vissza a főoldalra

 2010.05.21. 

Marius von Mayenburg: A csúnya

(Új Színház Stúdiószínpada)

Marius von Mayenburg a fiatal német írónemzedék egyik legismertebb tagja, Münchenben született 1972-ben. A bajor fővárosban folytatta egyetemi tanulmányait, itt germanisztikát, majd Berlinben, a Művészeti Akadémián drámaírást tanult. Első darabját, amit a sorozatgyilkos Haarmannról írt, 1996-ban, Berlinben a Deutsches Theater vitte színre, az irodalmi köztudatba a müncheni Kamaraszínpadon bemutatott Lángarc című művével robbant be, amit kontinensünk számos teátruma műsorára tűzött. Ezért az alkotásáért két rangos díjjal, a Kleist-Förderpreis-szel és a Frankfurter Autorenstiftunggal tüntették ki. A Baracke elnevezésű berlini színházi csoporthoz 11 évvel ezelőtt csatlakozott, majd egy évre rá a szintén berlini színháznak, a Schaubühne am Lehniner Platznak művészeti vezetésében dramaturgként és házi szerzőként vesz részt. Magyarországon is kedvelt – mondhatni divatos – szerző, eddig 3 drámáját mutatták be: a Lángarcot elsőként a Radnóti Színházban adták elő 1999-ben, a Hideg gyermeket a Krétakörben 2003-ban és a Parazitákat a Napszínházban 2003-ban. A csúnya című fekete komédiáját 2007-ben vetette papírra, ősbemutatóját 2008. április 5-én tartották Augsburgban, hazai premierje két hétre rá az Új Színház Stúdiószínpadán 2008. április 18-án volt.

Mayenburg művének főhőse a legszebb férfikorban, a harmincas éveinek elején járó Lette, aki ügyes feltaláló, mert olyan, 40 cm hosszúságú elektromos dugattyút alkotott meg, ami segíti vállalatát a minél nagyobb haszon elérésében. Találmányának bemutatására összehívott konferenciára azonban a főnök nem őt, hanem Lette asszisztensét, Karlmannt küldi. Lette értetlenül áll eme döntés előtt, és szeretné megtudni, miért mellőzik őt. De senki nem meri az igazi okot feltárni előtte, végül felesége, Fanny bátortalanul felvilágosítja: azért nem őt választották, mert ijesztően csúnya. Lette ettől még inkább összezavarodik, mert ezt idáig senki nem mondta neki, és merész elhatározásra jut: plasztikai sebészhez fordul. Az orvos nem ígér neki semmit, de Lette hajthatatlan. Megoperálják, és a műtét olyan jól sikerül, hogy az eddig csúnya úriember férfiszépséggé válik. Ettől kicserélődik, és amilyen mértékben változik előnyösen a külseje, ugyanolyan mértékben módosul hátrányosan a jelleme: elbízza magát, ugyanis ő lesz a cég „arca”, mindenhová őt küldik, a nők versengenek kegyeiért, szemet vet rá a szintén átoperált, 30-asnak kinéző, de valójában 73 éves gyártulajdonosnő, és annak elkényeztetett, egyszerre homoszexuális és Oidipusz-komplexusban szenvedő fiacskája. Lette – kizárólag a vállalat érdekében – teljesíti kötelességeit. Lette sikerén felbuzdulva mindenki olyan arcot szeretne, mint amilyen az övé, nem telik el sok idő, Lettéhez megszólalásig hasonlító férfiakból tucatnyian járnak-kelnek az utcákon, még Karlmann is „lettésre” igazíttatja vonásait. Fanny sem tudja már megkülönböztetni az igazi Lettét a hamisítványoktól, és véletlenül, vagy szándékosan bújik ágyba a hasonmásokkal.

Gáspár Sándor alakítja Lettét. Olyan színészi megjelenítő erővel formálja meg ennek a félszeg, majd öntelt férfinak a karakterét, hogy a nézők tényleg csúnyának találják akkor, amikor a csúnya Lettét és vonzónak látják, amikor a jó külsejű Lettét játssza. Pokorny Lia személyesíti meg Fannyt és csoda csinos, valójában vénasszony gyártulajdonosnőt, de az orvos asszisztensét is. Marylin Monroe-s frizurájával és kissé affektált hangjával mindhárom nőt igen érzékletesen viszi fel a színre, mindig pontosan lehet tudni, melyik figura bőrébe bújik, még véletlenül sem keveri össze őket. Karlmannt, Lette jobb kezét és a vén igazgatónő félrenevelt hímnemű gyermekét Almási Sándor, a főnököt és a főorvost pedig Nagy Zoltán kelti életre.

Marius von Meyenburg darabját Szabó Máté rendezi, az előadás egyszerre mulattató és elgondolkodtató hatását Khell Csörsz futószalag díszlete még alaposabban kiemeli, és azt az eltávolodást juttatja a közönség eszébe, ami a harmadik évezred embere és ennek az embernek a maga alkotta világa között kialakult. A csúnya egyfajta példabeszéd, hogy mivé válik az úgynevezett modern ember, ha semmi sem gátolja az akaratát, és erkölcsi meggondolások sem befolyásolják tetteit. A pénz hatalma, az érvényesülés korparancsa a másodperc töredéke alatt olyan gyorsan forgó kerékbe illeszti bele az embert, amibe könnyű beleülni, de kiszállni annál nehezebb. A plasztikai sebészet eredményeinek felelőtlen alkalmazására is felhívja a figyelmet, mert ma már számos fiatal lány 18. születésnapjára mellnagyobbító műtét költségét kéri szüleitől. A csúnya nem más, mint társadalomkritika, de nem ás ennek a – hol és meddig van a határ – kérdéskörnek a mélyére, csak a felszínét érinti. Arra pontosan elég, hogy felhívja a figyelmet a rosszul értelmezett szépségkultusz veszélyeire, de nem mutat kiutat belőle, a sok káros következményből csupán egy-két lehetséges módozatot vázol fel, csak felvillantja, hová vezethet ez a „fejlődés”.

Dr. Petővári Ágnes