vissza a főoldalra

 2010.06.18. 

Pest megye kultúrájáért

Noseda Tibor karnagy Budapesten született 1942-ben. Nyolcéves korában kezdett el zongorázni. A volt szervita- házban lakott, így a templomban kisgyermekként, mint ministráns kezdte. Tizenegy éves korától kis kitérőkkel a mai napig a budapesti Szent Anna (Szervita) Templom orgonistája, karnagya. A Kölcsey Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően műszaki tanári oklevelet szerzett. Zenei tanulmányai: egyházzenei karnagyképző, felsőfokú karmesterképző. Mesterei: Bárdos Lajos, Kistétényi Melinda, Gergely Ferenc, Koloss István, Jancsovics Antal és Tardy László. Több gimnáziumi énekkar alapítója. Évekig a Vasas Művészegyüttes egyik művészeti vezetője, a saját alapítású Händel Consort karmestere volt. Pest Megye Szimfonikus Zenekarának alapítója és karmestere, a Pest Megye Szimfonikus Zenekar non-profit kft. ügyvezető igazgatója. Európa-szerte koncertezett. Széles repertoárját barokk concertók, kantáták, oratóriumok, misék és egyéb egyházi művek, klasszikus és romantikus szimfóniák, versenyművek és kortárs zeneszerzők művei alkotják.

 – Pest Megye Szimfonikus Zenekarának új CD-je a Romantikus Orgonavarázs. A versenyművek – ahogy olvastam – évszázadok művészetét mutatják be. Mekkora keletje van egy ilyen hanghordozónak, hiszen az ún. komolyzene kedvelői közül sem mindenki rajong az orgonamuzsikáért?

 – Lehet, hogy csodálkozni fog, de alig maradt néhány példány ebből a kiadványból. Itt nem arról van szó, hogy mindegyiket tiszteletpéldányként odaajándékoztuk, hanem valóban megvásárolták őket az érdeklődők. Ez a CD számunkra reklámhordozó is.

 –Úgy veszem észre, hogy zenei kuriózumok közül válogattak. Carl Phillipp Emmanuel Bach, vagy Joseph Jongen belga zeneszerző műveiről legfeljebb csak olvashattak a műfaj szerelmesei.

 –Valóban az orgonairodalom ismeretlen, nem játszott, méltatlanul elfelejtett darabjai szerepelnek a lemezen. Mi minden hangversenyünkön olyan zeneműveket mutatunk be, melyeket más zenekar nem játszik. Néhány példa: Schubert Asz-dúr miséje, Hindemith Mathis a festő, három szimfonikus vázlata – az adott képek engedéllyel szerepeltek a prospektuson is –, Respighi Templomablakok c. műve. Mozart- és Haydn-évben természetesen a két zeneszerző művei közül válogattunk, de többnyire ritkán játszott darabokat. Haydn Harmoniamesse-je is egy kuriózum, amit külföldön is előadtunk. A „Búcsúszimfóniát” pedig úgy, olyan külsőségek közt adtuk elő, ahogy azt Haydn megírta. Visszatérve a CD-re: a lemezre több koncert anyaga lett összegyűjtve, így nem minden esetben hangzik el a teljes mű, hanem csak annak egyes tételei.

 –Koloss István kortárs magyar zeneszerző orgonaversenye is szerepel a cd-én. Milyennek látja a kortárs magyar keresztény és egyházzenei művészetet?

 – Az orgonaversenynek csak a zárótétele hallható a lemezen. Nagyon sok kiváló egyházzenei mű született az elmúlt évtizedekben, s mi ezek közül sokat be is mutattunk. Így Szőnyi Erzsébet zsoltárait, motettáit, Kocsár Balázs szerzeményeit. Ezeknek nagy sikerük volt. Egyik álmom, hogy Durkó Zsolt Halotti beszédjét előadjuk. Ez egy nagyszerű darab. Petrovics Emil Jónás könyvét is elő szeretnénk adni. Daróci Bárdos Tamás nagyböjti motettáit is többször énekeltük.

 – Létezik ma uralkodó izmus a klasszikus zenében, vagy az út-keresés szakaszában vagyunk?

 – Jelenleg azt kell figyelembe venni, hogy hallgatható, jó zenéről van-e szó, vagy rosszról. Az izmusok ezen a téren nem számítanak.

 – Térjünk rá az ön pályájára. Nyolcéves korától zongorázik, majd az orgona lett a következő hangszere. Családjában, felmenői közt nagy hagyománya van a zenélésnek?

