vissza a főoldalra

 2010.03.19. 

Csurka István: A nép, a hatalom és a szabadság

A márciusi ifjak pesti forradalmára olyan időben emlékezik meg most a nemzet, amikor csak három hét és néhány nap választja el egy sorsfordító döntéstől. Az április 11-i választáson már az első fordulóban nemcsak az dől el, hogy ki lesz az új miniszterelnök, hanem az is, hogy hatalomra kerülhet-e a magyar nép a hazájában. Ezzel szemben a jelenleg még kormányon lévő MSZP-SZDSZ elit, a gyarmatosító burzsoázia csak kormányváltásra akarja korlátozni a választásokon szerezhető meghatalmazást. A hatalom és a kormányzás között óriási különbség feszül. A kormányzás a mai liberális értelmezés szerint a választók többségének akaratából megszerzett, s az Országgyűlés által ellenőrzött végrehajtói hatalmat jelenti, azaz tulajdonképpen csak egy technikát, amellyel az ország ügyeit viszi a kormány és így valósítja meg a választóknak előadott programját. A választóknak előadott programot a modern társadalomban a médiumok közvetítik a választóknak, s a pártok olyan hatékonysággal tudják meggyőzni a választókat, amilyen befolyásuk van a médiumokra és amennyi pénzzel fel tudják tölteni a kampányukat.

A médiumok viszont Európában és Amerikában túlnyomólag a most megbukott liberális rendszer kezében vannak, Magyarországon idegen kézben, nemzetközi zsidó irányítás alatt állnak. A nemzetközi nagytőke birtokolja és irányítja a kereskedelmi tévécsatornákat, a rádiókat és döntő befolyása van a nyomtatott sajtóra, különösen a bulvársajtóra. Félreérthetetlenül a magát baloldalinak mondó, liberális, neoliberális pártokat támogatja és igyekszik minél nagyobb befolyást szerezni a közszolgálatinak mondott, sőt a jobboldalhoz húzó szerkesztőségekben is. A médiaelit és a burzsoázia komprádor része tehát a gátszakadás erejű várható választási győzelmet igyekszik megtartani a kormányváltás keretei között. Kétségbeesett kísérleteket tesz arra, hogy a magyar nép hatalomszerzését a saját hazájában demokrácia, és szabadságellenes lépésnek tekintse. Ez azonban éppen úgy hazugság és félrevezetés, mint a bukott liberalizmus többi állítása a piac mindenhatóságáról, vagy a sajtószabadságról. Csak szűk osztályérdek, egy törpe kisebbség elvakult nemzetellenessége. Egy kétharmados győzelem nem kormányváltás, hanem hatalomátvétel, méghozzá a legtökéletesebben demokratikus és békés úton. Vitathatatlanul. A második világháború vége óta érvényesülő liberális média túlsúly hegemón világrendszert épített ki, és az ember teljes szabadságának eszméjével és az egyén mindenekelőttiségével, az individuum mindenekfelettiségével, minden személyfelettit, minden istenit kiirtott a nyugati emberből. Ez a rendszer mostanáig megdönthetetlennek látszott. Többnyire kétpártrendszerrel, jobboldallal és baloldallal működtette az államokat és jobboldali kormányokkal valósított meg szociális intézkedéseket, ha kellett és baloldali, szocialista pártokkal és kormányokkal globális tőkekoncentrációkat, kizsákmányolást. És Surányi Györgyék első perctől, Magyarországon, ahol minden egy kicsit eltúlozva történik, a balliberális, szocialista kormányok egészen a perverzitásig vitték a nagytőke kiszolgálását. S amellett mérhetetlen lopásba, harácsolásba, rablásba süllyedtek. Magyarország az intézményesített gengszterizmus országa lett. Mindazonáltal ez a magyar rablórendszer, ez a liberalizmus ezzel a médiatámogatással és ezzel a nemzetközi eltartottsággal nem bukott volna meg, ha nem következik be a nemzetközi összeomlás. Most azonban a liberális piacgazdaság, a piac mindenhatóságának és persze a profitmaximalizálásnak a világrendszere megbukott, s természetes, hogy az él-országot, a legjobb tanulót és a célországot (Izrael célországáról van szó) magával rántotta. Kis Jánosék, Haraszti Miklósék, Pető Ivánék, Kuncze Gáborék, Kóka Jánosék, Bajnai Gordonék pontosan tudják, hogy a választási vereséget és Orbán kormányalakítását már nem tudják megakadályozni, ezért most minden erejükkel arra törekszenek, hogy a magyar nép hatalomátvételét akadályozzák meg.

