vissza a főoldalra

 2010.06.18. 

Jó-e az erősödő forint az országnak?

A magyar véleményferdítők rácsatlakoztak a bolhára és akkora elefántot fújtak belőle, hogy még a CNN adásába is belelógott. Kósa Lajos ténymegállapítása, a gazdaság és az állam katasztrofális helyzetéről természetesen semmit sem befolyásolt, nagyjából mindenki tudta évek óta, hogy a magyar állam a teljes csőd szélén táncol. Ezért és az új rendszer megbéklyózása szándékával – adott az IMF egy csomó hitelt, ezért magyarázta Bajnai egyfolytában a világválság okozta károkat. A 70-es évektől fennálló permanens államcsőd-közeli állapot elsődleges oka a teljes gazdasági dilettantizmus, a tervgazdálkodás, a Fekete János fémjelezte új gazdasági mechanizmus, majd a privatizáció és a félreértelmezett szabad piac, másodlagos pedig az ezeket kihasználó folyamatos lopás. Oda jutottunk, hogy a magyar gazdaság legnagyobb szereplője és pénzforrása a magyar állam, így a sikeres gazdasági tevékenységek lényegében az állam fejésében merültek ki.

Az évtizedek óta mesterségesen – illetve orosz pénzből – fenntartott forintárfolyam olyan vásárlóerőt biztosított Magyarországnak, melynek eredményeként hatalmas áru- és szolgáltatásáramlás indult az ország felé, miközben a hazai szereplők termelése és a szolgáltatási képessége lényegében megszűnt, vagy rendkívül alacsony szinten vegetál. A magas forintárfolyam eredményeként televásároltuk magunkat lapostévével, DVD-vel, autóval, és jakuzzival, főleg deviza alapú hitelből, miközben a társadalom jelentős része a hónap végén margarinos kenyéren élt és nem tudta befizetni a villanyszámlát. Sőt, az ingatlanárakat is feltornáztuk – izraeli-ír, illetve ír-izraeli befektetőkkel és – devizahitelekből, hogy aztán kiderüljön a jelentős mértékű fizetésképtelenség. Ezzel párhuzamosan az állam elképesztő mértékű adósságot halmozott fel. Így kialakult – vagy kialakították – a ma ismert csapdahelyzet.

Ahhoz, hogy a magyar gazdaság talpra álljon, a forint reális árfolyamra kell zuhanjon. Csakhogy egy 300-320 forintos euróárfolyam mellett a devizahitelesek komoly bajba kerülhetnek. Sőt, az árak is elszabadulhatnak, lévén nincs magyar termelés, ami ellensúlyozná az importdömpinget. A mostani kormányra az a hatalmas feladat hárul tehát, hogy egyrészt reális árra vigye a forintot, ezzel megteremtve a magyar termelés és szolgáltatás versenyképességét – azaz a Magyarországon előállított dolgok, vagy az itteni szolgáltatások átszámolva jó áron legyenek értékesíthetők, viszonylag alacsony költségek mellett –, másrészt ellensúlyozza az így kialakult hátrányokat, magyarul segítsen a hiteleseknek. Harmadrészt teremtsen annyi forrást a hazai vállalkozásoknak, hogy képesek legyen fejleszteni, majd hasznot termelve működni.

A feladat szinte megoldhatatlannak tűnik. Mégis halovány reménysugár látszik Athén felől. Talán meglepő, hogy éppen az államcsőddel küszködő Görögország adhatja a megoldást, még ha áttételesen is. Az euró gyengülésnek indult, többek között a görög helyzet hatására.

Míg tavaly novemberben egy euróért másfél dollárt kaptunk, addig ma már az eurónk alig ér 1,2 dollárt. Ez azt jelenti, hogy a Kínából és egyéb távol-keleti országokból, valamint az Egyesült Államokból származó áruk ára drasztikusan emelkedni fog. Ugyanis a távol-keleti cégekkel kötött szerződések túlnyomó többsége dolláralapú. A magyar gazdaságnak ez kimondottan hasznára lehet. A nyugat-európai cégek jelentős része a Távol-Keleten gyártatja termékeit, hogy aztán európai márkanéven értékesítse azokat. Viszont a magas dollárárfolyam hatására a távol-keleti gyártás megdrágulhat, így veszíthet vonzerejéből. Ha ezzel párhuzamosan a forint is gyengül, akkor a nyugat-európai cégek újra felfedezhetik Magyarországot. Ügyes kormányzati támogatással a hazai vállalkozások kihasználhatják a helyzetet és komoly megrendelésekre tehetnek szert. Éppen a teljesen ellehetetlenült kis- és középvállalkozóknak, a fröccsöntőknek, lakatosüzemeknek, nyomdáknak, asztalosoknak, textileseknek eshetnek le komoly megrendelések.

