vissza a főoldalra

 2010.06.18. 

Kisantanti törekvések

A kettős állampolgárság ügyéről és a Magyar Nemzeti Tanács-választásokról Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökét kérdeztük.

 – A vajdasági magyarok hogyan fogadták a magyar parlament döntését a kettős állampolgárságról?

 – Nem akkora örömmel, mint amekkora a kiábrándultság volt 2004. december 5-e után. Akkor azonban a fogcsikorgatás, a düh gyorsan belesimult a vajdasági magyarok többségénél már meglevő, a reménytelenségében is elszánt hangulatába. A düh a Nagy Gáspár-i düh volt, „Hogy még mindig a Haynauké a világ...” Most viszont egy ezzel ellentétes folyamat zajlik. A reménytelenségben is elszánt hangulatot a kettős állampolgárságról szóló törvény alapjában változtatta meg. De nincs kirobbanó öröm. Ma a reményteljes óvatosság ambivalens érzelmei uralkodnak közösségünkben. Meg a végletes racionalizmus: akkor hova mehetünk ezzel az útlevéllel szerencsét próbálni? Ismeretes, hogy a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben mintegy 40 ezer vajdasági magyar ment el vendégmunkásnak a nyugati államokba. A mítosz máig hat: mehessek csak dolgozni, feltalálom én magam. Idő kell hozzá, s a Fidesz-KDNP határozott nemzetépítő tevékenysége, hogy az ambivalens érzelmek bizalommá, s egyszer talán hálává nemesedjenek. Mi a Vajdasági Magyar Demokrata Pártban nagy elégtételt érzünk. Bizakodunk. Még a történelmi VMDK-ban, 1994-ben a Horn-kormány programjával kapcsolatban dokumentumba foglaltuk: síkraszállunk a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjáért. Magyarország csak a határon túli magyar közösségekkel együtt, nemzetként foglalhatja el helyét az európai nemzetek közösségében. A VMDP megalakulásakor, 1997-ben, e tételeket kibővítettük. Programba foglaltuk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja két pilléren nyugszik: az egyik a kettős állampolgárság, a másik magyar autonómia. A kettős állampolgárságot immár levehetjük törekvéseink listájáról.

 – A szerb politikai vezetésnek mi a véleménye erről a jogszabályról?

 – A szerb politikai vezetés fütyül a magyar kettős állampolgárságra. Neki az a fontos, hogy az EU-csatlakozás könnyebb feladatait abszolválja. Különben, a szerb oldalon elvi kifogást nem is emelhetnek, hiszen a szerb állampolgárság kijár minden arra érdemes határon túli szerbnek. Nem tömegesen, de élnek vele az érdekeltek.

 – Ön, a VMDP elnökeként miként vélekedik a szlovák kormánypártok agresszív viszontválaszairól?

 – Minden rosszban van valami jó. Ezúttal a szlovák fél lőtt bakot. Ez a magyar diplomácia, már nem az a magyar diplomácia. Ha a magyaroknak el kell tűrni Trianont, akkor a szomszédoknak meg kell békélniük a kettős állampolgársággal és az autonómiával. Lehet ezért haragudni, de ez mégis így van jól. Kár, hogy a szlovákiai magyaroknak nincs autonómiakoncepciója, s náluk a kormányzati felelősségvállalás a nemzeti célok csimborasszója. A Kárpát-medencében korszakváltás zajlik. A helyi többségi elitek – miután nincs rájuk többé szükség – igyekeznek megszabadulni a kisebbségi egypártoktól, s ezzel egy időben, kisantanti törekvésként, a magyar diplomáciát igyekeznek a falhoz szorítani. Tisztségviselőit ki is osztották nem egy alkalommal. Nemcsak Szlovákiában. A második Orbán-kormány külügyminisztere egyszerre megfordította a helyzetet. Most a szlovák diplomácia keresi a fogást Martonyi Jánoson. De, nem igen találja. Még kevésbé lehetne sikeres a kisantant szellemiségű szidalmi politikára támaszkodó diplomácia, ha a magyar kormány egy konkrét magyar autonómiamodellel, de legalább a magyar autonómia általános ismérveivel meg tudna jelenni a nemzetközi politikai színtéren. Reméljük, hogy előbb- utóbb erre is sor kerül. A felvidéki magyar politikai elit hiányossága, hogy nem gondolkodik autonómiában. Száz szónak is egy a vége: ha a szomszédok örülhetnek a nemzetközi diktátum alapján szerzett területeknek, akkor a magyaroknak joguk van arra, hogy búsuljanak, s ahhoz is, hogy a veszteséget legalább a kettős állampolgárságra épülő nemzeti integrációval gyógyítgassák. Mi tagadás, jó látni, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség már a kezdet kezdetén megkezdi választási ígéreteinek megvalósítását. Végül szögezzük le: valóban nem történhet meg, hogy bármilyen nacionalizmus kárára legyen a Magyarország és Szlovákia kapcsolatainak. Nem, mert ez nem érdeke sem a magyar, sem a szlovák nemzetnek. Csak az egyenlőségen és a kölcsönösségen alapuló új gyakorlat oldhatja fel a régi szocialista viszonyokra jellemző feszültséget, s szoríthatja vissza a sötétben ólálkodó kisantanti szellemiséget is.

