vissza a főoldalra

 2010.03.26. 

Ezrek a menekülttábor ellen

Tavaly, november végén írta az egyik kárpátaljai magyar internetes lap, hogy Dercen és Fornos település közt elterülő 17 hektáros földön menekülttábort szeretne az ukrán belügyi tárca létesíteni. Akkor a lakók tiltakoztak, s mikor tavaly a témával kapcsolatban felhívtam Fodor Istvánt, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi elnökét, azt mondta: úgy néz ki, a belügy eláll a tervtől. A közelmúltban viszont újra napirendre került a menekülttábor ügye és március 11-én újfent tiltakozott a két település lakossága.

–Elképzelhető, hogy csak a választások miatt érkeztek önökhöz megnyugtató hírek? – kérdezem Fodor Istvánt, a KMKSZ derceni járási elnökét.

– Valószínűleg így van, de mi tudtuk, hogy ezt a tervet újra előveszik majd a minisztériumnál, hiszen már többször megkísérelték azt, hogy az egykori szovjet katonai objektumban menekülttábort létesítsenek. A március 11-ét megelőző délután kaptunk nem hivatalos forrásból egy információt arról, hogy másnap szeretné átadni az objektumot az ukrán hadügyminisztérium a belügyi tárca hatáskörébe. Erről január 6-án született egy rendelet, amit Timosenko, akkori miniszterelnök írt alá. Információink szerint erre az átadásra azért kerülne sor, mert a belügyminisztérium EU-s pénzeket nyert annak kapcsán, hogy az Európai Unió és az ukrán állam közt életbe lép hamarosan a toloncegyezmény. Jurij Lucenko volt rendőrminiszter még a múlt októberben jelentette be, hogy Kárpátalján egy új menekülttábort kell létesíteni, amelyben elhelyezheti az Ukrajna és az EU között nemrég kötött toloncegyezmény alapján „visszapostázott” menekülteket. A toloncegyezmény értelmében Ukrajna köteles 5-8 menekülttábort létesíteni. Az egykori katonai objektumok a hadügyminisztériumhoz tartoznak. Mi a január 6-ai rendeletet követően újból tiltakoztunk, a derceni községi tanács újra határozatot fogadott el, melyben tiltakozott az ellen, hogy a településhez tartozó objektumon menekülttábort létesítsenek. Ezt megtette a fornosi tanács is. A határozatokat pedig február 25-én támogatta a Munkácsi Járási Tanács is és újabb beadványokkal fordult a megyei tanácshoz, a honvédelmi miniszterhez, a belügyminiszterhez, s az akkor még hivatalban lévő Timosenko miniszterelnökhöz. Március 11-e után pedig az új kormányfőhöz, Mikola Azarovhoz és Janukovics államfőhöz is elküldte ezt a beadványt. A kérelmekhez minden esetben csatoltuk a két községben tavaly novemberben összegyűjtött aláírási ívek másolatait. Az akkori tiltakozó akció keretén belül több mint 3000 aláírás gyűlt össze.

–Miért tiltakoztak a menekülttábor ellen? Mondhatják magukra, hogy nem toleránsak…

–Dercen és Fornos nem azért tiltakozott a tábor ellen, mert fajgyűlölők lennénk. 2008-ban zárták be a Munkácshoz közeli Pósaházán a menekülttábort. Mi jól tudjuk tehát, hogy egy ilyen létesítmény milyen gondokkal jár. A menekülttábor fenntartása súlyos teherként nehezedett megyénk költségvetésére. Nem tudták megoldani az ukrán hatóságok a pontos elhelyezést, sem az illegális bevándorlóknak az ellátását. A megfelelő higiéniás körülményeket sem tudták biztosítani. Ez a katonai objektum pedig olyan rossz állapotban van, hogy egyszerűbb és olcsóbb lenne redózerolni és mást építeni a helyére.

–Mi is történt március 11-én?

–Lucenkóék, amint mondtam, nem állták a szavukat. Ezúttal azonban a szándék minden korábbinál nagyobb ellenállásba ütközött. Spontán megmozdulásra került sor. A lakók – mintegy 2000-en – 11-én, 10 órára kivonultak az épülethez, ki gyalogosan, ki kerékpáron, ki személygépkocsival. A tömeg lezárta a létesítményhez vezető utat. Dél körül megérkeztek a minisztériumok képviselői annak a katonai egységnek a parancsnokával, ami őrzi ezt az objektumot. Nem csak a két község lakossága volt jelen, hanem a járási tanács elnöke, több képviselője. Rendőrök is érkeztek biztosítani, de megállapították, hogy semmilyen rendbontás nem történt. Az objektum hivatalos átadására érkezett katonatisztek megrettentek a sokaságtól és jobbnak látták gyorsan elhagyni a helyszínt. A helyszínen egy alezredes elismerte azt, hogy az átvétel miatt jöttek, de egy másik magas rangú tiszt ezt tagadta. Az átvétel céljáról viszont az alezredes nem volt hajlandó nyilatkozni. A tüntetés résztvevői elfogadtak egy tiltakozó jegyzéket, melyet elküldenek az államfőnek és a Legfelső Tanács elnökének. Közben megtudtuk, hogy jelentkezett az az angol vállalat, amelyik a kivitelezője lenne ennek a többmillió eurós beruházásnak. Ők a határidő miatt aggódnak.

–Jelenleg tehát lerobbant állapotban van a két település közötti hajdani katonai létesítmény. Ebből a menekülttáborból önöknek, a két település lakóinak nem sok haszna lenne.

–2002-ben indult el az az akció, hogy Dercen szeretné ezt a katonai területet visszakapni. Ez csak részben sikerült. A visszakapott helyen létesül majd az Európai Megbékélési Emlékpark. A még a honvédelmi tárca tulajdonában lévő erdős részt is hasznosítani szeretnénk. Ám kiderült, hogy a talaj szennyezett. Nos, ha a terület mérgezett a falu lakossága számára, akkor a menekültek számára már nem az?

–Milyen jogi lépéseket tudnak tenni akkor, ha mégis létrehozzák a tábort?

–Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert már az Európa Tanács Emberjogi Tanácsának megbízásából jártak itt nálunk, s ők a menekültek érdekeit védik. Ezt megértjük, de mi a területet szeretnénk visszakapni. A legnagyobb gondunk, hogy egyetlen egy hivatalos irat nem nevesíti azt, hogy az objektumot milyen célból szeretné átvenni a Belügyminisztérium.

Medveczky Attila