vissza a főoldalra

 2010.03.12. 

Csurka István vezércikke a Magyar Fórum I. választási különszámában

BEVEZETÉS

Minden idők legpiszkosabb, gátlástalan, hazug, erőszakos és természetesen csalásokkal tarkított választása következik. Az idegen, elsősorban izraeli érdekeket maradéktalanul kiszolgáló garnitúra lelepleződött. A nyolc éve uralmon lévő MSZP-SZDSZ kormányzás gyakorlatilag összeomlott. A liberál-bolsi vezetők fele kihallgatásokra jár, gyanúsított, vagy előzetesben várja sorsát és megpróbálja biztonságos helyre menekíteni összerablott vagyonát. Tiszta választás esetén semmi esélye sincs a nemzeti-polgári oldal, a Fidesz és becsületes szándékunk szerint, a MIÉP kétharmados győzelmét megakadályozni. Ezért folyamodik a piszkos trükkök eszközéhez, a csalásokhoz és a más pártok mögé bújás bevált bolsevista módszeréhez. A bolsevista felsőbb utasításra gátlás nélkül beépül, bázist épít ki, rákos burjánzást indít el és átveszi a hatalmat az eredetileg egészen más céllal és eszmékkel indult szervezetben. Végszükségben felfedezik magukban a hazafit, a baloldalit, a nyugdíjasok istápolóját, a keresztényt és a magyart. Mindent, amit eddig üldöztek, most nagyon vállalják. Néhány perc és kihirdetik, ők számolták fel a BKV- bűnözést.

Méghozzá hősiesen és kommunistához méltóan: a saját kebelükben. Szinte minden bilincs-várományos MSZP vagy SZDSZ-tag. De ők mégis tiszták. Sztalinnak, a véreskezű grúz hóhérnak, Ukrajna kiéheztetőjének, több millió orosz Gulagra hurcoltatójának, amikor a németek már Moszkva alatt álltak hirtelen eszébe jutott, hogy ő orosz hazafi, és kibontotta a cárok kék és fehér zászlaját, és az orosz nép egy emberként tódult a frontra, és Amerika hatalmas anyagi segítségével és mérhetetlen saját véráldozattal kiverte a németeket az országból és a Reichstagra kitűzte a győzelmi lobogót. Hálából a gaz zsarnok több millió nyugatot megjárt katonát, német fogságba esett hadifoglyot, tisztet és közlegényt Szibériába küldött, évtizedekre. Mivel ezek mégiscsak belekóstoltak a nyugati életformába, megbízhatatlanokká váltak. Most valami hasonló sors vár azokra a szerencsétlen magyarokra, akik kiharcolják a Jobbiknak a választási sikert, akik felülnek a Jobbik-vezetők ádáz hazugságainak. Tegnap bakancsot vettek maguknak és menetoszlopokba szerveződtek, ma pedig kizárogatják őket a pártból és öreg komcsikat, rendőr- és katonatiszteket, kétes hírű üzletembereket raknak a helyükbe, mert már pozíciókért, dohányokért megy a harc. A fiúk látszólag a szegény falusi népet védték a terjedő cigánybűnözéssel szemben, valójában eszközökké váltak a felső tízezer, a bankároligarchia és az MSZP–SZDSZ hatalom kezében. Miközben elterjesztették Morvai Krisztina és Vona Gábor hősi, magyarvédő képét, a magyarellenes hatalom, zsidó megszállás bábjaivá lettek. Ugyanúgy csapják be őket, mint a lakótelepi prolikat, akik nélkülözve is az MSZP-re szavaztak, mert elhitték, hogy az majd visszahozza nekik a régi szép gulyáskommunista időket.

