2010.03.17.
Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 11. száma!
A MIÉP MÁRCIUS 15-EI RENDEZVÉNYÉNEK HANGANYAGA
A www.kincsemradio.hu
–n!
Csurka István: A magyarság
emancipációja (2.oldal)
A Jobbik az MSZP csodafegyvere. Március elején a „Hetek” című
abszolút hitközségi lap címoldalán Vona Gábor volt látható
Ádám paradicsomi pózában, amint leszakítja a tiltott gyümölcsöt
a fáról. Igaz, nem almát, hanem kövér narancsot. Aláírva
pedig valami olyasmi volt, hogy már csak az a kérdés, mennyit
tud Vona leszakítani a Fidesz-fáról. A cikk, bent a lapban aztán
el is árulta, hogy abban bíznak, hogy sokat és annyit, hogy a kétharmados
Fidesz-győzelmet mindenképpen megakadályozza. A „Hetek” című
lap olyan materialista közegben tenyészik, hogy amiben ott bíznak,
azért tesznek is valamit. S tesznek, bizony! A március 16-i
Kossuth reggeli híradó, a hírhedt 180 perc a márciusi ünnepélyekkel
– kampánygyűlésekkel foglalkozva időben legtöbbet a Jobbik
gyűléséről beszélt, a legtöbb felszólaló saját hangon szólalt
meg, s a szerkesztés talmudista ravaszsága folytán minden más
pártról szóló tudósításba is bele volt szőve a Jobbik.
Mint ellenfél, s mint sikeres párt. Március 15-én aztán az
egyik Jobbik-szónok egyenesen odáig ment a győzelemre törés mámoros
hitében, hogy Balóné Morvai Krisztinát már a köztársasági
elnöki székbe ültette és elmondta, hogy a hölgynek, Balónénak
két pecsét lesz a kezében: egy „magunkfajta” és egy
„maguk fajta” – a magukfajta a goj, a magyar – és ő dönti
el, kinek a kérvényére melyiket teszi. Mert ő lesz az elnök.
Ez ugyebár, még akkor is, ha ezt a bornírt jobbikos felszólaló
nem érzékeli – Göbbels-i. Ő mondott valami nagyon hasonlót
a most tagadni tiltott holokausztidőkben, hogyaszongya „ver
Jude ist, das bestimme ich”, vagyis, hogy ki zsidó, azt én határozom
meg. (Így lesz, Krisztina, és maga-magáról hogyan fog ítélni…?)
Ez azt jelenti, hogy most még vastagon benne vagyunk a
holokausztipar korszakban. Mindkét orgánumot, a „Hetek”-et
és az MR-1 reggeli híradóját is ugyanaz a kéz szerkeszti,
azonos törekvésekkel. A MIÉP Hősök terei rendezvényéről,
amelyen több más mellett az itt kifejtett kérdések is
szerepeltek, egy büdös szót nem szólt a közszolgálat. Mert
mi változatlanul elhallgatásra vagyunk ítélve, már csak a
Jobbik sikere érdekében is. No meg azért, mert a szerkesztők
mind zsidók és zsidó érdeket képviselők. Mert nem a tömeg
számít ugyebár. Hiszen a MIÉP rendezvényén, ha a korábbi MIÉP-tömeghez
mérten kevesebben voltak is, mégiscsak többen gyűltek össze,
mint amennyi ember a szűk és rövid Pilvax közbe befér, még
ha ott a középkori szűkösségű szép utcában holokausztkori
vagonzsúfoltsággal préselik is össze az embereket. Bokros
pedig szinte magának beszélt a Jókai téren, talán a Bábszínház
előtt – ha
Nyílt népirtás Magyarországon
(5.oldal)
Wéber Tünde: A
befektető nem karitatív szervezet, minél nagyobb haszon eléréséért
küzd. A maga szempontjából igaza van, ugyanakkor az államnak
is igaza lenne, ha a törvényes kereteken belül szigorúbb feltételekkel
kötne szerződést. Több haszon jusson nekünk is, hiszen a
kitermelés helye itt Európa közepén van előnyös szállítási
feltételek között. Tehát nem az a baj, ha a külföldi az általunk
elérhetetlen ásványkincs kitermelésével haszonhoz jut, hanem
az, hogy mi nem részesülünk tulajdonosi, helyzeti előnyünkből
arányosan a haszonból. Ezen kellene változtatni, akár törvénymódosítással
is.
