vissza a főoldalra

 2010.05.28. 

Nem akarok több politológust látni

Szabados Krisztián, a Political Capital vezetője elismerte, hogy 2002 óta az MSZP által vezetett szegedi önkormányzattal szerződéses viszonyban állnak. Ennek alapján 2003 óta kommunikációs tanácsadásért összesen bruttó 80 millió forintot fizetett ki a szegedi önkormányzat a Political Capital Kft.-nek, miközben e feladatok ellátására a városnak saját alkalmazottja is van, és az önkormányzati cégek között is akad, amely hasonló tevékenységet végez. Szabados Krisztián szerint a Political Capital olyan adatbázist épített, amelynek alapján számos magyar, kis- és nagyváros számára jól bevált javaslatokat adnak.

Szerinte egy külsős cég alkalmazása kevesebbe kerül, mint amennyibe az önkormányzatok szakapparátusa, bár ezek az apparátusok az önkormányzatoknál léteznek. A Political Capital Szeged városának imázsán dolgozott, az elvégzett munkáért pedig nettó 68,2 millió forintot fizetett ki az önkormányzat. Az önkormányzatnak adott tanácsok közül az ország nagyjait bemutató nemzeti panteon létrehozását javasolta a Political Capital, de egy ilyen azonban már a harmincas évek óta létezik Szegeden, a Dóm téren.

Felmerül a gyanú, hogy ismét politikai feladatok álltak a kommunikációs céggel kötött szerződések hátterében, hiszen a Political Capital Kft. neve kampánytanácsadóként több választás alkalmával is előkerült a közelmúltban. A kampánytanácsadót viszont a pártpénzből és nem az önkormányzat pénzéből kellene fizetni.

Somogyi Zoltán elismerte: a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) is üzleti kapcsolatban állt a Political Capital néven ismert magáncéggel. Ez az angol-svájci tulajdonúnak feltételezett, magát független elemzőként bemutató cég magyar száláról az alábbiak derültek ki: a függetlensége, melyet saját honlapján hirdet, közönséges hazugság, hiszen 2002 óta az MDF stratégiai tanácsadója. Tulajdonosa és vezetője az MDF listáján képviselői helyre pályázott a parlamentbe, vezetőik minden megnyilvánulása a megbukott liberálbolsevik rendszer életben tartását, dicsőítését szolgálta. Az MDF listaállítása és így az új Országgyűlésbe való beszuszakolása Gyurcsányék múlhatatlan érdeke volt. Biztosra akartak menni, ezért egy KGB-nél végzett, valószínűleg ma is aktív kapcsolatokkal rendelkező személyt, mint az NBH élére kinevezett vezetőt is bevetettek a küzdelembe. Az NBH illegális telefonlehallgatást végzett a Political Capital és az MDF érdekében, amelynek eredményét Dávid Ibolya egy CD formájában a sajtó támogatásával be is mutatta. Nyilván fel is kívánta használni, de a megtámadottak bátor fellépésének eredményeképpen ez nem sikerült 100%-osan. Dávid Ibolya és Herényi Károly ellen az eljárás megindult, azonban nem lehetett lefolytatni, mert Gyurcsányék parlamenti többségükkel mentelmi jogukat fenntartva, nem adták ki őket az igazságszolgáltatásnak.  

E társaság (a Political Capital) közreműködésével került ki panamai emberük, Bokros Lajos Brüsszelbe. S ugyanők Magyarország vezető lakossági bankja ellen indítottak szervezett támadást. A hatékonyabb munka érdekében százmilliókat juttattak a Nemzetbiztonsági Hivatalon keresztül fiktív tanulmányok készítésére a Political Capitalnak. A Gyurcsány-Szilvásy duóról az MSZP-SZDSZ által vezetett kormányról feltételezhető, hogy legalább két párt szervezését végezte titkosszolgálati eszközökkel, állami pénzeket felhasználva. Egy ultra, szélsőséges hírben állót és egy mérsékeltet. A nekik adott sajtó és politológusi támogatásról készített statisztikai kimutatás ezt bizonyítani képes. Valamint ezt a tényt látszik alátámasztani egy tavaly év végi parlamenti vizsgálóbizottsági jelentés is, mely szerint az úgynevezett szélsőséges mozgalmak elemzését az NBH „kiszervezte” a Political Capitalnak. De ha elemzés céljából átadtak valakikről adatokat, ezek birtokában a „kiszervezést” követően ugyanezeket „beszervezni” már gyermekjáték. Ezeket a pártokat olyan elektronikus sajtóháttérrel látták el, melyek ma is működnek. Nyíltan uszítanak. Az uszításoknak kézzelfogható eredménye a cigány felnőttek és gyermekek ellen elkövetett gyilkosságok, amelyek előkészítéséről tudott az NBH, de politikai kiszolgáltatottsága miatt annyira meggyengült, hogy képtelen volt a gyilkosságokat megakadályozni. A Gyurcsány-Szilvásy-Bajnai-kormánynyal szemben az államtitoksértés gyanúja is fennáll, hiszen az NBH-val kapcsolatot tartó Political Capital tagjait nem vetették alá az állambiztonság szempontjából kötelező átvilágításnak. A magyar állam „ócsítása” az SZDSZ-MSZP hivatalos pártprogramjában szerepel. Ám kiderült, hogy az állam gyengítése céljából szerveztek ki állami feladatokat magáncégekhez, amely tevékenység egyik célja a korrupciógyanús pénzmozgások szervezeti keretének megteremtése volt. Vélelmezhető, hogy a Political Capital és az NBH viszonya az SZDSZ-MSZP által uralt kormányok jellemzője? Ha igen, úgy nem csak az MSZP újonnan parlamentbe juttatott leányvállalatát, de magát az MSZP-t is ki kellene rekeszteni a nemzet biztonságát érintő információk „újrahasznosításának” lehetőségéből. Ez a magyar nemzet szuverenitásának eminens érdeke.