|
 2010.06.25.
125 év sikertörténet lila-fehérben
Születésnapját ünnepli
az Újpesti TE
Június 16-án 125
éves Magyarország másodikként alapított sportegyesülete, az
Újpesti Torna Egylet. Alakulása idején, 1885-ben még önálló
településként, Pest tőszomszédságában jegyezték a mai
negyedik kerületet. Az egykori gyárvárosban az iparnak vezető
szerepe volt, ami ráadásul viszonylagos jólétet is teremtett a
város lakói számára. Így érthető módon egyre inkább igény
mutatkozott a sportra is. Néhány fiatalember – név szerint
Goll János, Berényi Antal, Székely-Sonnefeld Ábris és Ugró
Gyula – egyszer csak elhatározta, hogy sportegyesületet alapít.
Akkortájt Magyarországon a tornasport számított a
legelismertebb sportágnak, így a frissen megalakult sportklub
neve is ezt tükrözte: Újpesti Torna Egylet. Jelszavának az „Egység-Épség-Egyetértés”
hármast szavazták meg az alapítók, akik erre a napra, azaz
1885. június 16-ra már húszan voltak. Ugyanezen a napon dőlt
el az is, hogy a klub színei a lila és a fehér legyenek. Az
egyesület első elnöke az Újpesti Kereskedelmi Iskolában tanító
Goll János lett.
Bár az alapítók titkos álma, célja vélhetően
ilyesmi lehetett, aligha hitték volna, hogy egész Magyarország
legeredményesebb sportegyesületét hozzák létre akciójukkal.
Pedig így lett, mert az Újpesti TE sportolói fokozatosan egyre
jelentősebb szerepet vívtak ki maguknak az egyetemes magyar
sportban. Már az 1910-1920-as években is több szép eredményt
mutattak fel a lila-fehérek által nevelt sportemberek, de az
igazi áttörést a tizedik újkori olimpia, az 1932-es Los
Angeles-i nyári játékok hozta meg. Ekkor ugyanis négy olimpiai
bajnok került ki a klubból. Hárman (és) a vízilabdacsapat
tagjai voltak, Kabos Endre pedig a vívópáston ért fel a csúcsra
és nyert olimpiai aranyérmet. Ők tehát az Újpesti TE első
olimpiai bajnokai, a névsor pedig folyamatosan gyarapszik,
ugyanis 1932 óta szinte minden nyári olimpián ünnepelt az ország
újpesti bajnokot. Olyan elképesztő tehetségű sportolók
nyertek olimpiai aranyat a lila-fehér klub tagjaként, mint
Gyarmati Dezső, Lemhényi Dezső, Keleti Ágnes, Polyák Imre,
Bene Ferenc, Marosi Paula, Dömötör Zoltán, Rejtő Ildikó,
Zsivótzky Gyula, Cservenyák Tibor, Darnyi Tamás, Mizsér
Attila, Czigány Kinga, vagy éppen Szabó Bence. A névsor természetesen
messze nem tartalmaz minden nevet, hiszen az Újpesti Torna
Egylethez napjainkig 41 olimpiai aranyérem fűződik.
Az Újpesti TE számára
is sajátos korszak kezdődött a kommunizmus magyarországi térnyerésével.
Hasonlóan a szovjet blokk többi országához, nálunk is komoly
szerepet szántak a kommunista vezetők a sportnak, hiszen a
rendszer elismertségét, létjogosultságát növelhette egy-egy
kiemelkedő sportsiker. Így a jelentős sportegyesületek nagy részét
az állam bekebelezte. Természetes módon a belügyminisztériumnak
is szüksége volt egy őt reprezentáló sportklubra. Az Újpest
lett az első számú kiszemelt. Létre is jött egy fúzió a
Budapesti Rendőri Egylettel, és így Budapesti Dózsa lett az
egyesület új neve. A klub azonban megőrizhette lila-fehér színét,
és „magyaros” nevet kaphatott, a Dózsát. Ez nagy eredmény
volt, ugyanis a szovjet blokkban az a szokás dívott, hogy a belügyi
csapatokat a „Dinamo” névvel jelölték meg. Berlinnek,
Moszkvának, Szófiának, Bukarestnek, sőt, több szovjet tagköztársasági
városnak is „saját Dinamója” lett. Ez a veszély fenyegette
az Újpestet is, amit végül sikerült elkerülni, bár a Dózsa
új logójának D-betűje formailag nagyon hasonló lett, mint a
„testvéri országok” Dinamóié...