PÁRTMUSTRA

Az elkövetkező választások előtt szükséges áttekinteni a választásokon induló pártokat, egymáshoz való viszonyukat, származásukat és céljaikat, mert a legnagyobb veszély ma, ami a választások eredményességét és a magyar kibontakozást fenyegeti – a tájékozatlanság. Sok-sok ember hagyományosan, úgyszólván családi megszokásból kötődik valamelyik párthoz, és nem tudja, mert nem is tudhatja, hiszen nem tájékoztatják felőle, hogy a kedvelt párt megváltozott. Esetleg éppen ellenkezőjét képviseli annak, amit a reá szavazó feltételez róla. Vajon hány meg hány ember nem tudja, hogy a Magyar Szocialista Párt a nemzetközi nagytőke kijáróinak és fizetett ügynökeinek pártja lett és vezetői milliárdosok, akik kétes módon, éppen a kizsákmányolás lehetővé tételével szerezték milliárdjaikat? Sok ember pedig azért marad távol a választástól, mert úgy látja, nem képes eligazodni és nem is fárasztja magát. Ezzel azonban elveszti az erkölcsi jogát a számonkérésre, ha később úgy látja, hogy rosszul mennek a dolgok. Az önérzetes magyar állampolgár veszi magának a fáradságot, s ha keservesen is eligazodik és választ magának álláspontot és részt vesz a döntésben. AFÉLREVEZETÉS MŰHELYEI

Itt kell felhívnunk a figyelmet egyes nagy médiumok, tévék és újságok, az egész bulvársajtó félrevezető szándékára. Ezek sztárkultusz teremtésével, élvezethajhászással, a figyelemnek a lényegtelen dolgokra terelésével akarják a választót távol tartani a döntésben való részvételtől. Mert a csak a fogyasztásra, az árukínálatra, a vacsoracsatákra figyelő ember politikai-közéleti közönyének a hátán tudják saját önző érdekeiket a legkönnyebben érvényesíteni. Tudnak uralkodni és kizsákmányolni, tudják busás jutalmakkal járó idegen- kiszolgálásukat teljesíteni. Mindent az egyes ember, különösen a fiatalember énjének, egyéni érvényesülésének és élvezetszerzésének körülnyaldosására építenek. Azt üzenik: rajtad kívül, a te kényelmes, élvezetekkel teljes életeden kívül nincs semmi fontos az életben. Azért vegyél jó krémeket, csokikat, wellnessz-hétvégéket, mert megérdemled. S azért érdemled meg, mert megszülettél. Nem pedig azért, mert tettél valami magadhoz méltót. Ezek lealjasítják az emberi lelket, a gondolkodást. Mire a bennük hívő fiatalember észrevette, elszállnak fölötte az évek és ott marad magára, egyedül. Szorongva és kiszolgáltatottan. De ezzel már nem törődnek. Törődjön vele az a közösség, amelyet elhagyott, amelyen keresztülnézett. Pokoli üzlet ez.

