vissza a főoldalra

 2010.06.11. 

Törölték az ügyvédi kamarából, mert Obersovszky Gyulát és Francia Kiss Mihályt védte

Beszélgetés Schirilla Györggyel

– A Schirilla György név lassan száz éve fogalom a magyar közéletben. Kérlek, mesélj a családodról.

 – Mélyen hívő, apai ágon görög katolikus családból származom, felmenőim főként jogászok, katonák, papok. Dédapám, Schirilla Achill büntetőbíróként tevékenykedett. Nagyapám, Schirilla György, aki idén lenne 101 éves, neves ügyvéd volt. Az 1940-es években főleg a vallási okokból üldözöttek védelmét látta el, majd 1945-től katolikus papokat védett a népbíróság előtt. Ügyvédként részt vett mindhárom Mindszenty-perben is. Ezért természetesen később meghurcolták, 1956 után munkásságát sokáig nem tudta folytatni. Az Obersovszky Gyula, majd később Francia Kiss Mihály elleni perekben tanúsított gerinces magatartása miatt 1957-ben törölték az ügyvédi kamarából, csak 1990-ben vették vissza. Addig jogtanácsosként dolgozott, illetve tanított. Munkássága nagy elismerése volt, amikor 2008-ban Oloffson Placid atyával együtt Mindszenty-emlékéremmel tüntették ki. Szerencsére, még személyesen vehette át a kitüntetést. Édesapám, Schirilla György harminchét éven át minden évben átúszta a jeges Dunát, Tiszát. Ő teremtette meg Magyarországon a klasszikus hosszútávfutás alapjait. A „szupermaratoni futás” elnevezést is ő találta ki. Hatalmas távokat teljesített az országutakon. Budapestről elfutott Moszkvába, Varsóba, Belgrádba. Bécsi futása azért nevezetes, mert egy nap alatt teljesítette a távot. Megszervezte a magyar vegetáriánus mozgalmat, és ebben a témában később számos könyvet is írt. A nyolcvanas, kilencvenes években részt vett a természetgyógyászat újjászületésében.

 – Hitét gyakorló keresztény családban nőttél fel.

 – Valóban így van. Templomba jártunk, vasárnap mindig, de gyakran hétköznap is. Ministráltam, szolgáltam a miséken és nagyon szerettem ezt a szolgálatot. Később a ferences rendieknél végeztem a középiskolát, náluk is érettségiztem, ami tovább mélyítette a keresztényi elköteleződésemet.

 – Meg tudnád fogalmazni pontosan, mit adott neked az egyházi iskola?

 – Az Istenhez, a hazához és a családhoz való hűségre neveltek bennünket, emellett az erkölcsi tartás és a kitartás fontosságát is megtanultuk. Vagyis elmondható, hogy örök életre szóló értékrendet kaptunk valamennyien, akik oda jártunk!

 – Édesapád védjegye volt, és immár a tiéd, hogy telente többször is megmártózol a jégtáblák között, a 0 fokos Dunában.

 – Amint arról már beszéltünk, édesapám harminchét éven át véghezvitte ezt a tettet, de soha nem tartottam vele. Ám amikor 1999-ben váratlanul meghalt, arra gondoltam, hogy folytatni kellene ezt a hagyományt. Elkezdtem edzeni, rákészülni, és megpróbáltam az örökébe lépni. Azóta úszom a nulla- fokos vízben, sőt, huszonhat perccel tartom a jeges vízben való tartózkodás világrekordját is.

 – Mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen erre a rendkívüli dologra?

 – Erős hit, sok edzés és nagyon jó fizikai állapot a három legfontosabb feltétel. Ezek mellé azonban kell egy negyedik is, mégpedig a jéghideg víz szeretete. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez egy extrém sport, amellyel kellő felkészülés nélkül nem szabad csak úgy megpróbálkozni.

 – A téli úszások mellett tavaly októberben például az 1956-os forradalom emlékére több száz kilométert futottál.

 – Igen, 2009. október 14-e és 23-a között teljesítettem a több száz kilométeres távot. Mosonmagyaróvárról indultam, a cél pedig Salgótarján volt. Utam során hatvanhét lakott területet érintettem, ahol rövidebb-hosszabb szakaszokra mások is csatlakoztak hozzám. A résztvevők szalagot kötöttek a kopjafára, tőlem pedig dedikált emléklapot kaptak. Esténként előadásokat tartottam az egészséges életmódról. Sok helyen szerepeltem a médiában. Legfőbb célom az volt, hogy az 1956-os forradalom emlékét sporttal, szeretettel, egészséggel, és békével ünnepeljük.

 – Vatikáni futásod alkalmával fogadott Benedek pápa.

 – Hosszú éveken át terveztem ezt az utat, amelyre 2008 tavaszán került sor. Tulajdonképpen fiatalkori álmom valósult meg azzal, hogy elfutottam a Vatikánba. Futásomnak három célja volt. A Szentatya iránti tisztelet és szeretet kifejezése, az útba eső településeken megmozgatni az embereket, és a békés egymás mellett élés szükségességének kinyilvánítása. Egy hónap alatt tettem meg az 1350 kilométeres távot, naponta közel 50 kilométert futottam. Célba érkezésemkor a Vatikánban átadtam XVI. Benedek pápának azt a kopjafát, melyet az út során békeszalagokkal ékesítettünk. Hat percet beszélhettem vele, németül. Megkérdezte, milyen állapotban vannak a lábaim a hosszú futás után? Ezután mesélt a magyar szentekről, majd elmesélte, hogy tizennyolc éves korában Magyarországról, közelebbről Győr alól szökött meg a frontról. Beszélgetésünk végén átölelt, és megajándékozott egy felszentelt rózsafüzérrel. Életem legfelemelőbb pillanatai közé sorolom ezt a hat percet.

 – A magánéleted?

 – Nős ember vagyok, feleségemmel négy gyermeket nevelünk. Két fiúnk és két lányunk van. Tahiban élünk, ahol saját magunk termeljük meg élelmünk nagy részét. Kertészkedünk, és állatokat tartunk. Van például kecskénk, amelynek tejét isszuk, és egyáltalán nem vegyszerezzük a saját terményeinket. Igyekszünk egészségesen élni. Érdekes, de úgy látom, hogy a szegénység egyre több embert fordít újra az egészségesebb élet felé. Egyre többen kezdik ismét tisztelni a földet, megbecsülni a természetet. Ez jó jel lehet nemzetünk jövőjére nézve is.

 – Megnéztem a honlapodat, és nagyon tetszett, hogy hónapról-hónapra felírsz néhány üzenetet, bölcsességet, amelyeket aktuálisnak gondolsz. Beszélgetésünk végén arra kérlek, mondj egy üzenetet lapunk olvasóinak is.

 – Loyolai Szent Ignác egyik gondolatát osztanám meg a Magyar Fórum olvasóival, amely egyben a hitvallásom is. Így hangzik: „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna!”