|
 2010.06.04.
Füst
Milán: Máli néni
(Pesti
Magyar Színház)
Füst
Milán 1933-ban írta
ezt a darabot, és a Vígszínház akkori igazgatója, Jób Dániel
nem mutatta be, sőt visszaküldte a szerzőnek további csiszolásra,
javításra. Rendkívül komplikáltnak találta a mű cselekményét.
Valóban, elég bajos eligazodni a számos helyzetkomikum között.
Még a vígjáték végén sem derül ki, hogy ki az apja a
cselekmény középpontjában álló tíz éves forma kisfiúnak,
s ebből rengeteg félreértés származik. De azt sem tudjuk meg,
hogy ki hozta őt a világra, mert egyszerre három anyja is akad
neki. Ezt a furcsa helyzetet bonyolítja még az a szerelmi négyszög,
amelynek egyik oldalát a szépséges gépírókisasszony, a másik
három oldalát az őt ostromló kissé félénk vezérigazgató
meg ennek az ügyefogyott fia és a cég jelentéktelen könyvelője
alkotja. Az események alapos összezavarásáért az igazgató úr
titokzatos lánya is felelős. A címszereplő, a valaha jobb
napokat látó Máli néni úgy keveri a lapokat, mint a francia
komédiákban a talpraesett, nagyszájú asszonyságok meg a
cserfes szobalányok. Ő a bizalmasa mindenkinek, ő igyekszik az
összekeveredett szálakat kibogozni, vagy azok éppenséggel őmiatta
kuszálódnak még inkább össze. A darabnak olyan szövevényes
a története, hogy időnként nem tudjuk, hogy ki kivel, vagy éppen
ki ellen van. Persze, mindeközben a publikum tagjai mulatnak,
kuncognak, és elfelejtik napi gondjainkat-bajainkat, mert a színpadon
pergő események lekötik figyelmüket.
A
függöny legördülte után az az érzése támad a nagyérdeműnek,
hogy az ilyesfajta motívumokon, mint - kié a gyerek, vagy a vonzó
titkárnő utáni apa, fia epekedésen, vetélkedésen – alapuló
vígjátékok fölött már elmúlt az idő, meghaladta őket a
kor. Ezért tűnt porosnak a Máli néni sztorija. Füst Milán
komédiája nem olyan remekmű, amelynek majdnem 80 év után
is érvényes mondanivalója lenne, a nevettetés ilyetén módja
ma már avíttnak, kopottnak számít, de mindezek azonban nem
veszi el a nézők jókedvét. A Pesti Magyar Színházban két évad
óta megy, 2008 szeptemberében mutatták be, és azóta is műsorukon
tartják.
 Béres
Ilona játssza Novák Amált, a címszereplőt. Egy pesti tündért,
egy igazi boszorkányt mutat föl a nézőknek, aki méltósággal
viseli sorsát és tud öniróniával tekinteni magára, aki nem
lett szomorú a csapásoktól és minden keserűsége ellenére képes
jót tenni a körülötte élő emberekkel. Igen szeretetreméltó
szegény rokont visz színre, akit mindenki kedvel. Hálás szerep
ez, és Csomós Mari tud élni a figura kínálta lehetőségekkel.
Margit kisasszonyt Balsai Móni bájosan személyesíti meg. Nincs
más dolga, mint hogy kívánatos, csinos legyen. Olyan ártatlan
fiatal hölgyet szemlélhetünk benne, aki három udvarlója között
ügyesen tud lavírozni, és végül is választását nem a pénz
dönti el, hanem a szíve. Nem a módos, habár korosodó vezérigazgatót,
vagy annak öntelt fiacskáját tünteti ki figyelmével, hanem a
szürke könyvelőt. Itt is, mint a népmesékben, győz a szegény
a gazdag fölött.
Szélyes
Imre formálja meg az igazgató urat. Alakításában egy olyan bátortalan
férfit láthatunk, aki nem a pozíciójával vagy a vagyonával
szeretné meghódítani választottját, hanem igaz vonzalmával.
Saját érzései ellen is küzd, de tud nagyvonalú lenni, amikor
kiderül, nem az övé a lány szíve. A mulya Alfonzot, a „vezér”
szerelmes fiát Őze áron jeleníti meg. Afféle hiú macsót állít
elénk, aki el van telve saját magától, és meg sem fordul a
fejében, hogy kikosarazhatják. Jegercsik Csaba az aktakukac könyvelőt
játssza. Csodálkozunk, hogy miként eshet a ragyogó Margit
kisasszony választása éppen erre a csinovnyikszerű figurára.
A süket és folyton hallgatózó Novák bácsit Fülöp Zsigmond
a szerepben rejlő összes humort kihasználva, a rejtélyes Tildát
Soltész Bözse amolyan emancipált nőként kelti életre.
Ez
a Guelmino Sándor által rendezett Máli néni a mű humoros,
kedves, jópofa vonásait emeli ki. Nem kemény, elidegenítő hatású,
afféle brechti tragédiát láthat a közönség, hanem modern,
az 1930-as évek Budapestjéhez illő, nagyvárosi mesét, aminek
központi szereplője az a gyönyörű, a „tisztes őszes halántékot”,
vagyis a vezérigazgató urat meg az ő mamlasz fiúsarját és a
vállalat unalmas könyvelőjét szőke hajzuhatagával magába
bolondító titkárnő. A hozzá hasonló gépírólányokból
nagyságos asszonyokká váló, ilyesfajta karriert befutó vonzó
leányzókról szólnak a manapság oly gyakran látott régi
magyar filmek. Habár Füst Milán vígjátékában nem ez utóbbi
forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, de – ahogyan a közmondás
is tartja – ez a kivétel csak erősíti a szabályt. A Máli néni
legendákba vesző példabeszéde még arról a kisfiúról is szól,
aki keresi az anyját, és akinek - mint a mesékben - mindjárt három
anyja is akad, vagy időnként egy sem. Mindennek a tetejében ott
térül-fordul, röpköd a hamisítatlan boszorkány, aki nem
gonosz, hanem jóságos, mindenki számára igazi áldás. Az csak
hab a tortán, hogy kénye-kedve szerint hol összebogozza, hol
kiegyenesíti a mese szálait, de a végére minden és mindenki
az őt megillető helyére kerül. A nézők is elégedetten
kelnek fel a székükből, a világ egyensúlya a kedvező irányba
billen, miközben ők felhőtlenül kacagnak. (Felső képen: Szélyes
Imre és Balsay Móni; alsó képen: Béres Ilona.)
Dr. Petővári Ágnes
|