 MSZP

Szemlénket az MSZP-vel kezdjük, amely 2002 óta, két cikluson keresztül kormányozta az országot. Valójában azonban nem kormányzott, hanem hazudozott és lopott, miként azt az őszödi beszédben is elismerte Gyurcsány Ferenc kormányfő. A kormány és kormányzó pártok által elkövetett lopások és rablások sokkal nagyobb arányúak voltak, mint amire most a BKV-botrányban fény derül. A lopás és rablás tulajdonképpen az egész ország módszeres kifosztását jelentette. A kormányszintű módszeres lopások egyelőre még fedve vannak. A kormány és a két kormányzópárt oly mértékben elmaffiásodott, s a harácsolásnak és rablásnak olyan technikáját fejlesztette ki, amely a magyar történelemben páratlan. 2002-ben, amikor ez a társulat Medgyessy-kormány néven színre lépett, tulajdonképpen a Kádár–Aczél-rendszer restaurálása volt a célja, mégpedig a Horn-korszak proli jellegével szemben inkább valami SZDSZ-es simulékonyságot szerettek volna a felmutatni. Medgyessy Péterben, noha az utolsó pártállami MSZMP-kormányoknak is tagja volt, mint bankár-szépfiúban SZDSZ-es vágyak éltek. Őt azonban hamar félretolták, mert rájöttek, hogy a maffiás szerzés-rablás erősebb eszközöket kíván. Kiderült, hogy nem a Kádár– Aczél-rendszerrel kell itt játszadozni, hanem egy sokkal céltudatosabb kizsákmányolást kell bevezetni. Gyurcsány beletekert a konvergencia programba. Sokkal gátlástalanabb hazudozásba kezdett, mint ahogy Medgyessynek egyáltalán kifért a száján. De pontosan tudta, hogy a rendszer előbb-utóbb összeomlik, tehát az országot gyorsítva kell kirabolni. Valószínűleg nem sejtette, hogy 2006-ban kap még négy évet a nemzetközi zsidó nagytőkétől. De a pénzügyeket, a médiát és választási csalásokat is kezében tartó háttérhatalom úgy irányította a dolgot, hogy kapjon még egy ciklust, ám ezalatt tarra kell vágni Magyarországot. Ettől megijedt és nemcsak elmondta, hanem ki is szivárogtatta az őszödi beszédét, és utána, október 23-án izraeli stílusú és irányítású rendőrterrort rendeltettek el vele, ami annyira jól sikerült, hogy majdnem két évre lekötötte a figyelmet. Közben csak melegfelvonulásokat és faluszéli cigány gyilkosságokat kellett rendezni, valamint meg kellett szervezni a Magyar Gárdát és a Jobbikot. De ezt sem az MSZP mint párt csinálta, hanem ezt is a titkosszolgálatok szervezték, mint az utcai harcokat és tévéostromot.

EZ EGY ÚJ POLITIKAI PROGRAM. A NEMZET BALOLDALI ÁTKAROLÁSA – JOBBOLDALRÓL, SŐT SZÉLSŐ- JOBBRÓL. A JOBBIK VALÓJÁBAN AZ MSZP FIÓKSZERVEZETE.