 A rendszerváltási folyamat első percétől kezdve erre játszottak. Az 1989-es négy igenes népszavazás óta, a mesterséges Duna Gate botrány óta, Göncz Árpád szinte naponta való New York-i kiutazgatásai és a Zsidó Világszövetségnél való jelentéstételei óta ezt a hatalomátvételt akarják megakadályozni. Eddig ez sikerült, mert megvolt hozzá a nemzetközi támogatás. Most már nincs meg. A hatalomátvétel rendszerváltást jelent. Függetlenül attól, hogy mit mond erről taktikai okokból maga a Fidesz. A hatalomváltás jelenleg életszükséglet, a magyar megmaradás feltétele. Maga a pontosan felismert történelmi szükségszerűség. A hatalomnak a magyar nép kezébe kerülése függetlenséget jelent, a nép fogyatkozásának minden állami eszközzel, munkával, a föld megtartásával való megállítását, jólétet jelent. Lassú életszínvonal- emelkedést hoz, mert a helyzet most siralmas és a gyors emelkedés lehetetlen. Most az erős, magabiztos magyarság következik. Pontosabban következhet. Ehhez az alkotmány átírása, illetve új alkotmány kell, hozzá pedig kétharmados országgyűlési többség és gyökeres szakítás mindennel, ami az elmúlt 65 évet, az 1945 óta tartó korszakot jellemezte. A kormányváltás – hatalomváltás nélkül – ezzel szemben mindennek a megtorpedózását, meglékelését és olymértékű lelassítását jelenti, amelyből van visszatérés a magyar kiszolgáltatottságba, a jó szándékú magyar keresztény többség törpe kisebbség általi irányításába, kiszorításába, az ország teljes megszállásába, a föld elvesztésébe. A liberális baloldal vészhelyzetben van, amelyet a nemzetközi válság és saját maga idézett elő. A nemzetközi nagytőke pénzszerzési mohósága, profithajhászása, kizsákmányolása és roppant erőszakos, háborúkkal operáló közel-keleti politikája vezetett ehhez a nemzetközi csődhöz. Az USA Izraelnek való alávetettsége, a pénzből pénzcsinálás előtérbe helyezése a termeléssel szemben eredményezte – világ népeinek sok szenvedése és vérzése közepett – ezt az összeomlást. Magyarországon pedig ennek a rabló politikának a maradéktalan kiszolgálása, a magyar javak mértéktelen kiárusítása és a terheknek a népre hárítása, az állandó restrikciós politika és az ország végtelen eladósítása. A magyarság megutálta az uralkodókat, az MSZP-t és az SZDSZ-t és a fenntartóikat. A média most azt terjeszti, hogy a nép mindenkit egyformán utál. De ez nem igaz. Ha így volna, nem volnának ilyen elsöprő választási kilátások. Ez a liberális baloldal most vészhelyzetben van, szembe kell nézzen a teljes