2010.11.19.
Meghalt a Falurádió
Meghalt
Kispista István, a Falurádió riportere, szerkesztője, így
meghalt a Falurádió is, már a neve sincs meg. Van helyette egy
új név: Hajnaltáj. Hogy miért kellett nevet változtatni, a jó
ég sem tudja. A Magyar Rádió leghitelesebb műhelyeinek egyike
volt ez a nagy múltú szerkesztőség. Egészen addig, amíg
volt. Kispista István a Falurádió tüneménye, jelensége volt.
Hangját egy ország ismerte, riportjait és műsorait milliók
kedvelték. Mondom, hogy jelenség volt, és játékos természetű
ember, örökké derűs.
Ment
a Pobjeda típusú gépkocsival riportútra, vidékre. Átment az
autó a Duna hídján, és Kispista István köszönt: szervusz,
Duna! Majd egy falunál látott egy magas fát, és Kispista István
köszönt: szervusz, magas fa, de megnőttél! Aztán egyszer csak
szólt, és azt mondta: szervusz, falu, hozzád jöttem! És csinálta
évtizedeken keresztül riportjait, beszámolóit, műsorait. Ne
feledjük el, ez a korszak a téeszek szervezésének időszaka is
volt.
A
Falurádióban híres műsorokat csináltak. Irodalmi műsorokat.
Ilyen volt a Kincses Kalendárium. Külső emberként a nagy műveltségű
Borvető Béla szerkesztette. Kik készítették a Kincses Kalendáriumot?
Ambrus Tibor régen elköltözött, köztük volt Kispista István,
most az örök mezőkre távozott. Mondom, irodalmi veretű műsor
volt ez, 1959-61 között odadolgozott a fiatal író, Csurka István
is.
Aztán
jöttek az újabb és újabb szociográfikus műsorok. Búzás
Andor, a magyar-francia szakos tanár, a Falurádió sírig hűséges
tagja készítette a Mélyszántás című dokumentumműsorait.
Kispista István azokban is szerepelt. Valamikor a 60-as évek közepén,
süvölvényként melléjük szegődtem, és elmentünk „mélyszántani”
Mezőhékre, riportot készíteni. Dűlőutakon keresztül mentünk,
egy tanyát kerestünk. A dűlőút elfogyott, és szántáson
keresztül gyalog közelítettük meg Törökék tanyáját. Török
téesz tag volt a mezőhéki Táncsics termelőszövetkezetben.
Elnöke volt Csótó Pista bácsi, hirtelen haragú téeszelnök.
Törököt felpofozta, talán azért, mert alkoholosan ment
munkahelyére, vagy valami másért. Csótó bácsi nagyhatalmú,
híres ember volt, hiszen a veje belügyminiszter- helyettesként
dolgozott az időben. Búzás Andor, Kispista István elkészítették
a műsort, Töröknek fogták pártját, és a műsor elhangzott.
Miként elhangzott az a sok százezer riport hajnalban a Falurádióban,
amelyik emlegette ugyan a téeszt, a téeszcsét, de időnként más
hangnak is teret engedett. A Falurádió becsületes műsor volt.
Kispista István most meghalt. Meghalt az utolsó mohikán. Sorra
veszem a Falurádiósokat, akik akkor dolgoztak ott.
Egyszerre
volt három Kiss István. Kaposi Kiss István, a rovatvezető.
Somogyi ember volt, más vidékről került a rovat élére, később
Losonczi Pálnak lett közvetlen munkatársa. Négy évig volt
moszkvai tudósító. Amikor letelt a mandátuma, gyorsan
visszaszaladt a hazába. Mindig védte a munkatársait a
hatalommal szemben is. Akkoriban sokat beszélt a Falurádióban
Virágos Kiss István, a szentesi Termál Termelőszövetkezet elnöke.
Nehéz sorsú emberként börtönben is ült. Aztán egyszer a
70-es évek végén vagy a 80-as években infarktust kapott,
eltemették.