Ilyet csak az tesz, aki a néppel mit sem törődik, az országgal nem tud mit kezdeni, de a hatalmat nagyon akarja. Gyurcsány Ferencben ezek a tulajdonságok megvannak. Egész garnitúrája csak egyéni haszonszerzéseivel, offshore cégeivel, birtokszerzéseivel van elfoglalva. Az MSZP az utóbbi három évben megszűnt pártként működni, ma csak egy párt formájában működő maffiaszervezet. Van tagsága, választmánya, elnöksége, időnként belső választásokat tartanak benne, de az irányítása bűnszövetkezetszerű. Mindent a „keresztapák” döntenek el. A keresztapák és a titkosszolgálatok között szoros a kapcsolat, mondhatni családi. Ennek a maffiaszervezetnek volt az a feladata, hogy a magyar társadalmat eljuttassa a csőd széléig és az IMF hitelig, azaz a teljes kiszolgáltatottságig. Amikor ezt nyélbe ütötték, Gyurcsány átadta a miniszterelnökséget Bajnai Gordonnak, az üzlet- és maffiatársnak, aki ezt más, új maffiózókkal vállalta. Arra nézve, hogy hogyan tudott választást nyerni két alkalommal is, de különösen 2006- ban ez a tőről metszett bolsevista párt, Orbán Viktornak van egy éles elméjű, szellemes és pontos levezetése. Szerinte az MSZP és az SZDSZ kormányai a kétsávos autópálya külső sávján előre, a belsőn meg szembe mentek a forgalommal. Már Horn idejében is a Bokros-csomaggal mindenünnen kivonták az állami gondoskodást, a pénzt, a belső sávban nem adtak sehová, ahová az államnak kötelessége lett volna adni, a külső sávban viszont növelték a járadékból élők létszámát. Fokozatosan kivonták a pénzt az egészségügyből, az oktatásból, az önkormányzatokból, a magyar vállalkozások támogatásából, de ugyanakkor nagymértékben növelték a járadékból élők, azaz az államra szorulók körét, létszámát. Így egyre több lett a nehezen élő ember, aki rá is szorult a kis járadékra és nem vette észre menynyire kevés ez a járadék. Kicsi, de biztonságos. És a kormány adja. A párt. Ezzel növelték a saját szavazótáborukat. Nem csak a cigányokra kell ebben az esetben gondolni, akik a megszületett, de nevelésben nem részesített gyermekeikből tengődnek, hanem a mindenféle járadékot, rokkantnyugdíjat, egyebet kapó tömegekre is, mindenkire, aki nem dolgozik, mert sokszor nem is dolgozhat, de az állami segélyből valahogy megél, eltengődik. Olyan ez mint a fagyhalál. A végtelen hómezőkön vánszorgó katonát is valami édes álom lepi el, amikor lerogy a hóbuckára, a napról napra tengődő embert is valami végtelen hála fogja el, amikor csenget a postás az aprócska nyugdíjjal, tudja, hogy nem lesz elég a következőig és az adósságokat is törleszteni kell, de mégis, mégis megjött. Itt van. A kormány megküldte. Ez ördögi technika. Az ember azt gondolná, hogy ezek dühösek a szegénységük miatt. De fordítva van: hálásak. És az MSZP-re szavaznak. Orbán Viktor szerint az MSZP abba bukott bele, hogy az erre az emésztőrendszerre – mert ez tulajdonképpen az, ember- és nemzetemésztés – költhető pénz elfogyott. A magyar államkötvényt 2008-ban már 12%-os kamatra se jegyezte le senki a világon. Ezt a rendszert és az államot már hitelből sem lehet fenntartani. Orbán feltárása egy a dolgokat mélyen meglátó és belülről is, azaz a miniszterelnöki székből is ismerő emberé. (A 2009. szeptemberében Kötcsén elmondott beszédének szerkesztett változata olvasható a „Nagyítás” című új hetilap 2010. február 17-i számában) Ha járadékosok nem kapják meg a mélyen a létminimum alatti élethez szükséges járadékot káosz és anarchia törhet ki, etnikai villongásokra kerül sor, ez azonban a zsidó megszállást hátráltatta, sőt meg is állíthatta volna, ezért az IMF és az EU megmentette az országot a csődtől. Felállították a Bajnai-kormányt és kinevezték válságkormánynak és mindent megpróbáltak a világválságra kenni. Csakhogy a magyar válságnak jóformán semmi köze sincs a világválsághoz. Kizárólag az Orbán által leírt rendszerből következik. 1989-1990 és 2009-2010 párhuzama A nyolcvanas évek végén megbukott egy világrend. Most megint megbukott egy rendszer, egy világrend. Akkor a szovjet szocializmusnak, vagy ahogy mondani szerették a kommunizmus építésének világrendje bukott meg, most a liberális piacgazdaságé. Előbb a Szovjetunióé, most az USA-é. Ugyanúgy mint 1989-ben: kimerült. Most pedig a helyébe léptetett egész liberális piacgazdaság világrendje mondott csődöt. Ennek a világméretű bukásnak húsz évvel ezelőtt is a Közép-Európa és különösen Magyarország volt a magja, most is az. Itt került a csődhöz legközelebb a fent leírt hatalomgazdaság, olyannyira, hogy csak az IMF volt képes megmenteni. Az IMF tehát a csődtől megmentette a zsidó megszállás folytatása érdekében a rendszert, de a vezető pártjait már nem, azokkal leszámolt. A nemzetközi nagytőke most új irányítási, megszállási technikát keres Magyarországon. Tisztában van vele, hogy most új korszak, Fidesz-korszak következik, s látja, beépített emberei is jelzik, hogy a Fidesz és Orbán nemzeti érdekű politikát kíván folytatni, új irányt akar szabni a dolgoknak. Ezért arra törekszik, hogy ez az új irány minél korlátozottabban tudjon érvényesülni. Ne legyen az új kormány mögött kétharmados, alkotmányt is módosítani képes országgyűlési többség. A nép lehetőleg ne érezze meg a változásokat, legyen elégedetlen, követeljen lehetetlen, keresztülvihetetlen változásokat, legyenek etnikai villongások, legyen depresszió az országban. Az új kormány folytassa a Bajnai-kormány megszorító intézkedéseit, ne induljon meg a munka, és a létezés, a megélhetés maradjon nagyon nehéz. Ennél többre pillanatnyilag nem futja, mert az egész világrend bukófélben van, az egész liberális hegemónia a végét járja. Orbán helyesen állapítja meg a már említett kötcsei előadásában, hogy Magyarországon jobboldali konjunktúra van. Ha a MIÉP-et nem falazták volna be tíz év óta az elhallgatás falába, nem szítottak volna belső válságokat benne és nem vették volna el a kedvét a vele való együttműködéstől az aktív korosztályoknak, akkor ma a radikális párt, a „se nem jobb se nem bal, keresztény és magyar” párt, a zsidó megszállás leleplezője volna az egyik legerősebb párt. De nem az.

