vissza a főoldalra

 2010.11.12. 

Somerset Maugham: Csodás vagy, Júlia
(A Karinthy Színház és a Kecskeméti Katona József Színház közös produkciója)

A hosszú életű, 1874-ben Párizsban született és Nizzában, 1965-ben elhunyt William Somerset Maugham azon anyagilag elismert írók közé tartozik, akik bármilyen témához és műfajhoz nyúlnak, mindennel tetszést és kasszasikert aratnak. Erkölcsi megítélése – főképp saját korában – azonban nem ilyen egyértelmű, biszexualitása miatt sokan támadták, viszolyogtak tőle. Regények tucatjait írta, filmforgatókönyveket is alkotott, színdarabjait sorra játszották. Maugham alaposan és belülről ismerte a színház furcsa, egyszerre életidegen és életet tükröző világát. Nagy elődje és névrokona, Shakespeare is azt állítja az Ahogy tetszik című vígjátékában: „Színház az egész világ, / és színész benne minden férfi és nő.” Saját sok, igen vegyes tapasztalata és ez a szállóigévé vált mondat inspirálta őt Színház című regényének megírására, ami könyv alakban 1937-ben jelent meg, és egy évre rá már Szerb Antal fordításában magyarul is kézbe vehették az olvasók. A Színház, annak ellenére, hogy a próza műnemébe tartozik, számtalan földolgozást megért már. Legismertebb közülük az a film, ami 1962-ben Lili Palmerrel és Charles Boyerrel a főszerepben készült. Egyetlen Oscar-díjjal kitüntetett rendezőnk, Szabó István Csodálatos Júlia címmel csupa hollywoodi A kategóriás színésszel, Anatte Bening-gel és Jeremy Ironsszal 2004-ben álmodta filmre ezt az epébe mártott tollal írt történetet. A Színháznak számtalan színpadi adaptációja ismert, a legutóbbit „Buda népszerű színháza”, a 29. évadját kezdő Karinthy Színház és a Kecskeméti Katona József Színház közös vállalkozásában láthatják az érdeklődők. Premierjét most október 8-án tartották.

Ez a közös produkció szinte szó szerint követi a Maugham-regény cselekményét. Az angol író kíméletlenül bánik a főhősnővel, könyörtelenül leleplezi őt, roppant kritikusan tekint rá. Julia Lambert karakterét nem egyetlen, hanem többféle színésznői típusból gyúrta össze. A szerző nem úgy festi le az ötödik X-éhez közelítő Julia Lambert-t, hogy kedvesnek, rokonszenvesnek találnánk személyét. Szlenges kifejezéssel élve bizony nem más, mint egy undok dög. Azon kívül, hogy zseniális színésznő, nincs rajta semmi szeretnivaló, egy jó tulajdonsága, vagy pozitív jellemvonása nem akad.  Nem kötődik senkihez, a házassága rég kihűlt, a fiát is csak kisgyermekként viselte el, mert az újságokban remek családi fotókat lehetett vele megjelentetni, de az egyetemistától szinte fél, mert az éles szemű ifjú átlát rajta, a képébe vágja, nincs igazi énje, mert megállás nélkül szerepet játszik. Amikor Júlia beleszeret Tom Fennellbe, a jelentéktelen, tőle jó húsz évvel fiatalabb férfibe, a könyvelőjükbe, erről a vonzalomról is vitriolosan számol be a szerző. Majd Miss Lambert megsemmisítő hadjáratát nem csupán szimpla női féltékenységből elkövetett megtorlásként, hanem riválisa lelki kivégzéseként mutatja be, mert a törtető, ráadásul tehetségtelen Avice – most Joan Denver – rá merte tenni arra a kezét, ami az övé: a szeretőjére és a férjére. Ebben a Szalma Dorotty által rendezett előadásban Júlia ugyanolyan rideg, önző és számító, mint a regénybeli. Semmi lágyság, érzékenység, a férje iránti szeretetféleség vagy tiszteletféleség sincs benne, a fiához is felszínes anyai viszony fűzi. A bosszúja itt is ugyanolyan pusztító: kiütéses győzelmet arat hamvasszőkére festett vetélytársnője fölött.

A Csodás vagy, Júlia színészközpontú darab. Már csak amiatt is, hogy az É. Kiss Piroska által tervezett díszletek éppen csak jelzésértékűek, a komor, fekete dobozszerű színpadot csillogó színészi játékkal kell színessé és élővé varázsolni. Ötletes megoldás, hogy a világítás térkitágító eszközként szolgál, ugyanis Júlia színigazgató férje többször úgy utasítja a fénytechnika kezelőit, mintha ez a próba része volna. Színésznőnek színésznőt, méghozzá jó színésznőt, Thalia felkent papnőjét eljátszani igazán nagy kihívás! Júlia megformálása bizony ilyen, ezért minden színésznő szerepálma, mert igazán megmutathatják, „mit tudnak”. Sára Bernadette-nek sikerül ez a bravúr. Igazán elismerésre méltó teljesítményt nyújt. Márton András Michael Gosselynt, Júlia urát olyan jámbor papucsférjnek ábrázolja, aki kellő és hosszú türelemmel viseli el neje szeszélyeit, rosszkedvét, felcsattanásait. Tomot, a sznob, éretlen ficsúrt Orth Péter úgy jeleníti meg, hogy azon csodálkozik a nagyérdemű, miként szerethet bele egy ilyen középszerű, nyámnyila alakba bárki is. Pásztor Erzsi jelenlétének súlya van, a színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjában van. Ő Júlia karakán, sokat megélt és tapasztalt öltöztetőjét, bizalmasát komikai tehetségének ezer színével állítja a nézők elé. A pénzes Dollyt Kéner Gabriella, a talentumok nélküli, felkapaszkodni vágyó színésznőcskét Hajdú Melinda, Rogert, Júlia felvágott nyelvű fiát Farkas Ádám, a mindenest Kiss Jenő játssza. Kellemes, tartalmas kikapcsolódásban, szórakozásban részesül az, aki megnézi a Karinthy és a Kecskeméti Katona József Színház Csodás vagy, Júliáját. (Felső képen: Orth Péter és Sára Bernadette; alsó képen: Sára Bernadette és Pásztor Erzsi.)

Dr. Petővári Ágnes