|
 2010.05.21.
Dr. Losonci Miklós
(1929-2010)
A Havi Magyar Fórum
megbízható, régi munkatársa volt. Egyedi jelenség, korszerűtlen
ember: kedves és lelkes. E két tulajdonsága, az önzetlensége
volt a legjellemzőbb szememben, felkészültsége, széles
horizontú tudása, roppant munkabírása inkább csak mellékes
feltételei voltak vaskos, szerteágazó életműve megszületésének.
Művészettörténeti, műkritikai, építészeti, irodalmi, esztétikai
tanításait nem az analízis, csakis a szintézis mozgatta: nem
rombolt, nem szedett szét, nem fitymált, nem keveselt, nem a hibákra
vadászott, ha műalkotást elemzett, vagy művészt mutatott be:
viszont megkereste és megtalálta
benne – legyen bármilyen halk és halovány – az
eredetit, a dicsérni valót, a szépet, az értékeset – és
csak arra koncentráltan végezte a recenzensi és egyetemi oktatói
munkát. Ritka ma az ilyen jóindulat, és gyanítom, a
„szakma” nem is mindig vette komolyan. Nem úgy a művészek,
akik szerették, hívták, becsülték, mert érezték, hogy ő is
becsüli őket.
Rengeteg barátja
volt, még több tanítványa. Szentendre városának ismert, becsült
alakja, díszpolgára, az ottani művészeti élet egyik szervezője
volt. Nagyon sokan lettünk szomorúak halálhírét véve, de a
legnagyobb gyász mindenképpen feleségét, Losonci Lilla festőművésznőt
érte, akit 57 évi házasság után ért ez a tragédia.
Hamvai Szentendre
izbégi-templomában nyugszanak.
A Szerkesztőség
|
