vissza a főoldalra

 2010.08.04. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 31. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Egy közlemény ellentmondásai (2.oldal)

„Az Eötvös Károly Intézet évek óta küzd a pártfinanszírozás átláthatóságáért és ésszerűsítésért. Meggyőződésünk, hogy az állami támogatás csökkentése egyik célt sem szolgálja.” Nofene? Osztán, miért nem? A csökkentett összeg átláthatatlanná teszi a pártkönyvelést? Ez nem logikus. Aztán azt mondják a közpolitikusok, hogy a kisebb támogatás több lopásra készteti a pártokat. Mindegyiket. De legtöbbet így az fog szerezni magának, amelyiknek erre a legnagyobb lehetősége van, amelyik majdnem minden önkormányzatot birtokol: a Fidesz. Magam nem tudom, hogy van ez, tűzbe én a kezem a Fideszért se teszem, de hogy ez gyanúsítás, az kétségtelen. Azt mondja az Eötvös Károly Intézet, amelyet Soros György alapított és pénzelt, hogy a Fidesz lopott, lop és lopni fog. Meg, persze a többi, de azok csak módjával. Keresni kezdem az árulkodó mondatot, vagy mondatrészt, mert érzem, hogy ez valakinek, vagy valamelyik pártnak az érdekében született közlemény, de nehezen találom. Végre aztán megvan. „Az állami támogatás rendszerének egyik elsődleges célja, hogy csökkenjen a pártok és az általuk jelölt állami döntéshozók függése a fekete pártpénzektől, és hogy ösztönözzék a legális magánadományok gyűjtését.” Aha – mondom. Melyik párt terjesztette magáról, hogy annyira szerették itthon és Amerikában is, hogy kitömték legális magánadományokkal és ennek következtében minden matematikai esélytelenséget legyűrve bejutott az Országgyűlésbe? Hát, persze, hogy az LMP! Az SZDSZ elhónyálása után most neki veri a tam-tamot a Soros alapította intézet. Csak nem árulja el. Ez azonban nem ok a szemrehányásra: sose árulta el. Ami eddig halvány gyanú volt, innentől tény: az Eötvös Károly Intézet, nyilván alapítója utasítására, meg a saját szimata szerint is, átnyergelt LMP-re. Most ez az új Eötvös Károly védenceit futtató párt, amelyhez az MSZP is csatlakozni óhajt – a jó szimatnak itt is van szerepe, és ki merné állítani, hogy Lendvai Ildikónak, vagy pláne Kovács Lászlónak nincs fejlett szimata. A közlemény keserűséggel záródik. „Ez a lépés a mai körülmények között még a politikai erőviszonyokra is befolyással lehet, hiszen a kormányzatot és az önkormányzatok zömét uraló pártnak sokkal kiterjedtebb lehetőségei vannak arra, hogy a törvényes támogatásokat nem törvényes forrásokból egészítse ki.” A betyárját! Mindazonáltal aggályaim ágaskodnak Eötvösék célzásai iránt. Mintha a politikai térkép már átrendeződött volna, eötvöskárolykáim! Nem szerzett kétharmadot a most nagy lehetőségek előtt álló párt ellenzékből, s éppen úgy, hogy a választás előtt a másiknak volt meg a lehetősége a korlátlan kasszatömködésre? Talán nem éppen azért hosszabbította meg futamidejét a mesterséges beavatkozásokkal és az SZDSZ-es támogatással, hogy elérje a lopás eldorádó határát és száraz lábbal át is vesse magát rajta? A mostani sűrű letartóztatások, vádemelések, vizsgálatok bizonyítják: elérték Eldorádót. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy sokan a Markó utcában találták magukat.

Az Antall-kormánytól az ATV-ig

A Nemzeti Üdülési Alapítvány (4.oldal)

A pénzügyi törvénycsomag elfogadásával a második Orbán-kormány leállította a döntéshozatali folyamatot a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány előző kormányok idején kinevezett alapítványi kuratóriumában is. Ezzel egy újabb szocialista pénzszivattyú továbbélését akadályozták meg. Az előző kormány idején kinevezett kuratórium önálló televíziócsatornát alapított volna, a hivatalos magyarázat szerint a hazai turizmus népszerűsítésére. Az Orbán-kormány megakasztotta a tervet. „Az egész szocialista politika benne van ebben a történetben” – vélekedett Soltész Miklós. Idén 3,2 milliárd forint ment volna szociális támogatású üdülésre, ezzel szemben pedig 4 milliárd forintért akartak – hát, szép szóval – gründolni maguknak egy tévét – mondta az államtitkár. Mindenki következtet, hogy mire szerették volna használni a csatornát . A műsorszolgáltató egy olyan cég lett volna, amelyet az üdülési alapítvány két saját cége alapított. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke, Pataki Péter szerint a tévéadó létrehozása egy hosszú távú befektetés lett volna, mely a későbbiekben azt eredményezte volna, hogy még több pénz jut az üdültetésre. Az üdülési alapítvány a kormányváltás előtti hónapokban egymilliárd forintos vállalkozási szerződést kötött az ATV-vel egy turisztikai témájú műsor gyártására és sugárzására. Ezt a megállapodást is megvizsgálná az Orbán-kormány az alapítvány működésének ellenőrzésekor.