Búzás
Andort Bóka László egyetemi tanár hívta a tanszékére. Ne
menj fiam a rádióba, mert a szó ott elszáll. Búzás Andor élete
végéig Falurádiós maradt. Jegyzetei, műsorai halhatatlanok.
Azután ő is csendesen hazatért szülőföldjére, Baranya megyébe,
és ott nyugszik. A Falurádiónál dolgozott Bán Béla. Hála
Istennek él, de már nem a rádióban, Óbudán, magánzó –
kocsmáros. Szatmári parasztgyerekként a bölcsészkaron végzett.
Halk szavú gyerek, a Házunk tája című műsor szerkesztője.
Vas
Ottó sokat beszélt a szentesi kékről (ez egy karalábé fajta,
Szalva Péter nemesítette.). És mesélt Vas Ottó a braunsweigi
káposztáról is. Szép szavú műsorok voltak ezek, de régen
volt. Berta Béla, a borsodi származású, debreceni végzettségű
agrármérnök a precizitás mintaképeként rendíthetetlenül
dolgozott. És Simon Feri is, a későbbi rovatvezető.
Nyughatatlan természetű emberként addig járt, addig kelt, amíg
a hatalomból kitaposta a Falurádiónak a kollektív állami díjat.
Meg is kapták a fiúk. Ez az állami díj jó helyre ment. Simon
Feri is elköltözött.
Ez
hát a leltár, ami most készült Kispista István halálakor.
Nincs már Falurádió, van helyette más, valami Hajnaltáj. A
Falurádió sokszor csípte a hatalom szemét. Mindig hajnalban szólalt
meg, aztán egyszer kitalálták, hogy a műsor kerüljön át délután
fél háromra. A hallgatók meg hozzászoktak a hajnali időhöz,
mert a Falurádiót nemcsak a faluban hallgatták, országszerte
figyeltek rá, a szavakon átsütött az őszinteség. Ezért.
Kispista István a műsorokból ki nem maradhatott. Aztán kiderítették,
hogy sok a 15 perc a Falurádiónak, legyen helyette 12.– ugye
mennyi ész szorult az akkori döntnökökbe? Kiszámolták, három
perccel rövidebben szóljon ez a műsor hajnalban. Egy riporttal
kevesebb. Egy beszámoló legalább nem veri félre a harangot.
Mert a Falurádió ugyan nem volt ellenzéki műsor – hogyan is
lehetett volna az? –, de tisztességes volt a szava.
Kispista
Istvánnal életemben először 1963-ban találkoztam. Debrecenből,
az egyetemről minden héten felutaztam a rádióba. Este
indultam, hajnalra odaértem, átültünk egy autóba, és mentünk
vidékre, majd másnap vissza Debrecenbe. Kispista István vizsgáztatott.
Azt kérdezte tőlem, hogy mit jelent számomra az a szó, az a
fogalom, hogy nép. Hogy mit válaszoltam? Elképzelhető, hogy
sok badarságot hordtam össze, de Pista tovább is vizsgáztatott,
nevelt a rádióra, a Falurádióra. Sok idő telt el azóta, és
Kispista, az örök derűs szálfa egyenes riporter most végképp
elnémult, meghalt, elköltözött. Tudni szerettem volna az
adataiból egy s mást, de a rádióban nem tudtak róla. Még az
sem vigasztal – mert miért vigasztalna? –, hogy akik
elfelejtik Kispistát, azokat is el fogják feledni örökre, de
ők névtelenek maradnak.
Járok
az országban, és Debrecenbe kerülök. Leszállok a vonatról,
és a nagy állomáson kilépek a Petőfi térre. Ott áll Petőfi
Sándor szobra, én köszönök neki: szervusz Kicsi Pista, mert a
szobrot az alkotója Kispista Istvánról formálta, ő volt a
modell. Kispista István volt a Falurádió és Petőfi alakja.
Kispista
István, szállj be az autóba, indulj el az országba, és köszönj
népednek, s mondd neki: szervusz Magyarország!
Győri Béla
|