Borbély László: „Hanyatló
napba néz hanyatló nép fia”
Találkozásaim Raksányi
Gellérttel (7.oldal)
Az a művészet értelmetlen, aminek nincsen hatása. A forradalom
vérbefojtása után leginkább az foglalkoztatott minket, hogyan
alakul színházunk szellemisége az elkövetkezendő időszakban.
Ahogy teltek-múltak az évek, sajnos az elidegenülés korszaka következett,
már nem a színész meg az emberábrázolás volt a fontos, hanem
a koncepció. 1956- ig műérvényesítőnek kellett lennie az előadásnak,
utána már nem. A rendező öncélúsága lett a mindenható. Erről
addig szó sem lehetett. A Nemzeti Színház „hatalmas bölényeit”
térden állva rendezték. 1962-ben Major úgy gondolta, hogy üzen
a mának. Megrendezte a Bánk bánt. Biberachot alakítottam, s a
premier után ezekkel a szavakkal gratulált egyik orvos barátom:
„Kutyám, te jó vagy... de tudod, én sok sofőrt boncoltam,
aki nem volt hibás.” Major mindig úgy gondolta, hogy üzenni
kell a mának. Gyerekek, meg ne kérdezzétek, hogy szerettem-e a
Majort, mert ez egy hihetetlenül bonyolult kérdés. Neki több
korszaka volt, mint a Picassónak. Majd ha lesz egy szabad
hetetek, elmondom…
Szeretnék tenni a hazámért
Megyesi Károly, a MIÉP
berettyóújfalui országgyűlési képviselőjelöltje (9.oldal)
(Kovács Attila interjúja)
A mezőgazdasági termékek helyi feldolgozását kellene
szorgalmazni. Kis malmok üzembe helyezésével növelni,
ugyanakkor egyszerűsíteni lehetne a gabonanövények, azok közül
is főként a búza feldolgozását. A mostani nagy malmok többnyire
nem vállalják kis mennyiség őrlését, mert félnek a búza
fertőzöttségétől. A napraforgó esetében szintén helyi olajütők
felállítása lehetne a megoldás, ahol a kistermelő
feldolgoztatja a megtermelt terményt.
MIÉP-es élet a nyugati végeken
Hegedűs Tamás és Hersics
Attila, a MIÉP Vas megyei országgyűlési képviselőjelöltjei (9.oldal)
(Kovács Attila interjúja)
Hegedűs Tamás: Éppen ideje, hogy nemzeti érzelmű és
jobboldali politikusok vegyék át a város képviseletét az országgyűlésben.
Magam részéről – a magyarsághoz hű és nemzetben gondolkodó
polgárok ügyének felkarolása mellett – elsősorban a hozzám
hasonló problémákkal küszködő kisvállalkozókat szeretném
képviselni, az ő helyzetüket javítani az országgyűlésben. Vállalkozói
tevékenységem során megtapasztaltam ugyanis, hogy hiába van szükség
a munkámra, hiába igénylik az emberek azt, hogy dolgozzak
nekik, az óriási adóterhek, a járulékok kifizetése igen
megdrágítja számukra a gépeim, a vállalkozásom igénybevételét.
A kisvállalkozások ellehetetlenítését szolgálja az olyasféle
elképesztő előírás, amely szerint a leszámlázott munkák adóját
be kell fizetni, függetlenül attól, hogy a megrendelő
kifizette- e a munkát, vagy sem.