 Elveszhet a teljes uniós támogatás (5.oldal)

Tarlós Istvánt Győri Béla kérdezi

– Veszélybe került a 181 milliárd forint, ami az EU-tól érkezne a 4-es metró beruházás végrehajtására.

– Amit itt a szocialisták és a főpolgármester úr műveltek, azt hiszem, hogy arra talán a budapestiek nagy része magyarázatot vár, és ilyen skandalumok után, amik történtek az elmúlt ciklusban is, azt kell mondanom önnek, hogy a szocialisták, amit a kampányban elkezdtek művelni, arra én nem is igen reagálok, mert legalábbis az én értelmezésemben, az kimeríti a politikai szélhámosság fogalmát.

– Sötét ez az ügy, csak nagyobb baj ne legyen belőle, mert ennek a 181 milliárd forintnak annyi, gyanítom.

– Bizony furcsa a helyzet és az is meghökkentő számomra, bár azért a tudatom mélyén annyira nem lep meg, hogy a szocialisták lettek a demokrácia legnagyobb féltői, ha valakik, ők a demokratizmus alapfeltételeinek sem tettek eleget a fővárosnál sem az elmúlt hosszú évek során. Mindez beletartozik abba a körbe, hogy nálam és az én értékrendemben, amit a szocialisták művelnek – mint már említettem – bőven kimerítiapolitikaiszélhámosságfogalmát.

– Lesz itt egy közgyűlés még a fővárosban. Mivel fognak foglalkozni Demszkyék?

– Fogalmam sincs, hogy mit hoznak be, az sem biztos, hogy én részt tudok venni ezen a közgyűlésen, hiszen az utóbbi fél évben a legváratlanabb időpontokban hívják össze a közgyűlést, jóllehet, az augusztus 26-i nem váratlan, szerencsésebb lenne, ha Demszky Gáborék az álellenzéki szocialistákkal együtt, hiszen mindenben együtt szavaznak azóta is, mióta állítólag felbomlott a koalíció, jobban örülnék, ha nem tennének semmit kényszerpályára, hanem készítenének egy kimutatást arról, hogy láthassuk végre, hogy hol és mekkora perekbe keveredik a főváros az ő regnálásuk utáni időben, mert az nem a jelenlegi ellenzéknek, vagyis nekünk nem mindegy elsősorban, hanem a városnak.

 A hit ostobasága és a bölcsesség

Joseph Ratzinger: Benedek Európája c. művét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

„A felvilágosodás korában megpróbálták értelmezni és meghatározni a lényeges erkölcsi normákat, és azt mondták, ezek akkor is érvényesek volnának, etsi Deus non daretur (ha nem létezne Isten). (…) Meg kellene tehát fordítanunk a felvilágosodottak axiómáját, annak is, akinek nem sikerült megtalálni az utat Isten elfogadására, meg kellene próbálnia úgy élni és úgy irányítani az életet, veluti si Deus daretur (mintha Isten létezne).” Miért van erre szükség, tehetjük fel a kérdést? Mert ha elfogadjuk Isten létezését, erkölcsileg felelősebbé válunk. „Többé nem mondjuk, hogy az embrió „»dolog«, »sejthalmaz«, »genetikai anyag«. Többé nem mondja, hogy az embrió vagy magzat elpusztítása nem sérti senki jogát. Többé nem mondja, hogy egy vágy, amelynek megvan a technikai eszköze a beteljesítéséhez, automatikusan jogot jelent, amelyet követelni és érvényesíteni kell. Többé nem mondja, hogy minden tudományos vagy technikai előrelépés magától értetődően felszabadulás vagy erkölcsi haladás. Többé nem mondja, hogy a tudomány és a technika önmagában jó, csak a használatuk lehet rossz. Többé nem mondja, hogy az egyetlen racionalitás a tudományos ésszerűség, és az egyetlen laicitás az értékek nélküli laicitás. Többé nem fog kettősen megosztottan cselekedni. Többé nem gondoljuk, hogy a szavazati többségre épülő demokrácia helyettesíti a bölcsességet.”  

Szerelmem, Kína (9.oldal)

– Horváth Leventével beszélgetünk, akiben az az érdekes, hogy Sanghajban, a FUDAN egyetemen tanul, s megjelent már egy könyve is, tehát a Magyar Fórum olvasói előtt nem ismeretlen. A sanghaji magyar pavilonról mi a véleménye?

