|
 2010.06.25.
Amikor a pápa szabadon beszél
Így mondja a
magyar nyelv, „szabadon beszél” valaki, ha nem kötött szöveget
mond el, nem emlékezetből szól, vagy éppen nem leírt szöveget
olvas. Nos, XVI. Benedek pápa ilyen értelemben „szabadon beszélt”
a papjai előtt a Jézus Szíve ünnepének vigíliáján, a papi
év lezárásakor tartott imavirrasztás során 2010. június 10-én,
csütörtökön késő este a Szent Péter téren.
Egészen megszokott és természetes, hogy a pápák előre
leírt beszédeket mondanak el, nemcsak tevékenységük hivatalos
közéleti fórumain, hanem a liturgikus élet összes eseményein.
Ilyenek a pápai homíliák (omelie), a különféle alkalmakkor
mondott pápai beszédek (discorsi), a szerdai általános
kihallgatások katekézisei (catechesi), a pápai imádságok (preghiere).
Érthető ez a gondos felkészültség! A pápák minden szava
hivatkozási forrás, mely eligazítás, pontosítás, értelmezés
a hit és az erkölcs világában, mérték: „Roma loquitur”,
Róma beszél és az egyház hallgatja ezt a beszédet. Jelzés is
ez a beszéd a teológiai fejlődés számára, hogy Isten igazságai
mind pontosabban nyerjenek megfogalmazást. De érthető módon
figyel az egész világ erre a római „fehér hangra”, mert akármennyire
is nem ért vele egyet, egyet nem tehet meg, hogy eltekintsen tőle.
Másfelől a „szabadon beszél” kifejezésnek van egy
nem formai, hanem pszichés oldala: amikor a rétor nemcsak a leírt
szó kötelékétől szabad, hanem belülről is az, hogy azt
mondja, amit gondol, amit talán az adott pillanat sugall.
A prédikációnak van egy ilyen „karizmája”: fiss és
eleven tud lenni, ott születik a fordulata a helyszínen, tud
olvasni és érteni az emberek szeméből, bátorít ha kell, de bátorítást
is kap, mert interaktív. Egyfajta kiszolgáltatottság ez, de
mindig nyitott a Szentlélek kezdeményezései iránt.
Valami ilyesmit
lehetet tapasztalni Benedek pápa „beszélgetése” során. A műfaj
a „colloquio” eléggé ismeretlen a pápai megnyilvánulások
világában. A „cum loqui” az együtt-beszélgetést jelenti,
a „dia-logein”-t és ez már párbeszéd.
Amikor a Péter utód nem tanítja a világot, hanem beszélget
vele. Gondolom, neki is új, amikor ezt tapasztalja. Papok veszik
körül a püspöküket. „Episcopus plebi Dei”, Isten népének
püspöke beszélget övéivel. A megnevezés a római Santa Maria
Maggiore bazilika apszisának győzelmi ívén, középütt
olvasható, az ötödik századból, az Efezusi zsinat után! És
ez a papi nép szeretettel és bizalommal veszi körül Róma püspökét,
kérdezi a saját problémáiról és hallgatja, és meg is
hallgatja.
Benedek pápa nyilvánvalóan előre megkapta a kérdéseket
és volt alkalma azokat otthon végiggondolni. Erre utal az a pár
fehér papírlap, melyet a colloquio megkezdése előtt titkára
adott a kezébe, és amelyet egészen végig a kezében is
tartott. De nem nyitotta ki, hanem „szabadon beszélt”.
Olvassuk ezt a szabadon mondott pápai beszédet, melyek mégis
megfontolt és átgondolt szavak, ahogy azt Isten papi népe ott a
Szent Péter téren elvárta a püspökétől.
(Vértesaljai László
SJ/Magyar Kurír)
|