 A JOBBIK

Most a Jobbik a jobbról való megkerülés, átkarolás, tisztán baloldali és nemzetközi zsidó érdekeket szolgáló áljobboldali szélhámosság, a Fidesz utáni legerősebb párt. És a nemzetköziségnek ebben a pártban van minden reménye. Ezzel kívánják megakadályozni a magyar kibontakozást, ezzel akarják a jobboldali konjunktúrát eredménytelenné silányítani. Ez a nemzetközi zsidó előrelátás szinte biblikus teljesítménye. Azt mondták a kahal főrabbijai New Yorkban, Tel-Avivban és Budapesten: lopni fogunk, tönkretesszük az országot, a végletekig eladósítjuk az egész magyarságot és ezért szükségképpen feltör az elégedetlenég, megerősödnek a radikális pártok. Ez elkerülhetetlen. Ha a szilárd eszmei alapon álló, magyar és keresztény és a nemzetközi célokat, megszállás módszereit is látó és arra rámutató MIÉP erősödik meg ebben a helyzetben, az számunkra végzetes. Hozzunk létre tehát egy olyan radikális pártot, amelyet mi irányítunk, amely valójában a mi kezünkben van és nem is radikális, és a valódit pedig szigeteljük el. Ez kétségtelenül mély és bölcs előrelátásról tanúskodó politika, de velejéig magyarellenes. Így született meg a Jobbik, átvéve és zanzásítva a MIÉP végiggondolt eszméit. A Jobbikban nincs egyetlen eredeti, saját gondolat, csak innen-onnan átvett töredékek. Minden, ami jól hangzik. Az, hogy az innen-onnan összeszedett jelszavak közt van-e összefüggés, magukat a vezetőket sem érdekli. Egyedül a cigánykérdés kezelését tünteti fel a sajtó saját ötletként. Ezt adják el úgy, mint a legnagyobb eredeti Jobbik találmányt, ami toborozza a szegény falusi népet, amelyik szenved a cigányok bűnözésétől, tolvajlásaitól és rablásaitól. De ez sem így van. A cigányellenesség és a szegény nép megvédése a cigányoktól – blöff. A Gárda és a Jobbik valójában soha senkit nem védett meg a cigánybűnözéstől, ezt csak a liberális, zsidó sajtó állította be így. Ez valójában egy profi kampányműhelyben kidolgozott kampányfogás, amellyel csak az egész sajtó segítségével és állandó támadásokkal lehet szavazókat fogni. Az egész a holokausztipar szabályai szerint van megszerkesztve: azt állítják, hogy a cigányok félnek a menetelő Gárdától, mint ahogy a zsidók is félnek a Gárda öltözékétől és jelvényeitől, Árpádsávos zászlaitól. Még a Gárda nem is létezett, amikor már más egyenruhás, menetelő szervezeteket, Németországból idehozott neonáci szervezeteket betiltottak azért, mert a zsidóságban állítólag félelmet keltettek.