megsemmisüléssel. Ha nem tudja megakadályozni a magyar nép, a középosztály és a polgárság, a magyar megmaradt munkásság és parasztság hatalomátvételét belátható időn belül, reménye sincs a kormányra kerülésre, és a vészben felmorzsolódik, csoportjai egymás torkának esnek, elmenekülnek, vádalkut kötnek és szétszóródnak. Egyetlen lehetőségük van, valamilyen módon csak kormányváltásra leszűkíteni a választási eredményt. Valamilyen módon annyi szavazatot ellopni a Fidesztől – és a MIÉP-től –, amely nem elég a hatalomátvételhez, az új alkotmányhoz, a gyökeres változásokhoz. Mert az egyszerű vagy szűk többséggel való kormányzást majdcsak kibírják valahogy. A bolsi sokat kibír a föld alatt. Jól tudják ők, hogy a puszta egyszerű többséggel való kormányzás nagyon sebezhető. Megdönthető. Mert ha a balliberális tábor nincs kiverve hadállásaiból, ha tartja a médiumokat, pénzhatalmat és képes állandóan elégedetlenséget szítani, akkor az utcán is meg lehet dönteni a kormányt. Bizonyára többeknek feltűnt már, milyen bizarr kampány folyik most a sportlövők fegyvereinek begyűjtéséért. Előálltak egy komával, aki állítólag sok ember megölésére, terror akciókra készült – gondolatban. Le is tartóztatták – valóságosan. Előtte elkaptak egy pécsi ámokfutót, aki állítólag sportlövő volt, elmebetegként. Ez az indoka annak, hogy a sportlövők fegyvereinek beszedésére készülnek. Valójában arról van szó, hogyha ők zavargásokat robbantanak ki, másnál ne legyen fegyver. A sportlövőkben nem bíznak. Kiben bíznak ők? Csak azokban, akiket megfizetnek. Még majd a rendőröktől is elszedik a fegyvert. Nyilvánvaló, hogy választások utáni zavargásokra készülnek. Nekik semmi sem drága. Aki időt nyer, életet nyer. Ha a már most nehezen élő embereket sikerül állandóan az elégedetlenség állapotában tartani, sztrájkokat, taxisblokádokat szervezni, folyamatosan a be nem tartott ígéretek kaszájával hadonászni, akkor a kormány védekezésre kényszerül, és még annyit sem tud végrehajtani terveiből, amennyit végrehajthatna. Hogy megmeneküljön a támadások pörzsölése elől, kénytelen helyén hagyni a bepetézett szabotőröket, az úgynevezett szakembereket, képtelen igazságot tenni és természetesen nem tudja megvalósítani jóléti és munkaprogramját. Nem következik be a kilábolás. Az említett balliberális banda a magyar kilábolástól tart legjobban. Az erejére és öntudatára ébredt magyar nép számára a megsemmisülés akkor is, ha egy újjal sem ér hozzájuk senki. Számukra a pénz és a hatalom elvesztése a halál.