– Sanghajban 200 nemzet és nemzetközi szervezet vesz részt, minden ország próbálja bemutatni a világnak, de főként a kínaiaknak, a saját országuk nevezetességeit, látnivalóit, kultúráját, inyencségeit. Például a cseh pavilonban szinte minden volt, ami cseh, sőt még Lolka és Bolka, na meg a kis Vakond mesefilm vetítésén is nosztalgiázhattam. A cseh épület sarkában egy cseh éttermet is berendeztek. Jártam a finn pavilonban, ahol ugyancsak minden finn érdekesség ki volt állítva, evőeszköztől kezdve a fejlődő technológiájukig. Nepál, India, Indonézia – már az épület külsejéről fel lehet ismerni, hogy melyik országot mutatja be. Indonézia belül már-már egy teljes múzeumra hasonlít, állat- és növényviláguk, történelmük, folyamatos bemutatók… Sajnos, a nagyobb országok pavilonjaiba, mint például Amerika, Anglia, Németország, nem jutottam be, mert több órát kellett volna sorban állni, de talán jobb is, hogy nem jutottam be, akkor talán még inkább csak „hazaárulás”- nak érezném a magyar pavilont. Amikor megérkeztem a „C” kerületbe, azaz az európai országok területére, kerestem nemzeti lobogónkat, de nem találtam. Kínában kiemelt szerepe van a nemzeti lobogónak, hiszen az iskolákban minden hétfő reggel felhúzzák a zászlót a himnusz eléneklése közben. Végül észrevettem egy kockaépületet – ami a budapesti Corvin áruház kicsinyített mására emlékeztetett – bal oldalán a piros „Hungary” felirattal. Közelebb érve láttam csak, hogy a jobb oldalon a homlokzaton van még három vékonyka piros-fehér-zöld csík. A látogatók sora nem volt nagy, de még csak nem is kellett megállni a bejáratnál, folyamatosan mentek befelé az érdeklődök. Belépve az épületbe, senki sem fogadta a látogatókat, pedig szívesen megnéztem volna egy népviseletbe öltözött magyar leányzót. Deszkák lógtak a plafonról, volt amelyik le-fel mozgott is, állítólag mindez zenére történt. Figyeltem, hogy Kodály vagy Liszt szerzeménye megy-e, de igazából még csak zenét sem hallottam, nem hogy valamelyik magyar mű szólna. A kínaiaknak tetszett a belső (ők ugyanis ám nagyon udvarias emberek), de valahogyan nem éreztem otthon magam a magyar pavilonban. Mentem tovább a deszka „erdőben”, és egy hatalmas golyóhoz vezetett az út. Mivel előre olvastam az interneten, hogy a „gömböc” a magyar pavilon fő témája, gondoltam, ez lesz a gömböc. A sétaút másik oldalán egy pult volt, ami mögött két kínai hölgy állt, itt lehetett döntögetni két kis gömböcöt, miközben a kínai önkéntesek magyarázták, hogy mindig visszaáll az eredeti helyzetébe a kis gömböc. Még mindig nem találtam hazámra az erdőben, kerestem egy Európa-térképet, rajta kiemelve Magyarországot, kerestem egy országismertetőt, de sehol semmi, így hát továbbhaladtam. Megvillant egy kis vitrin üvege, odaléptem, hogy megcsodáljam a kiállított magyar borokat, az Unicumot, a magyar barackpálinkát, a herendi porcelánokat, a magyaros hímzésű asztalterítőket, néhány füzér paprikát, azaz a hungarikumokat… de sajnos a vitrint üresen találtam! Pedig milyen jól mutatott volna benne a kínai nyelvre lefordított „János Vitéz” és az „Egri csillagok”, akár árusítani is lehetett volna ezeket. És ha még bor- és pálinkakóstoló is lett volna… ne feledjük, Magyarország “Harmónia, kreativitás, vendégszeretet” szlogennel jelenik meg itt, állítólag.

 Győri Béla: A szétvert nemzeti intézmény (10.oldal)

