vissza a főoldalra

 

 

 2010.05.07. 

Van kiút a krízishelyzetből

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 22 ezren haltak meg és 15 ezren születtek az év első két hónapjában Magyarországon. Az adatok szerint jelenleg 10 millió 9 ezren élnek az országban. Az év elején kevesebben kötöttek házasságot is: több, mint 2 ezren mondták ki az igent. Ez azonban 17 százalékkal kevesebb, mint tavaly január-februárban. Több kérdés vetődik fel ebben a témában: a magyar társadalom még mindig család- és gyermek-központú? Az egész társadalom közös ügyének tekintjük-e a gyermekvállalás segítését? Ezeket a fő kérdéseket járjuk körbe dr. Kopp Mária orvos-pszichológussal, egyetemi tanárral, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetőjével, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom és a Népesedési Kerekasztal megalapítójával.

 – Tisztelt professzor asszony! Menynyiben igaz, hogy a népesedéscsökkenési hullám Európa északi feléről indult el, s a közelmúltban érte el térségünket?

 – Ez egy nagyon leegyszerűsített megfogalmazás és nem felel meg a valóságnak. Érdekes módon a skandináv országokban és Hollandiában kifejezetten jó a helyzet. A természetes szaporodás ezer emberre vetítve Norvégiában 3,5, az egyik a legjobb az európai országok közül, míg ma Magyarországon mínusz 3,5 1000 főre vetítve a népességfogyás. Ennek az is az oka, hogy sokkal jobbak az egészségügyi mutatók. Tehát Norvégiában és Hollandiában sikerült megfordítani a negatív trendeket. Régiónkban a rendszerváltás idején elindult egy negatív folyamat, de érdekes módon a szomszédos országokban már javult a helyzet. Magyarország demográfiai képe legfeljebb az ukránokéhoz, vagy az oroszokéhoz hasonlítható.

 – Tehát Szlovákiában, Romániában és Szerbiában jobb a demográfiai helyzetkép, mint nálunk?

 – Úgy van, a népességcsökkenés kisebb fokú már az oroszoknál is, mint Magyarországon.

 –Mindez minek köszönhető? A családbarát törvényeknek, vagy megváltozott a társadalom szemléletmódja?

 – Minden európai országhoz képest nálunk mondják a legtöbben – a fiatalok több mint 70%-a – azt, hogy nem lehet igazán boldog az, akinek nincs gyereke. Magyarországon mind a mi, mind a KSH felmérései szerint a fiataloknak 3, legfeljebb 5%-a mondja azt, hogy nem akar gyereket. A megkérdezettek 60%-a két, s további 20% három gyermeket szeretne. Leegyszerűsítve 20 fiatal 23 gyermeket szeretne, de ehelyett csak 13 születik meg. Ez egy furcsa paradoxon: – mi erre alapozzuk a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat és a Népesedési Kerekasztalt– az értékek szintjén az emberek döntő többsége úgy gondolja, hogy a boldogsághoz szükséges a család és a gyermek, ám mégis csökken a népesség száma. Azokban az országokban, ahol odafigyelnek arra, hogy a megváltozott életkörülmények között miként lehet segíteni a gyermekvállalást, a kívánt, tervezett gyermekek megszületését, nő a megszülető gyermekek száma. A legjobb példa erre Franciaország, ahol sikerült nagyon jó mutatókat elérni.

 – Tehát a magyar társadalom még mindig család- és gyermekközpontú?

 – Igen, s erre az erőforrásra lehetne építeni. Az lenne a jó, ha aki gyermeket szeretne, annak az egyenlő esélyek megteremtése érdekében biztosítanák a megfelelő feltételeket anélkül, hogy súlyos hátrányba kerülne a hasonló képességű férfiakkal, vagy a gyermeket nem vállaló nőkkel szemben. Súlyos gondot jelent, hogy egész Európában nálunk a legalacsonyabb – 4% – a részmunkaidő aránya. Ez Hollandiában 40% és a nők között 70%. A vizsgálatok kimutatják, hogy a népességcsökkenés legfontosabb oka az, hogy ma a gyermeket vállaló nők hátrányba kerülnek. Ma már több, vagy ugyanannyi lány tanul az egyetemeken, mint férfi, s akinek pl. jogi, vagy orvosi végzettsége van, nyilván szeretne a saját választott területén is dolgozni. Az államnak is alapvető érdeke lenne, hogy ne vesszen el a tanulásba fektetett idő energiája. A nők számára tehát fontos kérdés, hogy a tanulásba fektetett energiájukat kamatoztassák, ugyanakkor annyi gyermeket szüljenek és neveljenek, amennyit szeretnének. A felmérések azt mutatják, hogy a nyolc általánost, vagy ennél kevesebb osztályt végzettek körében megszületnek a kívánt gyermekek, sőt itt még kicsivel többen is. Ahogy felfelé haladunk az iskolázottsági létrán, egyre nagyobb a különbség a tervezett és a megszületett gyerekszám között. Ennek az oka a már említett versenyhátrány.