A zavargások alatt a bolsevizmus összeszedi magát, utánpótlás is érkezik a világ minden tájáról, a pénzszűkével és az árfolyamokkal, a spekulációkkal sakkban tartják a kormányt, botrányokat, tévéostromokat, miegymásokat szerveznek és átvészelve az első éveket, más öltönyökben, más dumával visszatérnek és ők mondják meg a magyarságnak: nem lehet más a politika, csak magyarellenes. Erre most két nagy eszköz áll a rendelkezésükre, egy politikai és egy tudatmanipuláló médiaeszköz. A politikai eszköz egy párt, a Jobbik, amely a balliberálisok ellenségének, leváltójának van feltüntetve, valójában a balliberális hatalom legfontosabb eszköze a kétharmados és alapvetően Fidesz-győzelem megakadályozására. Ha a Jobbikot fel tudják hozni másodiknak, legalább húsz százalék körüli eredményre, akkor az MSZP összevakarhat magának 14, 15 százalékot és már nincs meg a kétharmad. Jelenleg ez a magyar bolsevizmus minimális programja. Hogy majd mit csinálnak a választások után, arra nyilván készülnek már, de most minden erőt ebbe fektetnek. Az MSZP önmaga nem képes egyharmadnyi szavazatot szerezni, sem Gyurcsánnyal, sem Mesterházyval. Az SZDSZ szétesett, de az emberei szavazhatnak. Egy több évezredes tanultsággal irányítható tábor ez, amely, ha a Kahaltól megkapja az utasítást, megosztja a szavazatát az MSZP és Jobbik között. Leszáll az Izraelből jövő charter gép és szétszéledő utasai pontosan tudják kire kell szavazzanak. Abramovics a Jobbikra, Abramovicsné az MSZP-re, mint hűséges fehércseléd. Ha Bokros Lajos, Dávid Ibolya és Retkes Attila micsurini pártja fel tudja állítani az országos listáját és van esélye az öt százalék átlépésre, még rá is eshet duty free zsidó szavazat. De ez nem valószínű. Bokros Lajost és Dávid Ibolyát el fogja nyelni a felelős kiadó, az MSZP. De lesznek majd dühös, elkeseredett lipóciaiak, akik protest szavazataikat mély holokauszt öntudattal a Jobbikra fogják adni. Teljesen függetlenül attól, hogy mit ordibálnak most a demokrácia féltő fél-lebukottak. A félig lebukotti státusz, az állás-HAGYÓ állapot, a börtön előttiség a jövő jelensége lesz, mint egykor volt a leszázalékolás. A Jobbik nagyon jó érzékkel, profi módra lett áthangszerelve és az utolsó vörös segélynek megszervezve. A tömeg, amely rá szavaz, azt hiszi, ők az igazi jobboldaliak. A magyarok. A valódi rendszerváltás kiküzdői. Vakon hisznek magukban. Vakon hisznek a saját semmihez nem értésükben. El tudják képzelni, hogy ők fogják vezetni ezt az országot minden tudás, tapasztalat nélkül. Természetesen őket a megbízóik sem veszik, gondolják komolyan. Megbízatásuk a választásokig tart, addigra is alaposan fel kell töltődniök MSZMP-káderekkel, a Thürmer Gyulát is balról elhagyó vaskalaposokkal, erőszakszerveikkel – éhesekkel. Majd talán a zavargások idején még előveszik őket és adnak is valamit a kezükbe. Csak hát a dolog már eldőlt. A nagyvállalkozók, Demján és Csányi Sándor hatalmas összejövetelt rendeztek Orbán Viktor számára a Művészetek Palotájában. Meghallgatták Orbán Viktort és egyeztették elképzeléseiket. A vállalkozók letették a garast Orbán Viktor mellé. Nyilvánvalóan ismeretes körükben néhány legfrissebb közvélemény-kutatási adat, és aki netán még a másik oldal iránt volt elkötelezve, az is belátta, hogy itt csak Orbán nyerhet. A nagyvállalkozók reális emberek. Ezzel megoldódott az a feszültség is, amely eddig a nemzetközi vállalkozások egy része és a Fidesz, a nemzeti oldal főereje között feszült. Demján Sándor kenyeret és sót tett le Orbán elé az asztalra, jelképesen. Ezzel a mérkőzés eldőlt, már csak a hosszabbítás percei vannak hátra. Természetesen a liberális médiumok másodlagos hírként kezelik ezt az eseményt, pedig ez nem az. Ez egy békés kilábolás, nem radikális, de biztos ígérete, egy komoly folyamat első lépése, amelyet felelősséggel, bölcsességgel és természetesen bátorsággal kell kezelni. Innentől kezdve csak építő, konstruktív, harmadik utas radikalizmusra, a MIÉP harmadik utasságára van szükség. A nagyvállalkozók kiállásától kezdve Vona Gábor csak egy barackot kaphat a fejére Demján Sándortól, Morvai Krisztina pedig egy puszit – „pá, aranyommal”.

A MIÉP tehát helyesen határozta meg önmagát és feladatát, amikor meglátva a Fideszben a hatalomváltási lehetőséget, mellé állt a harmadikutas radikalizmusával és önállóságát nem feladva, vele küzd a kétharmados többség eléréséért és a maga parlamentbe jutásáért. Helyes az a törekvés is, amellyel leleplezzük a balliberális oldal trójai falovát, az új proletárpártot, a Jobbikot és ezt a küzdelmet kitartóan folytatjuk. Mert ez azért még nem dőlt el. Sok még a becsapott ember és még több a még becsapható, sok a szemellenzős, a fuldokló és sok az önkéntes vakságban szenvedő –proletár.

(Megjelent a Magyar Fórum 2010. március 11-ei számában.)