Az állam teremtsen
munkahelyeket
Szabó Lászlóné, a MIÉP
kazincbarcikai országgyűlési képviselőjelöltje (10.oldal)
Kazincbarcika és környéke legégetőbb, legsúlyosabb kérdése
ezek közül a munkanélküliség. A Sajó-völgye mindig is ipari
fellegvár volt, amely a nehézipar hanyatlásával egy időben szűnt
meg. A nagy vállalatok megszűnésével drámaian lecsökkent a
munkahelyek száma is. Ennek következtében sok ember él máról-holnapra,
küzdve a nélkülözéssel, a szegénységgel. A segélyezési
rendszer rossz, és bár a segélyek a túlélést elősegítik,
de nem adnak semmiféle jövőképet a munka nélkül tengődők
számára. Ha nem oldjuk meg a munkanélküliség problémáját,
akkor ez a probléma azokat is eléri, akik ma még nyeregben érzik
magukat.
Az értelmiség árulása
Születésnapi beszélgetés
A 65 éves Kligl Sándor szobrászművésszel (11.oldal) (Medveczky Attila)
Jelenünkben a figurális művészet már nem számít kortársnak.
Kortárs az, ami nonfiguratív. Számtalan brutális vizuális és
zenei inzultust kell elszenvednünk. Főiskolás koromban – a
szocializmus kultúraellenes aerájában – a könyvtárakban
lehetett csupán az avantgard művészettel találkozni. Akkor
„tiltott gyümölcsnek” számítottak a nonfiguratív megközelítések.
Az Egyetemi Színpadon vetítették az egzisztencialistákról és
Daliról szóló filmeket. Alkatilag viszont nem akartam soha
nonfiguratív, konstruktív, absztrakt műveket alkotni. Manapság
szinte kinézik azokat az alkotókat, akik figurálisan alkotnak.
Az egész történet 1945 után, a szocreál felbukkanásával
vette kezdetét. Mindezt azért mondom, mert sokan emiatt
fordultak a nonfigurativitás felé. Véleményem szerint a szocreál
nem kompromittálhatja a figuralitást, ahogy a mozgalmi dalok sem
a zeneművészetet. 1990- ben tereinkről eltűntek a múlt
rendszerhez köthető kommunista politikai emlékművek, szobrok.
Jómagam Szegeden a volt szovjet emlékmű helyére Szent Istvánt
és Gizella királynét mintázhattam, a régi Lenin-monstrum helyén
pedig a Doni áldozatok emlékére készült szobrom áll. Az is
ide tartozik, hogy ha a műkereskedelemnek áru kell, s ha nincs
elég jó művész, akkor a semmit kell megideologizálnia ahhoz,
hogy piacképes legyen. Engem a nonfiguráció sosem elégített
ki, vég nélküli variációs vázlatnak, játéknak érzem, s várom
a folytatást, a művet. A befejezettséget keresem. A művészetet
nem kell, s nem lehet kitalálni, csak folytatni és gazdagítani
kell.
„Ajándékot küldtek a kanadai magyarok a székelyföldi
árva gyerekeknek. Az adományt székelyföldi jószolgálati
nagykövetként Pomázi
Zoltán, az Új Bojtorján Együttes énekese juttatta el a csíksomlyói
Csibész Alapítványhoz.” – olvasható az erdely.ma honlapon.
Erről a jótékonysági akcióról Pomázi Zoltánt kérdezte
Medveczky Attila. (12.oldal)
Szőcs Zoltán: Kinek használ?
(15.oldal)
Igazából véve semmi értelme sincs a kampányolásnak: az országnak
elege van a piros szegfűs gátlástalanságból, a Fidesz fog
kormányt alakítani, az MSZP törpepárt lesz, az SZDSZ és az
MDF megszűnik. Másképp nem lehet. Ezek a tények vehetők
fixre. Hogy az LMP bejut vagy nem jut be, talán kétesélyes, de
kit érdekel? Engem biztos, hogy nem. Ennél lényegibb kérdés,
hogy a szürkeállomány nélküli Jobbik hány százalékot tud
majd összebűvészkedni magának a nagy semmivel, amit
politikailag jelent. Őszintén remélem, hogy nem olyan sokat,
mint azt vélelmezik a közvélemény-kutatók.