 – Esetünkben akkor az a kérdés, hogy miként lehet a családi életet, a gyermekvállalást, valamint a nők tágabb társadalmi szerepvállalását összeegyeztetni?

 – Pontosan. Több országban sokkal jobban megoldották a munkába való visszaállás és a távmunka problémáját. Nagyon szimpatikus számomra a francia modellben a következő: ha egy nagymama – vagy egy olyan személy, akinek van gyermekgondozási tapasztalata – részidőben elmegy úgy dolgozni, hogy négy órán keresztül vigyáz az unokáira, fizetést kap az államtól. Ez a foglalkoztatási gondokon is sokat segítene. Bővíteni kéne a családi napközik, óvodák számát. Az első évben nagyon fontos, hogy az édesanya otthon legyen a gyermekével, de a későbbiekben – akár a távmunkánál is – sokat segíthetnek a már említett intézmények.

 – Professzor asszony már említette a norvég példát. Norvégiában a ’70-es évek végén született egy egyenlőségi törvény, ami érdekes módon a férfiak élettartam-növekedését is elősegítette.

 – Több felmérés azt mutatja, hogy a férfiaknak pszichés szempontból kifejezetten jót tesz, ha részt vesznek a gyermekgondozásban. A gyerekkel való kapcsolat nagyon komolyan növeli a férfiak várható élettartamát. A teljes finn népesség vizsgálata alapján kiderült, hogy a két- vagy többgyermekes férfiak és nők sokkal nagyobb valószínűséggel élik meg a 65. évüket, mint azok, akiknek nincs gyermekük. Sőt a dohányzás, az elhízás nem annyira veszélyeztetőbb tényező, mint a gyermektelenség. A gyerekkel való kapcsolat és a jó házasság a férfiak számára még komolyabb egészségvédő-faktor, mint a nők esetében. Ezt kéne ma bevinni a köztudatba, hiszen ma a fiatalok nagyon fontosnak tartják az egészséges életmódot. Nemrég jelent meg egy cikk, „Pelenkázz, tovább élsz” címmel. Annak a férfinak, akinek egy pici gyerekkel kialakul egy szoros kapcsolata, jóval stresszmentesebb az élete. Az élettani mechanizmus azt mutatja, hogy a kapcsolat közben felszabadul egy oxytocin nevű anyag, egy neuropeptid, ami fontos szorongásoldó faktor a férfiak és a nők számára.

 – Tehát ekkor ez a válasz arra a kérdésre, hogy nálunk a férfiak esetében a gyermekesek életminősége és egészségi állapota miért jobb a gyermektelenekénél. Viszont a gyermekes fiatal nők életminősége miért rosszabb a gyermektelenekénél?

 – Ma Magyarországon a gyermekes családok komoly hátrányban vannak a gyermektelenekkel szemben. Az otthoni gondok pedig ilyenkor az édesanyák nyakába szakadnak. Országos felmérésünk igazolja, hogy sajnos kimerültebbek a gyermekes fiatal anyák, mint a gyermektelen nők. Talán amiatt, hogy a magyar társadalomban nagyon elkülönülnek egymástól a férfi és a női szerepek. Egy férfi úgy érzi, ha családja van, gyermekei vannak, akkor éjjel-nappal dolgoznia kell, s ez azt mutatja, hogy keveset van otthon. A magukra maradt fiatal nők pedig, hiába vannak együtt a gyerekekkel, pszichésen sérülhetnek. Ha olyan gyermek-és családbarát jogszabályok születnének, melyek azt eredményeznék, hogy az apának kevesebbet kelljen dolgozni a megélhetésért, és így több időt tölthetne szeretteivel, akkor a fiatal édesanyák életminősége is javulna. Nemrég a Józsefvárosban két családorvosi körzetet vizsgáltunk. Az egyik a Tisztviselőtelep, a másik a kerület belső része, a Gutenberg tér környéke. Míg a kis kertes házas Tisztviselőtelepen a gyesen lévő édesanyáknak volt a legjobb az egészségi és lelki állapotuk, addig a másik helyen élő fiatal anyukáknál már az öngyilkosság gondolata is megjelenik. Ennyit számít az a környezet, amiben él egy fiatalasszony a gyermekével.