Itt van mindjárt az ügyvezető igazgató feladatköre. Megvizsgálták a szimfonikus zenekar helyzetét. Cseh Gabriella feltette a kérdést: minek annyi próbaterem a zenekarnak? Mondták a zenészek, hogy külön próbálnak a rézfúvósok, a vonósok, meg a zongorán is külön próbálnak, majd aztán egyszerre együtt a 6-os stúdióban mind. Állítólag az a kérdés is elhangzott, hogy miért jár be keveset dolgozni a hárfás. Mondták, hogy a zenekari művekben kevésszer szerepel. Az ügyvezető igazgató – bár ezt később tagadták – kijelentette: tanuljon meg hegedülni is. Teljes egészében lerobbantották a nagy múltú, nagy műveltségű, nagy tudású tehetséges szimfonikus zenekart. Éhbérért dolgoztak a zenészek a korábbiak miatt. A korábbiak azt jelentette, hogy Kondor Katalint, a Fidesz- időkben megválasztott elnököt akarták megbüntetni, tűnjön el a rádióból. Görgey Gáborhoz ment be végső kétségbeesésében Vásáry Tamás, a Kossuth-díjas karmester, hogy segítséget kérjen a kulturális minisztertől. Görgey így fogadta: ne is mondd, ne kérj semmit, mert nem adhatunk a rádiónak egy also grandot sem, mert büntetésben van. Ezért a rádió zenekara az „éhség” miatt elkezdett karcsúsodni. E karcsúsodási időszak után jött Such György és az ő válogatott csapata. Először is megszüntették a Stúdió 11-et, a híres, nevezetes zenekart. De jó, hogy nem érte meg ezt a vezető, Zsoldos Imre. Sírjánál még egyszer eljátszották az Il silencio-t. És vége. A többi zseniális zenész meg elmehetett oda, ahova akart.

 Hatvanöt év után újra Bánk bán a Felvidéken (12.oldal)

Dráfi Mátyás színművésszel beszélget Medveczky Attila

– Augusztus 22-én mutatják be Komáromban Erkel Ferenc Bánk bán c. operáját. Jelenleg a szlovák állam területén mások játsszák-e ezt az operát?

– Nem, sőt nem is játszották soha. Sem a volt Csehszlovákiában, sem a mai Szlovákiában nem játszották Erkel Ferenc Bánk bánját. Diákkorom óta figyelem a Bánk szlovákiai előadásait. Eddig Katona drámáját játszották Kassán és Komáromban.

– Magyar társulat játszik operát?

– Sajnos nem. Azt tudom, hogy a Szlovák Nemzeti Színház színre vitte Bartók Béla Kékszakállú herceg vára c. operáját. Ez nagyon szép gesztus, de a Kékszakállúról nem lehet elmondani, hogy nemzeti opera. A Bánk bán viszont magyar, nemzeti, történelmi zenedráma.

 Kovács Attila: Kopaszi-gát után DVTK

Leisztinger Tamás a focibizniszben…(18.oldal)

Amiről a futballpályák környékén hónapok óta pusmogtak, immár valósággá vált: „Arago Befektetési Holding Zrt.” nevű, vagyonkezeléssel foglalkozó cégén keresztül Leisztinger Tamás lett a Diósgyőri VTK labdarúgó-csapatának többségi tulajdonosa. Mindkét fél – Miskolc város önkormányzata, és az eddigi tulajdonos is – nagy sikernek értékeli a rendkívülien gazdag vállalkozó, cégén keresztül megvalósított 51%-os tulajdonrész- vásárlását. Ha tényleg csak a puszta tényt nézzük, miszerint egy igen tehetős pénzember beszállt a futballba, az önmagában valóban nem támadható! Sőt, örömre ad okot, hiszen a futballnak ma már mindenütt része a pénz is, emiatt értékelendő, ha legjobban eleresztett honfitársaink befektetnek a labdarúgásba.

 Folytatódik a botrány a Jobbik körül (19.oldal)

A Jobbik köré csoportosult félvilági csapatok már megint egymásnak estek. A botrányt botrányra halmozó társaság talán egyik legkirívóbb ügye a pornós Müller Nikolett gárdatagsága. Az amúgy is kétes elemeket felsorakoztató mozgalom, miközben keresztény értékekről, nemzetről és erkölcsről papol, a keménypornót hivatásszerűen űző tagjától nem iparkodik megválni. Sőt a legutolsó vicces megnyilvánulásukon, amikor a Teve utcában alaki gyakorlatokat tartottak szedett-vedett maskarákban, Nikolett a 20 fős társaság tagjaként állt vigyázzba és igazodott. A kurucinfo igazságbajnokai persze nekiestek Kiss Róbert kapitánynak, hogy nem mondott igazat, mert szerintük azt hazudta, hogy Nikolett már nem pornózik, meg nem gárdázik. De nem olyan egyszerű megválni a könnyűvérű lánytól, hiszen nem csak a pornót néző közönséggel osztja meg bájait, hanem az oldal szerint ifj. Kapitány Attilával is, kinek apukája Kapitány Attila, a Gárda magas rangú valakije. A húszból feltehetőleg az első ötben van, amikor az alaki gyakorlatokat végzik. Így aztán tovább gyűrűzik a botrányok sora: az ostoba arcú részeg nemzetpolitikus, a buzifesztiválon transzvesztitákkal hetyegő szóvivő, a tisztázatlan pénzek, a moszkvai kapcsolat, a Morvai-Gaudi páros és a többi.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy: fizessen rá elő!