 – Apai nagyapám az Operaház karigazgatója és a Nemzeti Zenede igazgatója volt hosszú évtizedeken keresztül. 1926-ban kormányfőtanácsossá nevezték ki. Így kegyelmes úr megszólítás járt neki. Korának népszerű komponistájaként több misét és dalt írt. Még a Ganz-Mávag Acélhang Kórusának is karnagya volt. 1944-ben halt meg nagypapám, s miután bejöttek ide az oroszok, felesége – félelemből – elégette a hagyatékokat. Így alig maradt valami utána. A már említett Acélhang Kórusnak több művet is komponált nagyapám, s az egyik, amit 1923-ban szerzett, külföldön botrányt idézett elő. Nemrég az egyik volt kórustagtól kaptam meg az ominózus szerzemény kottáját. A szöveg pedig Reményik Sándor Nagy magyar télben c. költeménye volt. Ezt a dalt leadta a rádió, s ez idézte elő a botrányt. Jelenleg, a kettős állampolgárság ügyében csak a szlovák politikusok háborognak, de akkor a kisantant államai mind felhördültek. Sajnos az elcsatolt területeken szinte mindent lerombolnak, ami a magyar múlthoz, a magyar kultúrához tartozik.

 – Ha az internet keresőjébe beírom azt a nevet, hogy Noseda, elég sok olasz nyelvű anyaggal találkozhatok. Itáliai eredetű a famíliája?

 – Valóban. A Noseda-család – az olaszok a szimpla s-t z-nek ejtik – egyik ága az 1800-as évek hajnalán költözött a Kárpát-medencébe. A família nápolyi, nemesi eredetű. A városban még áll a Palazzo di Noseda. Nápolyból aztán Milánóba, majd egyre északabbra rajzottak széjjel a Nosedák. Ükapám még Erdélyben élt, majd onnan költöztek a fővárosba. Rokonságban állok Gianandrea Nosedával, a BBC Filharmonikus Zenekara vezető karmesterével is.  

 – Ön a volt szervitaházban lakott. Ez a templom mellett található?

 – Igen. Ebben a házban 1947-től laktunk társbérletben, mert előző lakhelyünket, mely a volt Mária Valéria és a Régiposta utca sarkán állt, bombatalálat érte. Nagyapám is a szervita- házban lakott. Ebben a házban működött a postások zeneiskolája, ahol elkezdtem tanulmányaimat. Édesapám 1945 után rendszerellenesség miatt börtönbe került, mert a Horthy-éra idején jogász, bíró volt. Édesanyám így egyedül nevelte gyermekeit. Ő református volt, de engem, apám után katolikusnak kereszteltek. Édesanyám ösztönzésére már kicsiny korom óta ministráltam a templomban. Történt, hogy egy vasárnap feljött hozzánk a templomszolga azzal, hogy „Tibike, jöjjön orgonálni, mert a kántor úr beteg.” Felmentem a karzatra, s azóta megmaradtam ennél a hangszernél.

 – Az, hogy ön ministrált, templomi orgonista volt, nem vetett árnyékot zenei tanulmányára, pályafutására? Hiszen a Kádár-érában nem nézték jó szemmel azt, ha valaki egyházi szolgálatban állt.

 – Érdekes, hogy mindezért személy szerint semmilyen hátrány nem ért. A Postás Zeneiskolában, ahol zongorázni tanultam, csak azt vetették szememre, hogy orgonálok. Ennek az volt az oka, hogy az orgonálásnak más a játéktechnikája, mint a zongorázásnak. Abban az időben nem is volt nagyon támogatott az orgonatanulás. Munkakönyvesként voltam egy ideig a Belvárosi Templom kántora, de ezért sem ért retorzió.

 – Mindezek előtt zenei általános iskolába járt?

 – Nem, mert akkor még nem léteztek ilyen intézmények. Középiskolai tanulmányaimat pedig az Eötvös József Gimnáziumban kezdtem meg, de nem ott érettségiztem. Ennek az az oka, hogy részt vettem 1956-ban a gimnázium diáktanácsában. Osztályfőnököm az a Berzsák Béla volt, aki a megtorlás éveiben büszkén hangoztatta: néhány orosz tankot ő vezetett be a főváros utcáira. A tanári szobába hosszú ideig géppisztollyal a vállán járt be. Berzsák tudott a forradalmi szerepemről, így az iskolában ott tett nekem keresztbe, ahol csak tudott. Így a Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem. Ebben az iskolában mindenben támogattak. Majd műszaki tanári diplomát szereztem. Azzal először Kispesten tanítottam a Rózsa téri általános iskolában. Ezt követően az Ady Endre úti általános iskolában oktattam.

 – Az egyházzenei karnagyképzőt és a felsőfokú karmesterképzőt a Zeneakadémián végezte el?

