|
 2010.06.24.
Markecolók a bizniszklasszon
Repülőgéppel
utazni ma már nem nagy dolog. Kézilányok, feketemosogatók, idénymunkások
repülgetnek Európa-szerte a jobb megélhetés reményében. Az
idejekorán lefoglalt jeggyel már 20 ezerért is csodálkozhatunk
a technika vívmányain, Budapest-Párizs, vagy Budapest-London
viszonylatban. A kisebb repülőket ennek megfelelően tervezik,
szűk üléssekkel, egyszerű berendezéssel. A repülőgép tömegközlekedési
eszközzé avanzsált.
Mégis megmaradtak
az osztályok, még a közepes távolságú minden luxust nélkülöző
járatokon is foglalható első osztályra, bizniszklasszra jegy.
A repülő első néhány sorát függöny választja el a többitől.
Lényegében a leválasztott rész megegyezik a többivel, bár a
kiszolgálás valamicskét jobb: nem csak egy szendvics jár, de
egy egész doboz nejlonzacskós finomság, mi több, akár két
pohár üdítőt, sőt bort is magunkhoz vehetünk a kétórás útra.
A többinek ott a függöny mögött, csak egy ital jár.
A kivételezett
utas mélyen a tárcájába kell nyúljon a plusz kalóriákért.
Míg Párizsba egy retúrjegy 50-60 ezer forint között könnyedén
megvehető a harmad, azaz economy osztályra, addig a bizniszjegy
300 ezret kóstál. Nem is tolonganak a népek luxusjegyért, a függöny
mögött inkább csak kormányhivatalnokokat, multinacionális cégek
fontos embereit és nagyon gazdagokat találunk.
Na, meg egy turbékoló
politikussá hízott gerlepárt. A Gaudi Nagy Tamás néven ismert
valójában csak egyszerűen Nagy Tamásnak keresztelt jogász és
három gyermekes családi gitáros, továbbá Baló György hites
felesége Morvai Krisztina elengedhetetlennek tartották, hogy a
plebsztől elkülönüljenek ezzel is jelezve kivételességüket.
Miután szerveztek maguknak egy párizsi haknit, a jól összeszokott
páros hazafelé vette az utat az Airfrance-Malév közös esti járatán,
az első osztályú függöny mögött.
Tulajdonképpen
mindenkinek szíve joga, hol, mennyiért és kivel összeborulva
utazik, semmi közünk hozzá, hacsak az illető – most illetők
- nem valamiféle Európa méretű markecolás főszereplői.
(Gaudi) Nagy és
Morvai a prostituáltak által évezredek óta nagy sikerrel
alkalmazott módszert használják. Először leitatják a kedves
kuncsaftot, jelen esetben a magyar társadalom fogékony részét,
majd a kábulatban fetrengő áldozatot kifosztják. A bódulatot
okozó nedű címkéjén ma a Trianon felirat olvasható, a címke
hátterét az Árpád-sáv adja. Az mindegy, hogy ki szolgálja
fel az erős italt, a nemzeti ízre évtizedek óta szomjazó közönség
húzóra veszi a flaskát és ha kicsit ecetes is az itóka, a
teljes kábulatig meg sem áll. Az sem érdekli a nemzeti zászlókkal
és bőrrojtokkal gazdagon felszerelt motorokról nagy üggyel-bajjal
lekászálódó családapákat és a turulmadaras kínai szöszmösz-mackófelsőben
kocsmázó fiatalok egy részét, hogy esetünkben a kocsmárosné
éppen Fekete (Schwarz) Klári, a nyolcvanas évek csinos, de köztudottan
zsidó származású fotómodelljének édeslánya. Pedig, egyre
gyakrabban és egyre cifrább „a zsidó…”
kezdetű mondatok hallatszódnak a markecolók csillogó
szemű áldozatai között. Legtöbbször mindenféle tény, többlettartalom,
műveltség vagy tájékozottság nélkül.
Most, az első
sikeres markecolások után a zsákmány egy brüsszeli EP és egy
budapesti magyar képviselőség. Talán az ügyes szerzést is
megünneplendő, a páros eltöltött néhány kellemes napot Párizsban
egy teljesen jelentéktelen esemény ürügyén. Bár (gaudi) Nagy
Tamás hosszú cikket írt magáról, hogy milyen nagyszerűen próbálta
kikényszeríteni a dél-vidéki magyarok jogait ezen a nagy párizsi
közgyűlésen, valójában egy megszűnő, de korábban sem túl
jelentős szervezet rendezvényét használta ürügyül, hogy ne
kelljen otthon maradni szerető családja körében. A Nyugat-európai
Unió 1954. október 23-án, az Európai Védelmi Közösség
koncepciójának kudarcát követően létrejött szövetség,
melynek alapító tagjai a Benelux államok, Franciaország,
Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország
voltak. Később Portugália, Spanyolország és Görögország is
csatlakozott a közösséghez. A szervezet eredetileg a tagállamok
gazdasági, politikai és kulturális együttműködését,
valamint a közös védelmet igyekezett elősegíteni, majd a közép-
és kelet-európai rendszerváltást követően a válságkezelés
felé fordult. Mivel a szervezet a NATO és az Európai Unió árnyékában
nehezen találta helyét, az 1999. júniusi kölni csúcson döntés
született a Nyugat-Európai Unió EU-ba való fokozatos beolvasztásáról.
Egy 2000. novemberi döntésnek megfelelően 2001. július 1-jével
a szervezet érdemi működése megszűnt, de névlegesen nem számolták
fel. Ez végül 2010. március 31-én történt meg. A szervezet
2011 közepéig adja át maradék hatásköreit az Európai Uniónak.
Nos, itt a Nyugat-európai Unió talán utolsó közgyűlésén
beszélt, állítólag hosszan Gaudi Nagy. (ezen a héten - minden
nap - Strassbourgban kell minket megvédeni, aztán meg vacsorázni
Krisztinával)
A markecoló páros
selyemfiúja a párizsi légyottból kapitális sztorit hozott össze
az intenetre, hogy ő egyedül, a Fidesz támogatása nélkül –
mert azok oda se mentek az első napon a rendezvényre – védte
itten megint a magyarságot. Persze minek mentek volna, egy lényegében
megszűnt szervezetbe felszólalni, de bizony, a mi Kakuk Marcink,
sőt inkább Sománk még mindig talál maguknak palimadarat, még
mindig el lehet hitetni jobbsorsú hidegburkolókkal, hogy majd ők
a magyar jövő letéteményesei. Az első osztályon, fejenként
300 ezerért.
„Spirituszból csinálják a pálinkát,
azért nem lát rajtam senki jó ruhát.
Ha csinálnák édes tejből, ecetből,
huncut zsidó nem élne a pénzemből”
népdal
czyba
|
