|
 2010.06.25.
Paulo Coelho: Tizenegy perc
(a Thália Színház és az Új Színház közös bemutatója)
Paulo
Coelho napjaink egyik legdivatosabb, milliós példányszámban
eladott könyvek írója Brazíliában, Rio de Janeiróban született
1947 augusztusában. Fiatal évei igen viharosan teltek el, volt
hippi, rockzenész, újságíró, színész, drámaíró, színiigazgató.
Ez a lázadó korszaka 1982-ig tartott. Élete akkor vett gyökeres
fordulatot, amikor Amsterdamban találkozott új mesterével,
„J”-vel, azaz Jézussal. 1985-ben végigjárta a 800 kilométeres
El Caminót, vagyis elzarándokolt a spanyolországi Santiago de
Compostelába, a kereszténység egyik legszentebb városába.
Innentől kezdve Krisztus követője, tanítványa lett, aki az Úr
keskeny útján halad. Ezután kezdte el írni regényeit. Az elsőt
1987-ben adta ki, ami a Zarándoklat címet kapta. A második, az
1988-ban közzétett Az alkimista hozta el számára a világhírt.
Ezt a művét 53 nyelvre fordították le. Az utóbbi 20 esztendőben
14 kötetet publikált. Coelho regényei titokzatos közegbe
kalauzolnak el, egyszerre líraiak, és valóságosak,
filozofikusak, de nem ülik meg az olvasók lelki gyomrát,
szimbolikájuk többrétegű, de könnyen meg lehet fejteni őket.
Coelhónak mindenhol népes rajongótábora van, ugyanakkor sokan
idegenkednek a műveiben megjelenő spiritualitástól,
gondolatait olcsó bölcselkedéseknek tartják csupán.
A
Tizenegy perc című regénye 2003-ban jelent meg, portugál címe:
Onze minutos. Főhőse, Maria az egyszerű vidéki lány, aki
azonban szeretné az élet teljességét magába szippantani, vágyakozik
a szebb, tisztább lét után. Kamaszkorában becsapta őt az
akkori fiúja, emiatt nem tudott és nem akart bízni egyetlen férfiben
sem. Egy idő után szűknek érzi a kis brazil falut, előbb Rióba
megy, majd innen Európába, ezen belül Svájcba, végül Genfben
köt ki. Miután nem ért semmihez, beáll a Copacabana nevű lokálba
táncosnőnek. Majd prostituált lesz, méghozzá a
legkeresettebb. Nem érti, mi az a nagy hűhó a szex körül,
amikor az egész csak 11 percig tart. Akárhány férfivel is akad
dolga, mindegyikkel szemben megőrzi belső szuverenitást, egyre
erősebb lesz, építi önmagát, levonja a tanulságokat, leírja
gondolatait naplójába, művelődik is, beiratkozik a könyvtárba.
Hazautazása előtt találkozik a festőművész Ralffal, aki
eddig soha nem tapasztalt érzéseket kelt benne, de a gátlásait
feloldó szerelmi egyesülést azonban nem vele éli át. Ezután
felszabadul, és úgy véli, Ralffal új értelmet kaphat az élete.
 A
Tizenegy percnek most június 2-án volt a premierje a Thália Színházban,
és egész nyáron játsszák majd. Szinte lehetetlen vállalkozás
olyan művet színre vinni, amit alkotója más műfajban vetett
papírra. Így Coelho regényéből is csak bizonyos szálak, események,
személyek kerülnek be ebbe a 18 éven felülieknek szánt
produkcióba. Természetszerűen Mariának a bárban szerzett
tapasztalatai adják a színjáték fő motívumait, csúcsjelenete
pedig az a megváltó együttlét, ami begyógyítja a lány régi
sebeit, és helyrebillenti belső egyensúlyát. A rendező,
Szikora János egyik fő feladatának tekintette, hogy a darab –
habár a nemiség körül forog, – ne legyen közönséges, vagy
malackodó. Ez sikerül is, mert nem a szexualitás nyers ábrázolása
a cél, hanem Maria testi-lelki fejlődésének, érettebbé válásának
szemléltetése. Két női ellenpólust is bemutat a Tizenegy
perc: az egyik Nyah, a maláj örömlány, aki fékezhetetlen
szenvedéllyel űzi a mesterségét, a másik pedig Brigitte, a könyvtáros,
aki önmegtartóztató, társ nélküli napjait kiábrándultan
morzsolgatja. A szexmunkások szolgáltatásait igénybe vevő úriemberek
közül a darab két általános karaktert jelenít meg: Ralfot, a
félénk, befelé fordulót és a Terence- t, az életet habzsoló,
kíméletlen macsót.
Gubás
Gabi személyesíti meg Mariát. Azt emeli ki, hogy ehhez a naiv,
világra rácsodálkozó lányhoz illik ez a beszélő név, mert
foglalkozásának űzése közben is megtartja érintetlenségét.
A buja, sokat tapasztalt Nyah-ot Földes Eszter a figura megkívánta
harsánysággal kelti életre. Brigitte visszafogott, férfihiányban
szenvedő alakját Sztárek Andrea keserű, illúzióvesztett
asszonynak mintázza meg. Ralfot Száraz Dénes olyan, az élettől
már semmit sem váró embernek formálja meg, akit Maria a
mocsokban is makulátlan lénye képes megváltoztatni. Haumann Máté
úgy jeleníti meg az angol üzletembert, Terence-t, amilyennek az
effajta törtető, önelégült férfit kell. Galkó Balázs a bár
üzletvezetőjét, Almási Sándor a textilbolt-tulajdonost,
Kedvek Richárd a közvetítőt játssza.
A
Tizenegy perc zenés-táncos előadás, Gerendás Péter dalai és
Sárközi Gyula koreográfiája, amit a KF-KI Kamarabalett tagjai
táncolnak el, erősítik a mondanivalót, fokozzák a hatását.
Coelho-regényének ez a színpadi átdolgozása nem a dráma eszközeivel
illusztrálja a férfi-nő kapcsolatot, ezt a szoros köteléket,
hanem könnyed, nyáresti kikapcsolódást nyújtó módon, így
akar egy kis tükröt tartani a néző elé, amiben ki-ki észreveheti
a maga nagyobb hibáit, vagy kisebb szeplőit. (Felső
képen: Gubás Gabi és Sztárek Andrea. Alsó képen: Gubás Gabi
és Száraz Dénes.)
Dr. Petővári Ágnes
|