 – Ez az öngyilkossági gondolat a szülés utáni depresszió egyik megnyilvánulása?

 – Összefügg ezzel. Sajnos a szülés utáni depresszió egy „világjárvány”, a fiatal édesanyáknak majdnem 10%-a átesik ezen, annak ellenére, hogy a legnagyobb örömnek az emberek a gyermekvállalást tartják. Ha a család nem tud segíteni az édesanyának, s rosszak a környezeti feltételek, akkor gyakran kialakul a szülés utáni depressziós állapot. Az is gondot jelent, hogy míg régen tudták azt a lányok, mit is jelent a gyermekvállalás, ma sokszor irreális elvárásai vannak a fiataloknak.

 –Akinek magasabb a jövedelme, s jobb helyen él, inkább vállal gyermeket?

 – Ez nem teljesen így van. A magasabb jövedelmű és végzettségűek több gyermeket szeretnének, de ez csak egy vágy. Azt képzelik: ahhoz, hogy valaki egy gyermeket tudjon vállalni, mindennek meg kell lenni, pedig ez nem természetes. A családi légkör nem azon múlik, hogy mindent meg tudunk-e adni a gyermeknek. Nagyon veszélyes, s mi erről sokat írtunk, hogyha egy gyermeket elkényeztetnek, mert ez önimádathoz vezethet.

 – Professzor asszony szerint a feminizmus segített, vagy rontott a nők helyzetén?

 – Ez egy elég bonyolult kérdés. Egyik nagynéném az első magyar orvosnők között volt, s nem tudta megtalálni a helyét. Mára a nők helyzete alapjaiban változott meg. Régebben azok az asszonyok tudtak hatni a társadalomra, akiknek a férjük, apjuk komoly pozícióban volt. Gondolhatunk itt Skóciai Szent Margitra, vagy Árpád-házi Szent Erzsébetre. A nők sok mindenben tudnak pluszértékeket bevinni a társadalomba. Ugyanakkor a feminizmus csapdája és hibája, hogy megpróbálta szembeállítani a férfiakat és a nőket, holott egymásra vagyunk utalva. A 21. század legfontosabb kérdése: miként lehet az egyensúlyt megtalálni a férfi és a női szerepek között.

 – A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom honlapján olvastam a keresztszülőség fontosságának újraélesztését. Ezt miért tartják szükségesnek?

 – Vizsgálatok bizonyítják, hogy főleg a magasan iskolázottak körében a stressz miatt kevesebb gyerek fogan. Tehát szeretnének gyereket, de a munkahelyi hajsza és más, stresszt hozó körülmények gátló tényezők. Az is elképzelhető, hogy bizonyos szervezetünkbe kerülő anyagok okozzák a meddőséget, vagy magtalanságot. A modern társadalmakban járványszerű jelenség a kényszerű gyermektelenség, a reprodukciós zavarok, kérdés, hogy hogyan segíthetik a gyermekes családokat azok, akiknek nincsenek saját gyermekeik. Ezek a gyermektelen párok segíthetnének a gyermekes családoknak. Ez lelki szempontból mindenkinek nagyon jó megoldás. Információim szerint néhány plébánián már megszervezték a komatál-akciót. Igény szerint naponta visznek ebédet a kismamáknak, vagy ha ezt nem igénylik, meglátogatják őket és az új kisbabát egy kis figyelmességgel. Ezek a gesztusok nagyon sokat jelenthetnek és az édesanya szorongását is oldhatják.

 

Medveczky Attila