|
 2010.06.18.
Árvíz után újjáépítés
Az árvíz, ahogy
jött, levonul. A pusztítás, amit okozott, marad. Lehet, hogy hét
évig nem látogat meg bennünket ez a katasztrófa, de lehet,
hogy jövőre újra jön. Az újjáépítést, a segítségnyújtást
akár így, akár úgy, el kell kezdeni. A tönkrement falvakat
talpra kell segíteni, a mindenüket elvesztett családokat fedélhez
kell juttatni. Az egész társadalom még nagyobb, szervezett összefogására
van szükség.
Az újjáépítésnek
két szálon kell futnia. Az élet újjászervezése, a házak,
otthonok felépítése és víz elleni védekezés. Az árterületet
vagy vissza kell adni a természetnek, vagy olyan jellegű kőházakat
kell építeni, amelyek lábon állnak és az ár nem bírja
elsodorni egyiket sem. Ezt meg kell tervezni. Tudomásul kell
venni, hogy az éghajlatváltozás új életformára kényszerít
bennünket. Olyan hajlékokat kell építeni, amelyekben a család
élhet a földszinten, ahol megszokta, de az ár hírére
felvackolódik az emeletre, amely esetleg lábakon áll és az
ablakból szemléli a zajlást. Elképzelhetetlen? Az, de meg kell
teremteni.
A
másik szint az árvízi védekezés. Ebben két teendő fontos:
az erdőtelepítés, amely felfogja a lezúduló víz elejét, a másik
az új elvezető gátrendszer, amely szétosztja és tározókba
vezeti a hirtelen jött vizeket. Ezekkel a tározókba fogott
vizekkel aztán öntözni is lehet, aszályos években. Mivel azok
is lesznek, kérlelhetetlenül. Ez elképzelhetetlenül nagy
munka, s ezt a szakemberek hasonlóképpen képzelik el.
Most
a gazdasági bajokból való kilábolás útja-módja áll az ország
előtt. Nagy feladat ez is. De az éghajlatváltozás ismeretlen
és emberfeletti gondjainak elhárítása, lehetőség szerinti
megoldása még nagyobb. Ez sorskérdés. Megmarad-e a magyar nép,
ha árvíz és aszály váltogatja egymást, ha viharok tombolnak
és, amikor annyira egymásba kell kapaszkodnunk, mint még soha.
Embert próbáló
évtized következik.
Csurka István
|
