vissza a főoldalra

 2010.03.12. 

Szülőföld Alap: Még egyszer osztogatnak?

Ismét leplezetlenül az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) oldalára állt a váltig függetlenségét hangoztató Szülőföld Alap. A határon túli magyarság támogatására hivatott anyaországi állami intézmény Oktatási és Szakképzési Kollégiuma a közelmúltben Beregszászban tartott kihelyezett ülést.

 Az ülésre a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán került sor, ahol a testület tagjait, valamint az ugyancsak Kárpátaljára látogató Gémesi Ferencet, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkárát Orosz Ildikó, az oktatási intézmény elnöke és Soós Kálmán rektor fogadta. Miután a házigazdák végigkalauzolták vendégeiket a főiskola Kossuth téri épületén, sor kerülhetett a tulajdonképpeni ülésre, amelyen a határon túli magyarság oktatásának támogatására szánt több mint negyedmilliárd forint elosztásának elveiről döntöttek.

 Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgató-helyettese, az ülés után közölte, hogy az idei első félévi 256 millió forintos támogatási keretből 46,2 millió forint jut a kárpátaljai magyarságnak. Elmondása szerint régiónkban a támogatások súlypontját a szak- és felnőttképzés, valamint a felsőoktatás képezi, amelyekre értelemszerűen 20 millió, illetve 18 millió forint jut. A pályázatok leadásának végső határideje március 26. A részletes pályázati kiírás megtalálható a Szülőföld Alap internetes honlapján (www.szulofold.hu).

 Sajnos a kárpátaljai támogatások elosztásának kérdése ezúttal is vita és politika tárgya lett. Barta József, aki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében megfigyelői joggal vesz részt a testület munkájában, a következőkről számolt be lapunknak az ülést követően: "Az ukrajnai régióra vonatkozóan két elosztási javaslat született. Az egyiket, amely a KMKSZ, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) és a Rákóczi-főiskola képviselőivel történt konzultáció nyomán fogalmazódott meg, magam terjesztettem elő, míg a másikat a kollégiumban az UMDSZ-t képviselő Medvigy István nyújtotta be, aki elmondása szerint előzetesen a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Tanács (KAMOT) kuratóriumával konzultált. A két javaslat jelentősen eltért abban, hogy milyen prioritásokat határozunk meg a támogatások elosztása tekintetében. A mi elképzelésünk szerint a rendelkezésre álló összeg nagyobb részét a felsőoktatási intézmények működésének és eszközfejlesztésének támogatására kellett volna fordítani, mégpedig mindenekelőtt azért, mivel egyetlen magyar nyelven oktató, független, s így sajnos állami támogatásban nem részesülő felsőoktatási intézményünk van, amely kultúránk igen fontos végvára. Ha a felsőoktatás támogatására fordítható keretet eleve kicsire szabjuk, ahogyan azt az UMDSZ által előterjesztett javaslat tartalmazta, s abból természetesen az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara számára is ki kell szakítani egy jelentős részt, akkor még a lehetőségét is kizárjuk annak, hogy a főiskola legalább a szükséges támogatás minimumát megkapja az elkövetkező hónapokra. Ugyancsak fontos prioritás volt a számunkra az egyházi líceumok támogatása, amelyek tavaly ősz óta nem részesülnek ukrán állami támogatásban. Összességében az volt az álláspontunk, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben a rendelkezésre álló szerény támogatási keretet fordítsuk a már működő oktatási intézmények fenntartására, azok diáklétszámával arányosan. A másik oldal részéről benyújtott javaslat viszont – bár ugyancsak prioritásként kezeli az egyházi líceumok támogatását – a szakképzésre helyezné a hangsúlyt, méghozzá úgy, hogy erre a líceumok támogatásával együtt több pénz jutna, mint a felsőoktatásra, amit én súlyos aránytalanságnak tartok. Többször is felhívtam a figyelmet erre az aránytalanságra az ülésen, s igyekeztem elérni, hogy a magyar Oktatási Minisztérium ajánlásának megfelelően alakítsunk ki kompromisszumot a kérdésben, azaz kölcsönös engedményekkel állapodjunk meg a két fél, tehát a KMKSZ és az UMDSZ számára egyaránt elfogadható megoldásban. Azonban a kollégium ülésein az a furcsa szokás alakult ki, hogy a testület tagjainak többsége rendszerint azt az álláspontot támogatja, amely mellett Zilahi László is kiáll. Miután pedig Zilahi úr ezúttal láthatóan nem támogatta a kompromisszumos megoldás kimunkálására vonatkozó javaslatunkat, a testület ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodással fogadta el az UMDSZ-es megoldást."