 A KÉT DOLOG UGYANARRA A SRÓFRA JÁR.

Szabó Albert kopaszainak, nácijainak menetelését, randalírozásait is mint a zsidóságban félelmet keltő eseményt tüntették fel. Azt mondták, hogy a kormányzást, a bankokat, Surányi révén a Nemzeti Bankot, a titkosszolgálatokat, a kereskedelmet és nagy vagyonokat uraló zsidóság fél a vészkorszak visszatéréstől, ha ilyen meneteléseket lát. De Szabó Albert nácijait mindig a MIÉP-el kötötték össze és a MIÉP-et üldözték miatta. De csak a MIÉP perelte be Szabó Albertet és nyert is pert ellene, s csak a MIÉP bizonyította be, s írta meg a Magyar Fórumban izraeli gyökereit. Szabó Albert izraeli szervezésben dolgozott s így volt neonáci. Bácsffy Diána, egy másik műnáci édesapja a Nemzetbiztonsági Hivatal alkalmazottja volt, s a leánykája így volt újnáci költő. Ezt is Magyar Fórum írta meg. A magyar neonáci és nyilas szervezetek mögött mindig a zsidó titkosszolgálatok álltak, minden ilyen megmozdulás, botrány, verekedés a magyar jobboldal lejáratását célozta. És még valamit. Izrael magyarországi behatolásának, helyfoglalásának, a zsidó megszállás tényeinek elfedését. Senki ne merjen tárgyilagosan, a magyar érdek védelmében hozzáérni ehhez a kérdéshez, mindenki fogja be a száját. Mert a megszállásnak rejtve kell maradnia. A privatizáció révén előbb meg kellett szerezni a magyar vagyonok nagy részét, alaposan be kellett épülni a hatalomba és minden ellenvéleményt, mint nacionalizmust és sovinizmust el kellett hallgatni. A MIÉP nem azért lett antiszemitának nyilvánítva, mert zsigeri gyűlöletet táplál akárki iránt is, hanem azért, mert minden támadás és kirekesztés ellenére rámutatott a tényekre, a megszállásra. Ezért a Jobbik eredetileg úgy alakult meg, hogy a zsidókérdést a történelmi kérdések kategóriájába utalta és mint ilyen még az akkori Fidesz egy részének rokonszenvét is elnyerte. Ezért a Magyar Gárdát a korábban szétvert náci szervezetek mintájára hozták létre, de sokkal csalafintábban. Nem náci, hanem hangsúlyozottan magyar jelvényekkel, magyaros tartással és nem a zsidóellenességet fogták rá, hanem a cigányellenességet.

AZ ANTISZEMITIZMUS A NAGY BŰN, A CIGÁNYELLENESSÉG A BOCSÁNATOS BŰN.

A cigányok tolvajlásait, nyílt rablásait minden nap tapasztalja a szegény falusi nép, a vidéken élők sokasága, míg ugyanezek a zsidó térfoglalásról, hatalomszerzésről alig hallanak. Reménytelenül messze van tőlük, fen a fővárosban és azt se tudják, hogy valójában ki a tulajdonos, aki megveszi tőlük potom pénzért a kis földecskéjüket. Ők a volt téeszelnököt szidják, aki nem zsidó. A Jobbiktól pedig remélnek valamit. Remélik a cigány bűnözés elleni védelmet. A sajtó pedig belemagyarázta a közvéleménybe, hogy a Jobbik ezt meg is teszi. Aztán jöttek a cigányok. Őket a sajtó a már meggyúrt közvéleményen keresztül tanította meg félni a Jobbiktól és az ő Gárdájától. De a cigányok nem félnek igazán, sőt egyre bátrabbak és egyre követelőzőbbek. Sebaj, a sajtó megírja, hogy félnek. S a végén tényleg félni fognak. Mint a zsidók a nácizmus feltámadásától. Az ötlet bevált. Hónapokig másról sem lehetett hallani, mint a cigányok rettegéséről és hogy valóban rettegjenek is, elindították a faluszéli cigányok gyilkosságsorozatát és addig ostorozták a rendőrséget, míg kénytelen volt megtalálni az elkövetőket. Akik közül az egyik egy izraeli kibucban szocializálódott a cigányölésre. Vagyis az izraeli szál ugyanúgy felfejlett a dologban, mint Szabó Albert esetében. Egy óriási csalássorozatnak, félrevezetésnek vagyunk tehát tanúi. Adva van egy párt egy betiltott, de áldozattá vált Gárdával, amelyet kétes képességű, semmihez nem értő fiatalemberek vezetnek, valamint egy jóbeszédű zsidó nő jelképez, Morvai Krisztina, Baló Györgynek a legsötétebb pártállami, cionista médiásnak a felesége. Ez a párt most soha semmit nem bizonyított. A szervezése is titkosszolgálati elemekkel történik. A felívelését annak köszönheti, hogy a sajtó dolgozik helyette. Mindig minden nap emlegetik és mindig mint radikális veszélyt, mint leküzdendő ellenfelet, amit nem lehet leküzdeni.