Ezrek a menekülttábor ellen
(15.oldal) (Medveczky
Attila interjúja)
Tavaly, november végén írta az egyik kárpátaljai magyar
internetes lap, hogy Dercen és Fornos település közt elterülő
17 hektáros földön menekülttábort szeretne az ukrán belügyi
tárca létesíteni. Akkor a lakók tiltakoztak, s mikor tavaly a
témával kapcsolatban felhívtam Fodor Istvánt, a Kárpátaljai
Magyar Kulturális Szövetség helyi elnökét, azt mondta: úgy néz
ki, a belügy eláll a tervtől. A közelmúltban viszont újra
napirendre került a menekülttábor ügye és március 11-én újfent
tiltakozott a két település lakossága.
–Elképzelhető, hogy csak a választások miatt érkeztek önökhöz
megnyugtató hírek? – kérdezem Fodor Istvánt, a KMKSZ derceni
járási elnökét.
–Valószínűleg így van, de mi tudtuk, hogy ezt a tervet újra
előveszik majd a minisztériumnál, hiszen már többször megkísérelték
azt, hogy az egykori szovjet katonai objektumban menekülttábort
létesítsenek. A március 11-ét megelőző délután kaptunk nem
hivatalos forrásból egy információt arról, hogy másnap
szeretné átadni az objektumot az ukrán hadügyminisztérium a
belügyi tárca hatáskörébe. Erről január 6-án született
egy rendelet, amit Timosenko, akkori miniszterelnök írt alá.
Újabb közös Népszabadság
- Jobbik akció
(1.oldal és 19.oldal)
Természetesen a Népszabadság nagy terjedelemben számol be a
szuperhősök képességeivel rendelkező Jobbik-delegált sikeréről.
Arról valahogy elfelejtett beszámolni a szocialista lap, hogy
valami ezoterikus csoda folytán a Jobbik képviselőjelöltjeinek
éppen véletlenül leginkább február 18-19-én sikerült összegyűjteni
a kopogtatócédulákat. Nyíregyházától Sopronig mindenhol. Jónéhány
helyen az MSZP jelöltjével éppen egy napon. Véletlenül. Február
8-án kezdték el kivinni a cédulákat, a valódi gyűjtés a
legtöbb helyen 11-én indult meg, és láss csodát, 7 nap alatt
már meg is volt a 750 darab. 1993 óta minden választáson gyűjtök
kopogtatócédulát. Pontosan tudom, hogy mennyi idő alatt lehet
összeszedni 750 darabot. 1 ember naponta átlagosan 10 darab cédulát
tud összeszedni, ha csak azt csinálja. A nagy apparátussal, mélyen
beágyazott pártoknak is hetekre van szükségük, de legalábbis
az első kettőre mindenképpen. Hacsak nem az önkormányzati
adattárból dolgoznak. A MIÉP csúcspontján, a 98-as hatalmas cédulaáradás
idején is csak a végén, az utolsó hetekben tudta beadni a jelöltek
túlnyomó többségét. Nem úgy a Jobbik, ez a csodacsapat, ami
még 2006-ban az ország felével sem tudott megbirkózni, sőt éppen
a negyedét teljesítette a jelöltállításnak, de most az
alacsonynövésű szervezőzseni, ez a vékonydongájú Trockij úgy
megszervezett mindent, hogy egy hét alatt már le is adták, már
el is fogadták a jelölteket. Mire volt ez a sietség? A jelölt
elfogadását a választási törvény alapján három napig lehet
megtámadni. Mivel a Fidesz is csak március elején tudta leadni
a cédulákat, így a Jobbik jelöltjeit maximum az MSZP támadhatta
volna. Nekik viszont eszük ágában sem volt.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
Telefonszám: (06-1) 218-0783
|