 Mindez azért is sajnálatos, véli Barta József, mivel a KMKSZ-nek az utóbbi időben kitartó és következetes munkával sikerült elérnie, hogy a kollégium tevékenységét legalább a főbb kérdésekben a kompromisszumos döntéshozatal jellemezze a kárpátaljai támogatások vonatkozásában. Ez a kényes egyensúly borult fel most újra. Talán azért, mivel az áprilisi magyarországi választások után nagy valószínűséggel távozó szocialista kormányzat számára ez az utolsó alkalom, hogy tekintélyes támogatásokat ítéljen meg az UMDSZ által javasolt projektekre, véli Barta.

 Lapunknak a kárpátaljai magyar szervezetek közötti nézeteltérést firtató kérdésére válaszolva Zilahi László kifejtette: "Megkérjük a Szülőföld Alapban ülő delegáltakat, hogy egyeztessenek az adott régió szakmai szervezeteivel ... utána már lehet hivatkozni arra, hogy milyen legitimáció áll ezen igények mögött." Mégiscsak lehet azonban némi probléma a legitimációval, hiszen a kárpátaljai magyar pedagógusok többségét tömörítő KMPSZ és a Rákóczi-főiskola véleményét a kollégiumi szavazásból ítélve teljességgel figyelmen kívül hagyták, sőt arra sem törekedtek különösebben a magyarországi hivatalnokok, hogy a kompromisszum legalább ott, az ülésen létrejöhessen. Persze azt is látnunk kell, hogy aligha van esély bármiféle kompromisszumra, ha a magyar kormányzat képviselői megegyezés híján rendre veszik a bátorságot, hogy következetesen az egyik fél javára döntsenek, s ez az "egyik" fél immár nyolc éve folyamatosan az UMDSZ. Ugyan mi ösztökélné a politikailag "kedvezményezett" felet ebben a helyzetben a kompromisszum keresésére?

 Eközben a Rákóczi-főiskola zavartalan működését biztosító, a kuratóriumi döntéseknek a mostanihoz hasonló esetlegességét kiküszöbölő anyaországi támogatási mechanizmus továbbra is várat magára. Az erdélyi Sapientia Egyeteméhez hasonló normatív támogatás kérdése már évek óta napirenden van, ám csak most, a szocialista–szabaddemokrata kormányzás második ciklusának végén jutott el az ügy odáig, hogy a beregszászi oktatási intézményt a jövő évtől esetleg már ebben az új rendszerben támogatnák. Egyelőre azonban csak a főiskola átvilágítása történt meg, a konkrét tárgyalásokat viszont várhatóan a tavaszal felálló új magyar kormányzattal kell majd elkezdeni, azaz még legalább egy évig a pályázatoktól függ a beregszászi főiskola fennmaradása, tudtuk meg.

 A pályázatok beadásáig csak találgathatunk, hogy mely kiemelten kezelt UMDSZ-es projektek extra támogatásáról lehet szó jelen esetben, de talán nem egészen véletlen, hogy Gémesi Ferenc államtitkár a látogatása zárásaként a beregszászi magyar konzulátuson tartott sajtótájékoztatón két beruházásról szólt hangsúlyosan: a técsői líceum közösségi központtá bővítéséről, illetve a Jánosi Mesterképző Akadémia építéséről. Érdeklődésünkre nevük elhallgatását kérő oktatási szakemberek legalábbis kétségesnek mondták e két beruházás erőltetett ütemű megvalósításának indokoltságát. Ami a técsői líceumot illeti, forrásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel egy időben zajlik az ismert okok miatt épület nélkül maradt Nagyberegi Református Líceum beruházása, s tekintettel a szűkös forrásokra, talán célszerű volna előbb befejezni a sürgetőbb nagyberegi projektet, s csak azután térni vissza a técsői fejlesztésekhez.

 A jánosi központ ügye ennél is ellentmondásosabb. Ha az UMDSZ célja valóban a magyar szakképzés fejlesztése, miért hagyta leépülni a Gajdos István vezette szervezet a Beregszászi Szolgáltatási Líceumot (egykori ruhaipari szakiskola), ahol az elmúlt esztendő óta már nem indul magyar csoport? – teszik fel a jogos kérdést forrásaink. Nem érthető, mondják, miért ragaszkodik az UMDSZ egy olyan új intézmény kiépítéséhez, amely sem a megfelelő működési engedélyekkel, sem a szükséges infrastruktúrával nem rendelkezik, miközben ugyanez a cél például az említett beregszászi ruhaipari szakiskola felfejlesztésével lényegesen kisebb költséggel és gyorsabban elérhető lett volna. Támogathatná az UMDSZ a Beregszászi Magyar Gimnázium fejlesztetését is, vetik fel, amire Gajdos István még évekkel ezelőtt, parlamenti képviselőként ígéretet tett.

(forrás: karpataljalap.net)