vissza a főoldalra

 2010.03.12. 

A kettős mérce

Az elmúlt hetekben két tőrölmetszett bolsevik kinyilatkoztatással szembesülhettünk. A rendszerváltás óta 20 év telt el és úgy tűnik, az idő megállt. Csurka István 2002-ben azt jósolta, hogy nem a kádári, hanem a Rákosi-rendszer fog visszatérni. A hátramenet azóta egyenletes tempóban halad, reménykedjünk, hogy már nem sokáig. Az egyik idézet Lendvai Ildikótól származik, aki azt mondta, hogy „fasisztákkal nem tárgyalunk”. A másik veretes nyilatkozat, mely szorosan ehhez kapcsolódik, hogy „a kommunizmus bűneit senki sem tagadja”, ergo e magatartást miért is büntetnénk. Na mármost én úgy vélem, hogy Medgyessy Péter egykori kommunista ügynök és Horn Gyula egykori forradalomleverő pufajkás bolsevik miniszterelnöksége a legkézenfekvőbb bizonyíték arra, hogy egyesek úgy vélik, a kommunizmusnak nem is voltak bűnei. Bárdossy miniszterelnöknek nagyon sok bűne lehetett, mert 1945-ben felakasztották. Én ugyan arra nem emlékszem, hogy Horthy egykori miniszterelnöke gépfegyverrel lőtte volna a tüntető csepeli munkásokat, de a kommunisták szerint az akasztófa kijárt Neki.

Horn Gyula viszont egészen más. Neki csak érdemei vannak. Rövid ideig ugyan rossz helyen állt, mondta ezt Lendvai Ildikó, aki a bolsevik szovjet megszállás alatt szenvedő Magyarországon az MSZMP KB kulturális alosztályát erősítette, és ebben a minőségében már akkor sem tárgyalt a fasisztákkal. Ő tehát a legjobb helyen állt és tette a dolgát. Akkoriban Göring híres mondása szerint jártak el az elvtársak, azaz ők mondták meg, hogy ki a fasiszta. Ki van velük vagy ellenük. Ma sincs ez másképpen. Ismer az olvasók közül valaki olyan fő-, vagy alnácit, aki 1945 után Németországban kormányzati állásba juthatott? Ildikó a fasisztákkal nem, de a megszállókat kiszolgálókkal mint hasonszőrűekkel, valamint az országot a mai napig fosztogatókkal nagyon jól elfér a parlamentben havi többszázezerért. Ezúton üzenem a cenzor asszonynak, hogy a fasisztákat még 45-ben felakasztották. Őket tehát ne keresse. Ildikó talán el sem hiszi, de elődeik (MSZMP, MKP) ún. nemfasisztákat, munkásokat, parasztokat, sőt szocialistákat is akasztottak. Ezek voltak ám a szép idők, amikor nemhogy beszélgetésről nem volt szó, hanem az elvtársak egyből lőttek vagy a kötelet fonták, majd akasztottak. Lendvai Ildikó, az egykori cenzor, Mátyás vérbírót kellene beszélgetőpartnerévé választania, akivel bizonyára meghitten tudnának adomázni a dalias időkről. A vérbíró elvtársat ugyanis éppen a minap tüntették ki elévülhetetlen érdemeire való hivatkozással és annak bizonyítására, hogy nálunk a kommunisták bűneit senki sem tagadja. Ilyen ugyanis nem létezik, erre Mátyás elvtárs az élő bizonyíték. A fasisztákat illetően Lendvai Ildikó és az MSZP kettős játékot űz. Mivel nincs elég fasiszta, hát teremtenek (kiképezik, pénzelik, reklámozzák), majd elindítják az ádáz harcot. Békeharcot, mint a régi szép időkben. Ideje lenne végre felvenni a kesztyűt.

Solini Béla, Mátészalka