vágyunk és boldogok akarunk lenni. A fehérek épp úgy, mint a feketék. De a szívnek csak akkor lesz békessége, és akkor lesz boldog, ha benne Jézus az Úr, mindenféle jó gondolattal. Egyedül Ő teheti meg, hogy szívünk őt kövesse, és így békés és boldog legyen. Ezért kell mindben, amit tesztek, megkérdeznetek: megengedi ezt a törzsfőnökünk? Ezért mondom mindenkinek, hogy Jézus legyen a szíved Törzsfőnöke!”  

„Az a dolgunk, hogy amíg létezünk, összhangban éljünk minden élővel, közben pedig tegyünk világunk jobbá tételéért a legtöbbet, amit tudunk” – idézte a Nobel-díjas tudós gondolatait dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke. A remek művészre, tudósra, lelkészre és humanistára annyiféleképpen emlékezhet bárki, ahány példaképet csak választ magának. De mégis csak egy valakit láthatunk – Albert Schweitzert, az embert. Hihetetlenül gazdag, hosszú és tartalmas élet volt az övé, s ennek a zene is szerves részét képezte, így bizonyára a hangjegyek közötti harmónia is hozzásegítette ahhoz, hogy minden más tevékenységében is az összhangot keresse. Az elnök asszony szólt arról is, személye az élő példa arra, hogy modern korunkban is lehet ötvözni Leonardo Da Vinci sokszínűségét, Assisi Szent Ferenc tisztaságát, és Don Quijote nemes elszántságát. Példamutató élete szilárdan beágyazódott az emberiség történetének közös útjába. Amíg a társadalom, erkölcs, hit, művészet és tudomány léteznek e világon, ennek az útnak emléke mindig alapköve lesz.

 A Bibliát olvasó emberek számára emlékezetes ároni áldásról szólva Kuti Géza, a Veszprémi Református Egyházmegye esperese hangsúlyozta: a Nobel-békedíjas tudósról készített fotóra pillantva látható: sugárzik róla az, amit az áldás is üzen: „ragyogtassa szent orcáját reánk” a Teremtő. A krisztusi arc visszatükröződése érzékelhető a szem tekintetéből. Isten talentumokat és kegyelmi ajándékokat egyaránt adott a tudósnak. A lelki ajándékokra nézve hitet kapott Teremtőjétől, s vele együtt azt a készséget is, hogy lelkipásztori szolgálatot vállaljon. 

Kuti esperes a korábban idézett igehirdetés alapján elmondta, Albert Schweitzer életének Ura az a Jézus Krisztus volt, aki azt is mondta, nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek.

Ünnepi köszöntőjében Balatonvilágos polgármestere, Fekete Barnabás arról beszélt, a tudós orvos elsősorban adni szeretett, szüntelenül kereste embertársai javát, s nem arra várt, hogy Ő kapjon valamit. Szellemi gazdagságára jellemző, hogy még születésének 135. évfordulóján is emlékeznek rá.

 Az alkalmat áldásmondással köszöntötte Hegyi András baptista lelkipásztor, majd az ünnepség első részének zárásaként dr. Hernádi Mária és dr. Balogh Ibolya közösen leplezték le az emléktáblát, amely ezentúl az orvosi rendelő falát díszíti. Az ünnepi hangulatot a Fejér Megyei Szent György Kórház kórusa és a helyi népdalkör műsora színesítette.

 Az ünnepség a balatonfőkajári református egyházközség templomában folytatódott tovább, ahol Vajda János, a helyi gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az ünneplőket. Máté evangéliuma 9. fejezete alapján arról szólt igehirdetésében, hogy a történetben szereplő bénának voltak barátai, akik megszánták és elvitték Jézushoz. Hitték, az Úr egy bénát is képes meggyógyítani. Hitük elnyerte jutalmát, Jézus szavaiban szabadító, gyógyító erő volt. Nem csak az egészségét adta vissza a betegnek, de megajándékozta őt az üdvösség és bűnbocsánat ajándékával is.

 "Isten azt üzeni ezen a példán keresztül, hogy csak az az ember van Istentől, akiben van szeretet és könyörület" – hirdette a lelkipásztor, hozzátéve, ez a tanítás ma is érvényes. Ezt a példát, a szeretetnek ezt a megélését adta elénk dr. Albert Schweitzer is, hiszen csodálatos adottságait, képességeit nem önző módon használta fel, hanem az emberiség gyógyítására fordította.

 Dr. Baráth István, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője Steinbach József dunántúli püspök nevében köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett arra, hogy a tudós teológus hívő keresztyén emberként igyekezett embertársai számára olyan segítséget nyújtani, amelyet derűvel, hittel és szeretettel folytatott.

Az orvos halála után 55 évvel nincs más dolgunk, mint szeretni egymást és tisztelni az életet – fogalmazott Forró Zsolt, Balatonfőkajár polgármestere. Elmondta, hogy Albert Schweitzer életének része volt az emberi barbárság legsötétebb időszaka, a két világháború korszaka, de még ebben az időszakban is megtalálta a módját, hogy képes legyen segíteni másokon, a világ legszegényebb tájára, Afrikába utazva.

(Forrás: reformatus.hu)