A JOBBIK EGY SZALMAZSÁK, AMIT A SAJTÓ TÖM MEG SZALMÁVAL, TÖREKKEL, SZÁRAZGANÉVAL.

Radikalizmusához természetesen szükséges néhány jobb eszme. Ezt a MIÉP-től orozza el. Csakhogy rendezni, sorba rakni, összeilleszteni már nem képes ezeket. Adva van egy feltörő párt, amelynek egyetlen szava, egyetlen mozdulata sem igaz, s amely nyolcvan képviselő jelöltjét csábította el a MIÉP-től. Erre azért van szüksége, hogy a tájékozatlan emberek azt higgyék, hogy a Jobbik a MIÉP folytatása. Hogy a MIÉP helyett van, mert az már megszűnt, megöregedett. Egy kis kocsmai antiszemitizmus, természetesen meg van engedve a Jobbiknak. Mindegy, hogy hogyan, a lehető legtöbb szavazatot vegye el a Fidesztől és MIÉP-től. A Jobbik a Moszad magyarországi csodafegyvere.

A HOLOCAUSZTIPAR TOVÁBBI

PÁRTJAI MAGYARORSZÁGON

Egészen más sors vár azonban azokra a szédelgőkre, akik Bokros Lajos egyszer már kimerítően megismert zsenialitását akarják újra magyarellenes erővé duzzasztani. Ezek nem becsapottak, mint a Jobbikban hívő tömegek, ezek közönséges árulók, hazaárulók, gazemberek. Velük szemben majd a büntetésnek is súlyosabbnak kell lennie. Mert, ha mindennek ellenére mégiscsak sikerül a magyar talpra állás és elkezdődik az igazságtétel, akkor nem csak a privatizáció haszonélvezőit, bűnöseit és a MSZP-SZDSZ es állami gazemberség főfelelőseit kell felelősségre vonni, hanem a Jobbik kis mitugrászait is, meg a Dávid Ibolya- féle gazember MDF Bokros-imádóit, az MSZP szekerének tolóit is felelősségre kell vonni, mert legalább annyira bűnösök, mint privatizátorok és a sajtógazemberek. A két eredendően nemzetellenes táborral, az MDf és Jobbik vezérkarával a bukott zsidó liberál-bolsevizmusnak van célja. A rájuk eső szavazatokkal kell megmenteniök az idegen megszállást, a mértéktelen kamat-uzsorát. A fő cél: megakadályozni a józan, megfontolt kibontakozást, az új, a magyar érdeket szolgáló rendszer kialakulását. A nemzetet ehhez meg kell fosztani a józan ítélőképességtől, a mérlegelés képességétől, el kell vadítani és bakancsverő tömeggé kell tenni. Minden értéktiszteletet ki kell füstölni belőle. Végső cél a magyar élettér elfoglalása. A választás csak aktuális küzdőtér, de megkerülhetetlen. Azt kell megértenie mindenkinek, hogy ezek a pártok valamennyien ugyanannak a központnak a pártjai, amely 1945-től kezdve a Baloldali Blokkot alkotta, a kopasz vezér, mindannyiunk bölcs apja, Rákosi Mátyás vezetésével. Kádárt még Titó, Hruscsov és Berija választotta ki, mert antisztalinista legendát lehetett fonni a feje köré, tekintettel arra, hogy ült Rákosi börtönében és az egyik későbbi tévésztár a szájába vizelt. Kádár, akármit mondott is hatalmon, kiirtotta maga körül a parasztbolsevikokat, a munkásokat és Aczélt vette maga mellé, a liberális zsidót. Eredendően ő is ávós volt és az is maradt minden tál belapátolt paprikáskrumpli mellett is. A Kádár-Aczél-rendszer gyilkolt és konszolidált és nemzetellenessége, népességfogyasztása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltás után idegen segítséggel a liberalizmus átmenthette magát és ma is uralja majdnem a teljes pénzvilágot, a médiát és az oktatás- nevelést.

