vissza a főoldalra

 2010.07.30. 

A legsúlyosabb büntetendő cselekmények az Egyházban

Az Egyház küldetésének középpontjában a lelkek üdvössége áll mint legfőbb törvény, amit különösképpen a szentségek kiszolgáltatása révén valósít meg. Indokolt tehát, hogy a szentségek szent jellegét különös módon védelmezze, ha kell, büntetve a velük kapcsolatos visszaéléseket. A vonatkozó előírásokat a hatályos kánonjogban II. János Pál 2001-es Sacramentorum sanctitatis tutela (A szentségek szent jellegének védelme) kezdetű motu propriója, illetve a hozzá kapcsolódóan a Hittani Kongregáció által szintén 2001-ben kiadott, majd 2010. május 21-én módosított szabályok (Normae de gravioribus delictis) foglalják össze.

 A legsúlyosabb büntetendő cselekményeknek érthető módon azok számítanak az Egyházban, amelyek küldetése lényegét sodorják veszélybe: veszélyeztetik a hitet és az Egyház egységét, visszaélnek az Eucharisztiával és a bűnbánat szentségével. Ide tartozik továbbá két olyan büntetendő cselekmény, amik jóllehet természetükben meglehetősen különböznek egymástól, valójában egyaránt az egyházi rend szentségével való súlyos visszaélést képeznek: az egyházi személy által elkövetett pedofil cselekedet, valamint a nők pappá szentelésére tett kísérlet.

 A hit elleni büntetendő cselekmények veszélyeztetik az Egyházra bízott krisztusi üzenet hiteles megőrzését és továbbadását. Az eretnekség (hitigazság makacs tagadása), a hitehagyás (a keresztény hit teljes elutasítása) és a szakadárság (a pápának való alárendeltség, illetve az egyházi közösség megtagadása, ld. 751. kán.) elkövetője önmagától beálló kiközösítésbe esik (1364. kán.).

 Az Eucharisztia elleni legsúlyosabb büntetendő cselekmények között szerepel az átváltoztatott színek – a Szentostya, vagy a Szent Vér – meggyalázása (pl. szándékos ledobása, eldobása), vagy szentségtörő céllal történő elvitele és birtoklása (az Apostoli Széknek fenntartott önmagától beálló kiközösítést von maga után, ld. 1367. kán.); a kenyér és/vagy a bor szentségtörő céllal a szentmisében, avagy azon kívül történő átváltoztatása; továbbá a szentmise bemutatásának illetéktelen kísérlete (pl. nincs pappá szentelve az illető), illetve színlelése. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik az apostoli folytonosságot és az egyházi rend szentségét el nem ismerő egyházi közösségek szolgálattevőivel koncelebrált misézés (vö. 908. és 1365. kán.).

 A bűnbocsánat szentsége elleni legsúlyosabb büntetendő cselekmények közé tartozik ha a pap gyónás kapcsán, vagy annak ürügyén a gyónót a hatodik parancsolat elleni bűnre csábítja; ha a közösen elkövetett hatodik parancsolat elleni bűn alól bűntársát feloldozza (ez utóbbi érvénytelen és automatikus kiközösítéssel is jár, ld. 977., 1378. kán.); valamint az illetéktelen gyóntatás, illetve annak színlelése (1378. kán. 2. §, 2., 1379. kán.). Továbbá a gyónási titok közvetett vagy közvetlen megsértése a gyóntató részéről (a közvetlen megsértés a Szentszéknek fenntartott automatikus kiközösítéssel jár, vö. 1388. kán. 1. §.), illetve a gyónásban elhangzottak technikai eszközzel történő rögzítése és nyilvánosságra hozatala.

 Az Egyház szervezetének alapjai elleni súlyos bűncselekményt képez a nők pappá szentelésére tett kísérlet (csak kísérlet, hiszen az érvényes felszentelés nem valósul meg), ami mind a szentelést megkísérlő, mind a „felszentelt” nő vonatkozásában a Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítéssel jár. Amellett, hogy az így „felszentelt” nő további súlyos büntetendő cselekményeket is elkövet, ha megkísérel szentségeket kiszolgáltatni.

 Az erkölcs elleni legsúlyosabb büntetendő cselekményt képezi a klerikus által tizennyolc évesnél fiatalabb személlyel elkövetett hatodik parancsolat ellen bűn („papi pedofília”), amellyel egyenlő megítélés alá esik a szellemileg fogyatékos személlyel elkövetett hasonló visszaélés is. Szintén e kategóriába tartozik a tizennégy évesnél fiatalabb kiskorút ábrázoló pornográf képek bármilyen eszközzel történő megszerzése, birtoklása és terjesztése klerikus részéről.

Ezen legsúlyosabb büntetendő cselekmények a Hittani Kongregáció számára vannak fenntartva – mind a latin rítusú, mind a keleti katolikus egyházak vonatkozásában –, azaz ilyen ügyekben a Kongregáció hivatott eljárni mint legfelsőbb apostoli bíróság, akár a magasrangú egyházi méltóságokkal, bíborosokkal, pátriárkákkal, püspökökkel szemben is.

 Az ordinárius (a helyi püspök) tehát, ha ilyen büntetendő cselekményekről értesül, az előzetes vizsgálatot követően köteles értesíteni a Hittani Kongregációt. Ez utóbbi rögtön magához vonhatja az eljárást, de dönthet úgy is, hogy az eljárás lefolytatását rábízza a helyileg illetékes ordináriusra, akinek ítélete, határozata ellen a Kongregációhoz lehet fellebbezni. Az eljárás rendes esetben büntetőperes eljárás az egyházi bíróság előtt, de egyes esetekben a Hittani Kongregáció engedélyezheti a gyorsabb és egyszerűbb peren kívüli határozattal történő eljárást (1720. kán.).

 Ezen büntetendő cselekmények esetében az elévülési idő húsz év, amit a kiskorú elleni szexuális visszaélés esetén az áldozat nagykorúvá válása napjától kell számítani. Ugyanakkor a Hittani Kongregációnak joga van egyes esetekben felmentést adni az elévülés alól (tehát már elévült esetekben is ítélkezhet, ha az ügy súlya úgy kívánja).

 A vonatkozó eljárások pápai titok alá esnek, ami a kánonjogban a legszigorúbb minősítésű titokfajta, és az eljárásban érintettek (vádlott, illetve áldozat) személyiségi jogainak védelme mellett a botrány elkerülését is hivatott szolgálni. Hiszen a botrány a közvetlen érintetteken túl mások számára is potenciálisan károkat okoz, veszélyeztetve az Egyház legfőbb küldetését, a lelkek üdvösségét.

 Érszegi Márk Aurél