|
 2010.05.07.
Létezni fog-e Ukrajna 2042-ig?
Az Ukrajnát legyőző
donyecki csapat brutális nyomása minden bizonnyal letaglózza és
csodálattal tölti el a kívülálló szemlélőt - véli Valerij
Temenko a pravda.com.ua internetes hírportálon megjelent írásában,
melyet az alábbiakban ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Ilyen gyorsan
legfeljebb Adolf Hitler csapata szabta át saját országa kilátásait,
amelynek az 1933 januárja és májusa között eltelt négy hónap
alatt sikerült egy tüntetésektől hangos, forrongó polgári-proletár
katlanból majdnem egynemű, engedelmes szürkésbarna masszává,
a nemzeti szocializmus szubsztrátumává változtatni Németországot.
Amennyiben lehetséges, így mellesleg, az aktuális gazdasági
problémák megoldása közben széttaposni az Alkotmányt, amely
egyenesen tiltja külföldi katonai támaszpontok létezését
Ukrajna területén 2017 után, úgy mi szükség az ilyen Alkotmányra?
Ha az Alkotmánybíróságnak és a Legfőbb Ügyészségnek
nincsenek mechanizmusai és akarata a reagálásra az Alkotmány
ilyen nyilvánvaló megsértését látva, ami a hazaárulás közvetlen
jegyeit hordozza, mi szükség az ilyen Alkotmánybíróságra és
ügyészségre?
Amennyiben a parlamenti ellenzék nem képes a nyilvánvaló
hazaárulás közepette felvetni az államfő menesztésének kérdését,
mi szükség az ilyen ellenzékre?
Ha a parlamentben nincs cselekvőképes ellenzék, s az
mindinkább emlékeztet Grizlov anekdotikus Állami Dumájára, úgy
mi szükség az ilyen parlamentre?
Amennyiben a parlamenten kívüli radikális ellenzék vezetői
nem képesek legalább Ternopilban vagy Lembergben tömeges
tiltakozó akciót szervezni az Ukrajna függetlenségét veszélyeztető
nyílt fenyegetés okán, érdemes-e úgy tekinteni, hogy az országban
létezik radikális ellenzék?
Ha az országban nincs egyetlen katonatiszt sem, aki képes
volna a Főparancsnok hazaárulásával szembeni méltó tiltakozó
lépésre, mire kell az ilyen hadsereg?
Amennyiben az országban a lakosság egyharmadának - egy
nem baráti ország "ötödik hadoszlopának" - sikerült
rákényszerítenie akaratát az alaktalan, sértődékeny, nehézfelfogású
többségre - a másik kétharmadra -, mi szükség az ilyen országra?
Nem volna egyszerűbb a 26 kormányzóságnak baráti egyetértésben
belépnie a szomszédos nagy birodalomba? (Szevasztopolnak, hála
istennek, belépnie sem kell - már ott van.)
Egyáltalán, ebben az országban volt a Narancsos
Forradalom?
Nem volna-e bölcsebb földrajzi és geopolitikai szempontból
megcserélni helyileg a földgömbön Ukrajnát és Kirgíziát?
Lehetséges, hogy a kirgizeknek fejlettebb az önbecsülésük
pusztán azért, mert nemezsapkát viselnek - nem fázik a fejük
és jobban fog az agyuk, mint a szegény ukránoknak? Nem
kellene-e minden ukránnak nemezsapkát venni Kirgíziában?
A múlt évezred végi balkáni háború idején egy népszerű
újság nagy cikket közölt Ne sírjatok, Szarajevó többé nem
létezik címmel. Nem volna-e itt az ideje, hogy elfogadjuk értelmes
munkahipotézisként, hogy nem érdemes sírni, Ukrajna többé
nem létezik?
A rákkeltő donbászi meddőhányók szétkúsztak és
beborították az ukrán feketeföldeket azok lassú népességével
egyetemben. Kétségtelen, hogy Donbász félig alvilági vezérei
egyáltalán nem készülnek leadni javaikat a kremlbéli csekistáknak.
A donyeckiek tartanak a kremlbéliektől. De láthatóan biztosak
benne, hogy sikerül őket is "átejteni".
A vérbeli tolvajnak kétszeri börtönbüntetés után is
meggyőződése, hogy véletlenül kapták el, s legközelebb
szerencséje lesz. A moszkvai csekisták, akik teljesen megvetik
az alvilági vezéreket, tudják, hogy azok előbb vagy utóbb
meghajolnak és visszakoznak. Így volt mindig, s így lesz a jövőben
is. Az "iroda" mindig rajtakapja a bűnözőket a
kapzsiság és hülyeség miatt.
***
De így csak egy kívülálló, biztonságos helyen ülő
megfigyelő gondolkodhat. Az ukrajnai nyárspolgár viszont,
akinek végtelen óvatosságában máris eszébe jutott, hogy könyörtelenül
megtörik, akár 37-ben, beletörődik, megvakarja a tarkóját, s
elmegy az összukrajnai azarovi szubotnyikra. Hol kell itt
beiratkozni, hogy farönköt cipelhessek Azarovval? (Képen:
Azarov, ukrán miniszterelnök.)
(Forrás:
karpataljalap.net)
|