Azt kellene világosan látnia mindenkinek, hogy akármit mond is Vona Gábor, Morvai Krisztina, Bokros Lajos, ők Kádár-szerű figurák, akiknek a feje köré börtön nélkül rajzolták fel a glóriát, de ők is a MSZP–SZDSZ, a zsidó világhatalom megbízását teljesítik. Mert a helyzet annyira megváltozott, hogy a magyarságot balról – ezután a nyolc év után – már nem lehet bekeríteni. A magyarságot már csak jobbról, a nyomasztó cigánykérdés felől lehet bekeríteni.

Az egész hajszálpontosan az 56 utáni kádári képlet, hozzákeverve jó adag erős talmudizmus. Baló Györgyné, Morvai Krisztina, Baló György és Pető Iván, Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc egy alomba tartoznak. A veszély nagy, mert ebbe a három pártba, – Jobbik, MDF-SZDSZ, LMP – mint egyetlen közös gulyáskondérba mindent beleaprítottak, ami régebben MSZP-és, SZDSZ-es és MSZMP-ésen felelőtlen és nagyszájú volt. Azt kell megérteni, hogy mivel az MSZP annyira megbukott, hogy már feltölteni sem lehet, a menekülés számukra csak új alakzatok segítségével, új pártokkal lehetséges, amelyeknek nincs és nem is kell hosszabb távú fennmaradás, amelyet nem a múltbeli hitelesség és önazonosság támaszt alá, mivel csak erre az egy választásra kellenek: Megakadályozni a magyar győzelmet. Ebben az első különszámunkban, amelyet továbbiak is fognak követni a helyzet alakulása szerint igyekszünk pontos, indulatmentes képet adni a Baloldali Blokk pártjairól és közben a saját programunkról és a Fideszhez való viszonyunkról is. Nem kérünk mást, csak a közlendőink figyelmes elolvasását, egy kis elgondolkozást, mert ez mindannyiunk kötelessége ezekben a sorsdöntő napokban. Senki ne járuljon fél-ismeretekkel, félretájékoztatottan, hiszékenyen és balek módra az urnák elé. Ennyit a haza elvárhat nehéz óráiban. Meg kell jegyeznünk, hogy a Baloldali Blokkhoz, mintegy a külső köréhez még más pártok és egyesületek is tartoznak, ezekkel azonban jelentéktelenségük vagy a róluk gyűjthető információ szűkös volta következtében most nem foglalkozunk. Ide tartozik a „Lehet más a politika” nevezetű, fiatalabb zsidógyerekekből álló párt, amelynek ezúttal csak annyit üzenünk, minden harag nélkül, sőt majdnem barátságosan, éppen a nevére tekintettel, hogy „persze, gyerekek, lehet. Sőt, lesz is!” Valamit magunkról is. A MIÉP indul a választásokon, mert ebből a sorsdöntő küzdelemből nem maradhat ki.