 – A szerbiai magyarok június 6-án választották meg a kisebbségi önkormányzatiság szervének, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) a tagjait. Önök, a VMDP tagjai melyik listát támogatták?

 – Egyiket sem. Mi a 2009-ben hatályba lépett a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, csakúgy mint a 2002-es elődjét, politikai szemfényvesztésnek tartjuk. Mert megosztja a magyar választótestületet, s a felét prédául odalöki a szerb pártoknak. Továbbá, nincs hiteles magyar választói névsor, s ebből kifolyólag nincs legitim Magyar Nemzeti Tanács. De a legrosszabb az, hogy a civilszervezetek bevezetésével a szerb pártok is helyet kaphatnak a nemzeti tanácsokban. Lehet találgatni, hogy e testületekben kinek a politikai dominanciája érvényesül. Elnézést: a legrosszabb mégiscsak az, hogy a törvény egyik magyar alkotója –Korhecz Tamás– felemelőnek tartja, hogy részt vehetett a jogszabály megszövegezésében.

 – A minap Pásztor István fájlalta, hogy a demokrata párti városvezetés Szabadkán a saját aktivistáit bízta meg a választási értesítések kézbesítésével. Mi erről a véleménye?

 – A rossz törvényt nem lehet jól végrehajtani. A vasvillával összedobált magyar választói névjegyzéket, amelyen három kategóriába tartozó szavazó van jelen, nem lehet jogállami eszközökkel kezelni. Ahelyett, hogy a VMDP követelésének megfelelően, a magyar választók névjegyzékét közjogi dokumentum formájában a szerb állam illetékes szervei hozták volna létre, a szerb kormány önkéntes feliratkozást rendelt el. Tudván tudta, hogy ez abszurdum, s ezért a törvényben rögzítette: nem kell mindenkinek feliratkozni. A „fele plusz egy” mérce alkalmazásával a hiányos választói névjegyzéket is érvényesnek ismeri el.  Látván, hogy a feliratkozás még így is lassan halad, a szerb kisebbségügyi miniszter feltalálta a csövön a lukat. A sajtóban megüzente, hogy a politikai szervezetek is gyűjthetik a feliratkozókat, s űrlapjaikat postán küldhetik meg az illetékes szerveknek. Lett is erre nagy mozgolódás. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) „árvalányhajas” aláírásgyűjtésbe kezdett, mondván, hogy aki magyar, aláír. A Tadic-féle Demokrata Párt (DS) szlogenek nélkül gyűjtötte a feliratkozókat. A harmadik kategóriába tartoznak azok a kevesek, akik tartották magukat a törvényhez, és maguk jelentkeztek a községi szerveknél feliratkozás végett. S még akkor is maradnak azok, akiket senki nem ért el, vagy ilyen-olyan okokból maguk sem igen törekedtek. Ők nincsenek rajta a magyar választók névjegyzékén. El lehet így jutni a legitim Magyar Nemzeti Tanácsig? Aligha. A hatalom, ha már a vajdasági magyar politikai elit lenyelte a békát, most teljes győzelmet akar. A VMSZ civilekkel megtűzdelt listája mellett ezért futtat most a DS még két listát. Egy harmadikat meg a szerb Canak párt indított. Az egyetlen magyar pártlistát a Magyar Remény Mozgalom (MRM) jegyzi.

 – Beszélhetünk-e autonómiáról a Magyar Nemzeti Tanáccsal kapcsolatban?

 –Autonómiáról a nemzeti tanácsokról szóló törvény esetében nem beszélhetünk. Ezt elismeri Várady Tibor is, aki a szóban forgó törvény egyik megalkotója. A Magyar Nemzeti Tanács eddig sem volt rá alkalmas, s a továbbiakban sem lesz lehetősége arra, hogy feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság identitása megőrzését érintő közösségi érdekeit. Mert nem legitim testület, s a Tadic-féle Demokrata Pártnak intézményesített befolyása alatt áll. A magyar autonómiáért folytatott küzdelem tehát folytatódik.

Medveczky Attila