2010.03.12.
Chloe
Moss: Mr. Pöpec
(Pinceszínház)
Az
1976-ban Liverpoolban született Chloe Moss az új angol drámaíró
nemzedék tagja. A manchasteri egyetem film tanszakán tanult,
jelenleg Londonban él. Az irodalmi köztudatban 2002-től van
jelen, az A Day in Dull Armour című drámájával ekkor ért el
első helyezést a Fiatal Írók Fesztiválján. Drámáinak száma
nyolc, közöttük a harmadik a Christmas is Miles Away, amit
Vereb Tamás magyarra – egyik szereplő szavajárása miatt –
Mr. Pöpec-nek fordított le. Ennek ősbemutatóját 2005 novemberében
a manchasteri Royal Exchange Theatre-ben tartották. Zajos sikert
arattak vele. A Mr. Pöpecet New Yorkban 2009. május 3-án a
Babel Theatre-ban vitték színre, magyarországi premierje pedig
a Pinceszínházban ez év február 19-én volt. Angliában a
80-as, 90-es években néhány együttes, így a The Smiths meg a
The Store Roses játszotta a
„shoegazing noisy-pop”, azaz cipőbámulós popzenét.
Nem bizonyult hosszú életűnek ez az irányzat, úgy három
éven keresztül csak kis körben hódított, mert ez a lassú,
borongós, kissé egyhangú zene nem indította látványos, lázadó
cselekedetekre a fiatalokat. Ennek a műfajnak a rajongói nem csápoltak
százezres stadionokban, mert a dalok azt üzenték nekik,
maradjanak otthon, szívják a füves cigit, nézzék a cipőjüket,
és mélázzanak el a világ dolgairól. A Mr. Pöpec zenéje,
amit Szemenyei János komponált és Dobri János játszik el gitáron,
ebbe a stílusba tartozik.
Az
előadásnak valóban fontos, meghatározó részét képezi e fakó
muzsika, de a főhangsúly mégis a történeten van. Mind az időszak
és mind a szereplők életkora behatárolja a mondanivalót. A dátum:
1989, újabb kori történelmünk egyik legizgalmasabb, legtöbbet
vitatott éve, amikor Kelet-Közép-Európa népei kiszabadultak a
kommunizmus szorításából, leomlott a berlini fal, a mesterségesen
összetákolt államok széthulltak, a művileg szétválasztott
nemzetek újra egyesültek. De 1989-ben még mindenki bizakodott a
szebb, emberségesebb élet eljövetelében. Nagy Britanniában,
ahol Chloe Moss drámája játszódik, az átlag újságolvasó
figyelemmel kísérte a vasfüggöny eltűnését, és úgy
tekintett a „rab nemzetek” küzdelmeire, mint a bolhacirkusz
eseményeire. A Mr. Pöpec
három, 18 esztendős szereplőjét azonban ezek a történelmi
jelentőségű változások fikarcnyit érintik meg, a két fiú:
Chris és Luke és a lány: Julie éppen a felnőtté válás rögös
útján halad. Mindhárman az alsó
középosztályba tartoznak, elvégezték a középiskolát, és
esélyük sincs, hogy valamelyik nevesebb „college”-ba járjanak.
Természetesen ők arról ábrándoznak, amiről minden fiatal:
magas fizetésről, szexbomba feleségről, illetve menő férjről,
tágas otthonról, gyors autóról, tengerparti nyaralóról, két
gyerekről, egy kisfiúról meg egy kislányról. Chris és Luke
együtt lógnak, a közeli szurdokba járnak ki, itt verik fel sátrukat,
és miközben hallgatják a zenét, és egyik marihuánás staub
után tüdőzik le a másikat, a hogyan továbbról beszélgetnek.
Maguk sem tudják, mit akarnak, Chris apja kényszeríti fiát,
hogy lépjen be a hadseregbe, ugyanis minél előbb szeretné őt
kívül látni, Luke-ot művészi vágyak fűtik, de nincs benne
erős belső meggyőződésből fakadó elhivatottság, csakúgy
eljátszadozik a gondolattal. Kettejük barátságát a kispolgári
leányzó, Julie megjelenése teszi próbára. Akarva-akaratlanul,
de éket ver közéjük. Julie „normális” életre vágyódik,
de erre még egyik legény sem alkalmas, mindkettejükkel
„kavar”, végül egyikük mellett sem köt ki. A Mr. Pöpec műfaját
tekintve „vaker”, vagyis duma, szövegelés. Egy felvonásból
és tizenegy képből áll, és nagyjából egy év, hónapokra
bontott történéseit sűríti magába. A helyszínek: így Luke
szobájának, szülei nappalijának, az erdőbeli sátorozásnak a
változásait háttérképek vetítésével érzékeltetik.
Gálffi
László és Ács János osztályába járnak azok a végzős színi
egyetemisták, akik ezt a Bagó Bertalan által rendezett Mr. Pöpecet
előadják. Barabás Richárd Christ, Mohai Tamás Luke-ot, Juhász
Lujza Julie-t alakítja. Még van hová fejlődniük, de tehetségesek
és rátermettek, e kettőben már a helyükön vannak. A Mr. Pöpec
nemzedéki színdarab, a nagybetűs ÉLETBE való kilépés nehézségeit
ábrázolja. Ez életkori sajátosságuk a 18. esztendejüket
elhagyó ifjaknak. Ebben a folyamatban semmiféle specifikus angol
tulajdonság nincs, ezen a kínokkal, de örömökkel teli életszakaszon
Grönlandtól kezdve Dél-Afrikáig ugyanígy esnek át a
fiatalok. Chloe Moss drámája annyiban különbözik a hasonló témájú
alkotásoktól, hogy nyelvezetében is hűen követi a teenagerek
szóhasználatát, vagyis igen sűrűn és alacsonyan röpködnek
a lószerszámok meg az egyéb, az emberi nem szaporodásával
kapcsolatos kifejezések, de itt nem öncélú hatásvadászat
kedvéért, hanem a jellemzés eszközeként él vele az író és
a fordító. A produkció friss, lendületes, humoros, és ez elég
is egy kicsit szórakoztató, időnként elgondolkodtató, az idősebbeknek
visszarévedő, a fiataloknak önmagukra ismerő este eltöltéséhez.
(Felső képen: Mohai Tamás, Barabás Richárd, alsó képen: Juhász
Lujza, Barabás Richárd.)
Dr. Petővári Ágnes
|