Nem sikerült
ugyanakkor elkerülni azt, hogy a klub megítélésén a történet
komoly csorbát ejtsen. Sokak szerint erre vezethető vissza például
a kibékíthetetlen ellentét a Fe-rencváros és az Újpest
szurkolói között, hiszen míg a zöld-fehérek rendszerellenes
klubként voltak számon tartva, „reakciós” szurkolóikkal
együtt, addig a Dózsa a gyűlölt rendszer fenntartójának
kirakatcsapata volt. Ez pedig alapvetően kódolta az ellenséges
légkört, nem is teljesen alaptalanul. Rögvest hozzá kell
azonban tenni azt is, hogy az Újpesti Dózsa sportolói döntő többségében
megmaradtak sportolónak, vagyis a klub színeiben való sporttevékenység
egyáltalán nem jelentett egyet a rendszerrel való azonosulással.
Sőt, közismert a tragikus tény, a labdarúgó Szücs Sándor
1951-es kivégzése, akit Rákosiék annak ellenére halálra ítéltek
és meggyilkoltattak, hogy az akkor már Dózsának átkeresztelt
Újpest válogatott labdarúgója volt.
Ellentétben a
sportolókkal, a klub vezetője azonban tényleg csak olyan személy
lehetett, aki elkötelezett rendszerhű volt, igaz, ugyanez feltétel
volt szinte az összes sportklubnál is.
1991-ben a klub visszavette régi nevét, így Újpesti
Torna Egyletként vannak jelen a lila-fehérek a honi sportéletben.
Érdekesség ugyanakkor, hogy – rendszerváltás ide, rendszerváltás
oda – 1999-ig továbbra is támogatta a lilákat a BM, a
kapcsolat akkor szakadt csak meg végérvényesen.
Az Újpesti Torna Egylet mind az olimpiai
aranyérmek, mind pedig az olimpiai pontok számát tekintve a
legeredményesebb magyar sportegyesület! Jelenleg huszonnégy
szakosztállyal rendelkezik az ÚTE, amelyek között a klasszikus
magyar sikersportágak (kajak-kenu, birkózás, vízilabda, vívás,
öttusa), a népszerűségben élen járók (labdarúgás, jégkorong)
és a kevésbé ismertek (sí, modellező, kerékpár) egyaránt képviseltetik
magukat. A klub tizenhárom örökös bajnokot választott eddig
saját egykori sportolói közül.
Lila-fehér kötődésűek véleménye a lila-fehér
klubról:
 Ancsin
János a XX. század legjobb magyar jégkorongozója, 225-szörös
válogatott:
Hatalmas büszkeséggel töltött el,
amikor az Újpesti Dózsa leigazolt. A Ferencváros mellett a másik
nagy múltú magyar sportegyesület a miénk. Számos szép sikert
értem el a klub színeiben, amelynek – egy rövid dunaújvárosi
kitérőt leszámítva – ma is tagja vagyok, immáron sportvezetőként.
A mi időnkben még létezett klubhűség, sajnos manapság az
ilyesmi már kiveszőben van. Fontos kiemelni azt is, hogy nekünk
szurkolóink vannak, nem pedig nézőink. Aki sportolt valaha is,
pontosan tudja, mekkora különbséget jelent ez. Szívből kívánok
ugyanilyen sikeres következő 125 évet szeretett klubomnak!
Törőcsik András világválogatott és 45-szörös
magyar válogatott labdarúgó:
 A
BVSC-ből igazoltam az Újpesti Dózsába 1974-ben, tizenkilenc éves
koromban. Csodálatos társak közé csöppentem, hiszen játszott
még a legendás Újpest több klasszisa, például Fazekas, Nagy
Laci, Zámbó, vagy szegény Bene Feri. Kellett egy kis idő, mire
egyáltalán felfogtam, mekkora klubba szerződtem. Magyarországon
nem is vágytam többé soha másik csapatba. Magával ragadott,
hogy a szurkolóink mennyire rajonganak a csapatért, lokálpatriotizmussal
és futballimádattal találkoztam. Innen lettem válogatott,
innen hívtak meg a világválogatottba, és itt értem el több
szép nemzetközi sikert. Utólag is hálás vagyok a sorsnak,
hogy itt játszhattam, ami által része lehetek az Újpesti TE történetének.
Derce Tamás Újpest polgármestere:
 Az
ÚTE akkor alakult, amikor egy felfelé ívelő szakaszban volt a
magyar gazdaság. Nem véletlen, hogy több jelentős klub is
ekkor, a XIX. század végén alakult. Aki ismeri Újpest történelmét,
az pontosan tudja, hogy milyen hatalmas szerepe van a városrész
életében az ÚTE-nak. Bár az elmúlt nyolc év a sport vonatkozásában
is katasztrófa volt Magyarországon, mégis bizakodva tekintek a
jövőbe. Egyrészt bízom az új kormányban, és abban az ígéretben,
amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr tett, miszerint jelentősen
növekedni fog a sportra fordított állami pénz. Másrészt
pedig bízom az Újpesti Torna Egylet jövőjében is, amelynek színeiben
jelenleg is háromezer gyermek sportol. Hiszem, hogy a klub páratlan
hagyományaihoz méltó sportemberek kerülnek majd ki közülük
is.
Kovács
Attila
|