 – Nem, mert nem sikerült a felvételim. A szervitáknál orgonáltam, így olyan zeneakadémiai tanárokkal ismerkedhettem meg, mint Gergely Ferenc, Kossuth-díjas orgonaművész, vagy Kistétényi Melinda, orgonaművész és zeneszerző. Mindkettőjüktől nagyon sokat tanultam. Melinda néni rendszeresen orgonált a szervitáknál a vasárnapi déli szentmisén. Azt tanácsolták, hogy legalább a negyedik évfolyamát végezzem el a kántorképzőnek. Ez megtörtént, majd az évfolyam növendékei közül többen úgy gondoltuk, hogy tovább kéne tanulni, de a kérdés, hogy hol? Hiszen a Zeneakadémián megszüntették az egyházzenei tanszéket. Mi azt szerettük volna, ha ez újra beindul. Felkértük Bárdos Lajos tanár urat, hogy legyen a kántortovábbképző vezetője. Ezután történt a tanári gárda toborzása. Kistétényi Melinda tanította a partitúraolvasást, Gergely Ferenc az orgonát, s a nemrégiben elhunyt Koloss István az összhangzattant oktatta. Bárdos népéneket és mo-dális összhangzattant, Tardy László, a Mátyás-templom karnagya pedig a karvezetést tanította.

 – Tavaly, a Bárdos-évforduló alkalmából beszéltem a mester fiával, Daróci Bárdos Tamással, aki arról is mesélt, hogy igen mostoha külső körülmények között indult el az oktatás.

 – Jómagam voltam megbízva a szervezéssel, így pontosan tudom, hogy nem volt zökkenőmentes az indulás. Akkoriban a Belvárosi Templomban orgonáltam, s az akkori plébános engedélyével a templom sekrestyéjében indult el az oktatás. Később, Tardy László közbenjárására az oktatás új helyszíne a Mátyás-templom próbaterme lett. Megpróbáltak minket ellehetetleníteni, de nem hagytuk magunkat. A képzés tehát az egyházzenei tanszék folytatásaként indult, majd a ’90-es években létrejött a hivatalos tanszék is a Zeneakadémián.

 – Tehát az önök intézménye nem volt akkreditált?

 – Sajnos nem. Diplomát adott ez a kántortovábbképző, de nem volt minisztériumi szinten elismert. Történt, hogy a Zeneakadémia kihelyezett intézményén, a Népművelődési Intézetben meghirdettek egy felsőfokú karmesterképzőt. Azok jelentkezését várták, akik valamilyen tanszakon elvégezték a Zeneakadémiát. Miután bemutattam a kántortovábbképző diplomámat, azt elfogadták, és felvételit sem kellett tennem. Látták ugyanis, hogy milyen kiváló tanároktól tanultam, s a diploma is jeles volt. A Népművelődési Intézetben már akkreditált diplomát adtak, amivel bejelentkeztem az Országos Filharmóniánál.

 – Ha már a diplománál tartunk: látunk olyan művészeket is vezényelni, akik nem végezték el a karmesterképzőt.

 – Ez így van, de azért mégsem árt a diploma. A kántortovábbképzőn olyan színvonalas volt az oktatás, hogy a Népművelődési Intézetben „abból éltem”, amit ott tanultam. Jancsovics Antal volt a karmesterképző vezetője, tőle a zenekar dirigálását tanultam meg, hiszen az énekkar vezénylésének metódusát már elsajátítottam. Elvem, hogy minden karmesternek, mielőtt zenekart vezényelne, előbb az emberi hanggal kell foglalkoznia. Legyen előbb énekkarvezető, vagy korrepetitor.

 – S az is fontos, hogy a „kötelező” zongora mellett ismerjen még egy hangszert.

 – Hogyne. Jómagam orgonáltam és egy ideig harsonáztam is.

 –Több zenekar művészeti vezetője, karmestere volt. Milyen sorrendben követték a zenei együttesek egymást az ön életében, mert arról is olvastam, hogy a ’80-as években egy érdi zenekart is vezényelt.