Bátor támogatási rendszerrel és némi szerencsével kiváló eredményeket érhetünk el. A kormányzati akarat – úgy látszik – megvan.

De természetesen megvan az ellenlábasok tábora is. Ne higgyük, hogy a legtöbb európai, főleg nemzetközi cégnek komoly érdeke fűződik a magyar gazdaság megerősödéséhez. Sőt, jónéhány multinacionális vállalkozás, befektetési alap, vagy éppen bank kimondottan ellenérdekelt. Nem elsősorban érzelmi, vagy politikai okokból, sokkal inkább pénzügyi alapon. Nem kell konkurencia, a magyar piac viszont annyira kicsi, hogy akár tönkre is mehet, úgyse lehet itt jelentős tételt eladni. Ne gondoljuk, hogy az óriáscégek topmenedzserei valami hatalmas látókörű, művelt elmék lennének. Az igazán jók két szempontot ismernek: maximalizálni a profitot és minimalizálni a költségeket.

Természetesen az ellenlábasok között vannak érzelmileg, politikailag motiváltak is, de az ő tevékenységük most nem témánk. Az ellenlábasok már most támadásba lendültek. Elindult a propagandagépezet, a múlt héten két csapásiránnyal. Az egyik Kósa bejelentése kapcsán: a meggondolatlan nyilatkozatra reagált a piac, a forint beszakadt. Csakhogy a forint még egyáltalán nem szakadt be, amikor a propagandaipar már üvöltötte a felelőtlenség vádját. ( a nyilatkozat felelőtlensége kapcsán azért érdemes megjegyezni: a görögök megtámogatása elleni legfőbb kifogás éppen az, hogy hazudtak éveken keresztül az államháztartás állapotáról. Akkor most ki a felelőtlen, aki kozmetikázza az adatokat, vagy aki őszinte?). Az új kormány lesújtó helyzetértékelését borítékolni lehetett. Semmilyen épeszű elemző sem számíthatott arra, hogy a hatalmat éppen megszerzők szépíteni fogják az államháztartás állapotát. Sőt, elemi érdekük, hogy minél mélyebbre tegyék a startvonalat. Ha egy komoly befektető, vagy tanácsadó erre reagál, az hülye. Persze teljesen más, ha az egész sajtó egyszerre üvölt farkast. Akkor minden dörzsölt spekuláns tudja, hogy itt valami történik.

A másik csapásirányt az amerikai elnök levele jelölte ki. A sajtó a két irányból összefüggő offenzívát kreált. Egyrészt a nagy Amerika elnöke, Obama gratulál Bajnainak a válságkezeléshez, másrészt a hülye Fidesz még át se vette a kormányrudat, meggondolatlan kijelentésével máris bedönti a forintot. Ez a képlet, a szakértő szocialisták – dilettáns egyebek szembeállítás, folyamatosan műsoron van. Békesi, Bokros, Bajnai mind zsenik, mind rettenetesen értenek a gazdasághoz. Mindig ők alapozzák meg a következő jobboldali kormány jólétét. Legenda ez a javából, mégpedig a tények legmanipulatívabb kifordításával. A valóság, hogy ezek a zsenik rendszeresen padlóra küldik a magyar gazdaságot, szétzúzzák a közép- és kisvállalkozásokat, hogy helyet teremtsenek a nemzetközi nagyvállalatoknak. Valahogy a szakértők mindig akkor kerülnek kormányra, amikor válság van és hát ugye ahhoz képest mégis rendbehozzák a dolgokat. Sajnos, a középosztály ezt mindig megsínyli, sajnos ilyenkor egy újabb réteg süllyed a szegénységbe, de hát ők válságkezelnek, mert a válság ezt követeli meg. És persze válság mindig van, vagy ha nincs, teremtenek.

(Azt már csak egészen csöndesen merem megjegyezni, hogy a híres gratulálólevélről csak Bajnaitól, illetve az MTI-től szereztünk tudomást, és ugye hivatkoztak itt már nem létező levelekre. )

A kétharmados felhatalmazású új nemzeti gazdaságpolitikát csak a propaganda tudja gúzsba kötni. A propaganda viszont csak akkor érvényesül, ha az emberek jelentős részét képes befolyásolni. Nekünk most az a legfőbb dolgunk, hogy ne hagyjuk manipulálni gondolatainkat, ne dőljünk be a silbakolásnak, ne higgyünk a levitézlett szakértőknek, hanem tiszta fejjel értékeljük az új rendszer fejlődését. A jobbról és balról kajabáló született okosokat most csendre kell inteni.

czyba