|
 2010.03.12.
Ami most van, az nem oktatáspolitika
Fodor Péter, a MIÉP debreceni országgyűlési képviselőjelöltje
Debrecen hazánk második legnagyobb városa, Budapesten kívül az
egyedüli, amelynek lélekszáma meghaladja a kétszázezer főt.
Ennek köszönhetően Hajdú-Bihar megye több választókörzete
is a városban található. Közülük a 3-as számú körzetben
egy gimnáziumi tanár, Fodor Péter indul a MIÉP színeiben és
a Magyar Megmaradás Közössége támogatásával.
– Kérném, mutassa be önmagát
olvasóinknak és a debreceni választópolgároknak.
– Fodor Péter vagyok, 29 éves. A MIÉP-nek 2007 óta vagyok a
tagja. Történelem szakos tanárként végeztem a Debreceni
Egyetemen és jelenleg egy gimnáziumban tanítok. Szabadidőmben
nagyon szeretek sportolni. Focizni és sakkozni is rendszeresen
szoktam.
– Az elmúlt években számos
iskolát zárt be a szélsőségesen liberális kormányzat. Önnek
friss diplomás fiatalemberként könnyű volt tanárként
elhelyezkednie?
–Olyannyira nehéz volt, hogy összesen 108(!) helyre küldtem el
az önéletrajzomat, míg végül sikerült álláshoz jutnom. Nem
csak iskoláknál próbálkoztam, egyéb helyekre is elküldtem álláspályázataimat.
Nagyon sok helyen azt tapasztaltam, hogy az állás már előre
oda van ígérve valakinek, akinek ismerőse vagy protekciója
van. De nagyon sok helyen észrevehető az is, hogy a vezetők a
családtagjaikat viszik oda. Ez persze még érthető is lenne,
csak akkor ott a kérdés, hogy hol van itt a tudás, a képzettség
fontossága? A másik dolog, amit észrevettem, a párthűség
szerepe, azaz, hogy ki melyik párhoz tartozik. Sajnos ez is
fontos. Aki MSZP-s vagy SZDSZ-es, az rögtön megkapja az állást,
még akkor is, ha hiányzik a megfelelő végzettsége. Hol van
itt az igazság és a demokrácia? A politikusok mindig azt
hangoztatják, hogy Magyarországon teljes az egyenlőség minden
téren. Tudjuk jól, hogy ez nem így van. Akinek most, vagy az
eljövendő években fog végezni a gyermeke, számítson rá,
hogy végig kell járni egy pár helyet, amíg össze fog jönni
valami állás.
– Mi a véleménye a honi
oktatáspolitikáról?
– Ami most van, az nem oktatáspolitika, hanem annak valamiféle
rossz utánzata. Ha látná ezt Klebelsberg Kunó, biztosan sírva
fakadna. Szent meggyőződésem, hogy ezt a mai helyzetet direkt
így alkották meg, hogy a diák mire felnő, ne tudjon semmit az
életről és különösképpen a politikáról sem. Vegyük a saját
tárgyamat. Azt hangoztatják állandóan, hogy a kompetenciakészséget
fejleszteni kell a diákban. Ez szépen hangzik, csak ott a probléma,
hogy ezzel nem a tudást növelik. Hiába van egy könyv tele forrással,
attól még nem fogja jobban megérteni az adott korszakot, legyen
az ókor, középkor, újkor, vagy legújabb kor. A könyvek tele
vannak színes képekkel, ábrákkal, ami jó dolog, de ezek nem
adnak lexikális tudást a diákoknak. Az érettségi is úgy van
összeállítva, hogy azt lexikális tudás nélkül is meg
lehessen szerezni. A megadott forrásból be kell írni a
kipontozott része a szövegben található neveket, vagy kinyitják
az atlaszt, és hátulról bemásolják az évszámokat a
feladatlapra. Az írásbelin elég elérniük 10- 20%-ot, és már
mehetnek is szóbelizni, ami vicc. Ráadásul, ha egy tanár
dolgozatot írat, akkor a végén szinte mindig le kell vinnie a
ponthatárokat, hogy ne legyen a fél osztály bukásra ítélve.
Hiszen ha sok bukás lenne egy osztályban, akkor azt mondanák,
hogy ez a tanár hibája, mert nem tudja megtanítani a
gyerekeknek az anyagot. A politikusok és a szakértők által
levont következtetés, hogy rossz a tanár és nem tud tanítani.
Pedig nem a tanárokkal van általában a probléma, hanem a
rendszer nagyon rossz.
– Történelemtanárként
mennyire van lehetősége arra, hogy nemzeti érzelművé nevelje
az óráit hallgató ifjakat?
– Minden órámat úgy kezdtem, hogy az egész osztály állva
marad jelentés után és elkezdem a Himnuszt vagy a Szózatot
vagy a Nemzeti dalt, és aki nem tudja folytatni, az felel. A célomat
elértem, mert megtanulták. Amikor az egyik SZDSZ-es politikus
megtudta, hogy ezt csinálom, azt mondta rám, hogy újnáci
vagyok. Nem tudom, miből következtetett erre… Ám az tény,
hogy ez is jól illusztrálja a mai oktatás helyzetét. Azért
szerencsére akad még egy pár jobb képességű gyerek. Olyanok,
akiket még nem fertőzött meg a mai modern világ a technikai vívmányaival
és inkább maradnak a könyveknél, ahelyett, hogy a számítógép
előtt üljenek egész nap. Csakhogy őket a mai liberalizmus
megpróbálja majd elnyomni, csak azért, mert tisztán látnak és
átlátják az aktuálpolitikát. Mint tudjuk, a mai világban az
a jó, ha valaki mindent elhisz, amit a televíziókban
mondanak…
– Választókerületére térve,
képviselőként milyen változásokért szállna síkra?
– Elég jól ismerem Debrecen életét, minden gondját és baját,
hisz itt születtem és itt nőttem fel. Munkahelyeket kell
teremteni, mert Debrecenben is elég nagy a munkanélküliség. A
mai politika legnagyobb hibája, hogy nem tud állást és biztos
megélhetést nyújtani az emberek számára, így kitéve őket a
létbizonytalanságnak. Debrecenben új és jobb utakra van szükség,
mert a mostani utak szörnyűséges állapotban vannak. Sajnos
pont úgy vannak a kátyúk, hogyha kikerülök egyet, akkor pont
belemegyek egy másikba. Ezzel összefüggően meg kell oldani a város
tömegközlekedési gondjait is, amivel nap, mint nap találkozunk.
Ezen az is sokat segíthet, ha a jelenlegi kerékpárút-hálózatot
bővítjük és fejlesztjük, hiszen ezzel nemcsak az egészséges
életre ösztönözzük az embereket, hanem javítjuk a levegő
tisztaságát is. A játszótereket fel kellene újítani és egészséges
környezetet biztosítani a jövő nemzedéke számára. Arra kérem
Önöket, hogy támogassák a MIÉP-et. Itt az ideje a változtatásnak,
amit csak a MIÉP-pel lehet megvalósítani. Bízzanak bennünk,
mi betartjuk az ígéreteinket!
Kovács Attila
|