 –Az 1960-as évek közepén az „ős” szervitakórust vezettem. Ez a kórus azután oszlott fel, mikor átkerültem a Belvárosi Templomba. Az ottani kórust többször is dirigálhattam még az „ős” szervitakorszakban is. Ezután az Alsó-Krisztinavárosi Plébániatemplom kórusát vezettem három és fél évig. Ez idő alatt végeztem el a felsőfokú karmesterképzőt. Ezt követően meghívtak a Vasas Művészegyütteshez Vass Lajos karnagy mellé másodkarmesternek. Ott megalapítottam egy kis kamarazenekart Händel Consort néven. Az együttes főleg barokk zenét játszott igen nagy sikerrel. Ezt nem vette jó néven Vass Lajos, mert a zenekar tagjai főleg a Vasas Művészegyüttesből kerültek ki. Ezért elváltak útjaink. Visszatértem a tanári pályára, de már éneket tanítottam. Közben a Vas utcai közgazdasági szakközépiskolában énekkart alapítottam. Ezután a József Attila Gimnázium énektanára lettem. Ezt a munkahelyet meg kellett pályázni. Az volt a kikötés, hogy az énektanár egyben karmester is legyen, mert elődömnek, Sass Józsefnek zenekara is volt. Meghívtam a gimnázium igazgatóságát a Händel Consort egyik koncertjére, s így megnyertem a pályázatot. A József Attila Gimnáziumban közel tíz évig tanítottam. Közben az érdi zeneiskola solymári kihelyezett tagozatán is tanítottam. Akkor vetődött fel az ötlet, hogy a zeneiskola tanáraiból verbuváljak egy zenekart. A József Attila Gimnázium akkori igazgatója dr. Palotás János volt, aki azt az elvet vallotta, hogy tanítani csak szabad elmével lehet. Történt, hogy még a Kádár-rendszerben egy március 15-ei, múzeumkerti ünnepség közben a gimnázium diákjai kihúzták a vörös zászlókat a nemzeti színűek mellől. Az, hogy a diákokat nem hurcolták meg, az az igazgató bátor kiállásának köszönhető. A direktor miután megtudta, hogy mit tettek a növendékek, mindegyikükkel kezet fogott. Életem legkedvesebb időszaka a József Attila Gimnáziumban töltött évek voltak.

 – Pest Megye Szimfonikus Zenekara 1991-ben alakult. Előtte nem volt megyei fenntartású zenekar?

 – Zenekar valóban nem működött. A rendszerváltás hajnalán a megye önkormányzatának elnöke, dr.Inczédy János meghívott, hogy legyek a művelődési osztály vezetője. Elfogadtam a felkérést, de azzal, hogy megalapíthatom a megye szimfonikus zenekarát. Pest Megye Szimfonikus Zenekara így 1991 őszén alakult meg. A zenekarnak októberben már koncertje volt. Az alapító, Pest Megye Önkormányzata megteremtette az anyagi és tárgyi feltételeit a szimfonikus zenekar működésének. A zenekar tagjai elsősorban Pest megye zenetanárai, ami egyben jelzi is az együttes feladatát. Elsődleges cél a megye diákjainak zenei nevelése. A fiatalok hangversenyeken vehetnek részt még a legeldugottabb településen is, illetve e zenei műhelyen keresztül a zeneiskolai diákok is részesei az itt folyó munkának. Egy megyei kultúrmissziót látunk el. 2000 januárjától a zenekar kht., majd egy törvénymódosítás miatt kulturális non-profit kft. formájában működik. Jelenleg nem csak a megyében, hanem olyan településeken is fellépünk, ahová a „nagy” zenekarok nem vállalják a fellépést. A Filharmónia Budapest és Felső-Dunántúl Kht. hangversenykörutakat szervez Pest megyében, sőt már a környező megyékben is az ifjúság számára, de a zenekar elismerését jelenti, hogy – amint jeleztem – bekapcsolódhatunk Budapest és az ország hangversenyéletébe is.

 – Térjünk vissza a szervitakórusra.

 – A József Attila Gimnáziumban énekből is lehetett érettségizni. Mindennek az volt a feltétele, hogy a gyerekek két évig járjanak ének-fakultációra. A fakultációra járókból pedig egy kis kamarakórust szerveztem. A tagok annyira megszerették az együtt éneklést, hogy az érettségi után is megmaradt a kórus. Először a Kábelgyár kultúrotthona adott nekünk próbahelyiséget, de az nem felelt meg igényeinknek. Gondoltam egyet és a  Szervita Templom igazgatójának felajánlottam a kórus működését. Mikolai Bálint templomigazgató úr nagy örömmel fogadta be az énekkart. Így jött létre az „új”szervitakórus.

 – Hatalmas szervezőmunkát végez, s a megyei zenekar kht-ja élén önnek adminisztratív teendői is vannak. Nem tartja gondnak, hogy ma már egy zenekar első emberének, karnagyának gazdaságilag is helyt kell állnia?

 – Dehogynem! Az új miniszterelnök azt mondta, hogy söralátét nagyságú lesz az új adóbevallás. Jó lenne ezt a bürokráciát visszaszorítani, mert csak feleslegesen nehezítik meg az emberek életét.

Medveczky Attila