vissza a főoldalra

 2010.11.26. 

Megjelent a pápával készült interjúkötet

 A Vatikáni Könyvkiadó gondozásában megjelent a Szentatyával készült interjúkötet, Luce del Mondo (Világ világossága) címmel. XVI. Benedek pápa Peter Seewald német újságíróval beszélgetett az egyházról és napjaink kihívásairól. A könyv már megjelenése előtt világszerte nagy érdeklődést keltett a médiában.

 A Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása a megjelenés napján nagy vonalakban ismertette a könyv tartalmát. Az első fejezetben – amelynek képszerűen megfogalmazott címe: A pápák nem az égből pottyannak – arról kérdezi őt az újságíró, milyen érzések éltek benne a pápaválasztás napján. A pápa lefegyverző egyszerűséggel válaszol: „Reméltem, hogy rátalálok a békére és a nyugalomra.” Biztos volt benne, hogy nem ő kapja ezt a hatalmas felelősséget. Ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy pappá szentelésétől kezdve mindig az Úr akaratára bízta magát, még ha különbözött is az övétől. „Engednem kell, hogy vezessen” – teszi hozzá.

 Seewald a könyv bevezetőjében elmondja, hogy a Szentatya nem vonta ki magát egyetlen kérdés megválaszolása alól sem, és a pontosságra irányuló apró javításokon kívül nem változtatott azon, amit kimondott. Őszinte, közvetlen párbeszéd alakult ki köztük, amelynek során a pápa a könnyed kérdésektől kezdve (milyen életstílust folytat, melyek a kedvenc filmjei…) az egyház és az ember életét érintő alapvető kérdésekre is válaszolt.

 Seewald megemlítette, hogy egyetlen pápának sem volt még soha ekkora hatalma, hiszen a katolikus egyháznak még soha nem volt ennyi híve. „A pápa hatalma nem ezekben a számokban rejtőzik” – válaszolta XVI. Benedek. Vagyis a pápának egyáltalán nincs hatalma. Hozzátette: „Sztálinnak tulajdonképpen igaza volt, amikor azt mondta, hogy a pápának nincsenek hadosztályai, senkit nem tud megfélemlíteni, vagy rákényszeríteni valamire.” Hangsúlyozta ugyanakkor: ő a felelős azért, hogy az emberek megéljék az őket egyesítő a hitet, és ez a hit élő és teljes legyen. Pontosítja, mit jelent Jézus nevében beszélni, és mit jelent az, hogy a római pápa tévedhetetlen. Elmondja, hogy a pápának is lehet elhibázott személyes véleménye. De „amikor az egyház főpásztoraként beszél, felelőssége tudatában, akkor már nem a saját véleményét fejezi ki.” Hangsúlyozza, hogy ilyenkor nem csak a saját felelősségének súlyát érzi, hanem az Úr védelmező erejét is, mert az Úr nem vezeti tévútra az egyházat az ily módon meghozott döntésekkel.

 XVI. Benedek beszél pápasága jellemző vonásairól is. Megvallja, mi volt egész életének vezérfonala: „a kereszténység örömet ad, kitágítja a látóhatárokat.” Ugyanakkor mindig tudatában volt annak, hogy az evangélium szemben áll az uralkodó irányzatokkal, és az is a játék része, hogy el kell viselni a támadásokat. Elmondja, hogy az ember a végtelen örömre hivatott. Amikor azonban ő maga hoz létre hazug, hamis végtelent magának, akkor ez az általa teremtett végtelen sokszor olyan romboló hatású dolog, mint a kábítószer, vagy a szexuális turizmus. Figyelmeztet arra, hogy a keresztények számára sürgető feladatot ad ez a jelenség. „Életünkkel meg kell mutatnunk, hogy a végtelen, amelyre az embernek szüksége van, csakis Istentől származhat. Elsősorban Istenre van szükségünk, hogy szembe tudjunk nézni korunk gyötrelmeivel.” Meg kell mutatnunk, hogy Isten létezik. Isten nélkül az ember elveszíti méltóságát.

 Benedek pápa reménykedik abban, hogy eljön a megtérés ideje, amelyben Isten az első helyre kerül, és bízik benne, hogy ily módon megváltozik a világ. Úgy gondolja, nem érkezett el az ideje a III. Vatikáni Zsinatnak, a jelen pillanatban a szinódusok jó eszköznek bizonyulnak. Hangsúlyozza, hogy szükség van a lelkiségi mozgalmakra, amelyek segítségével az egyház jeleket hagy és a középpontba helyezi a világban Istent.

 Az egyik fejezetben XVI. Benedek beszél a Názáreti Jézusról szóló könyvéről is. Elmagyarázza, hogy nem főpapi méltóságában írta a könyvet. A Szentírás magyarázatát akarja adni, amelyben a magyarázat alapja nem a pozitivista történelemszemlélet, hanem a hit. Seewald felteszi az örök kérdést: „Mit vár tőlünk Jézus?” A Szentatya válasza egyszerű: „Azt akarja, hogy higgyünk benne. Engedjük, hogy ő vezessen minket. Azt akarja, hogy vele éljünk. És így váljunk egyre hasonlóbbá hozzá.” Ugyanez áll az egyházra is. Megvallja, hogy ebben a botrányokkal teli időszakban megtapasztalták a szomorúságot és a fájdalmat, és hogy mennyire nyomorúságos lehet az egyház, hogyan bukhatnak el tagjai Jézus követésében. Arra hívja a hívőket, hogy gyakorolják az alázatot. Ugyanakkor megerősíti őket abban, hogy az Úr az emberek gyengesége ellenére nem hagyja el az egyházat, hanem mindig rajta keresztül munkálkodik.

 A kötetet november 23-án, kedden délelőtt mutatták be a Vatikánban. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő, Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke és Luigi Accattoli Vatikán-szakértő szólaltak fel a sajtóbemutatón. A Vatikáni Könyvkiadó (LEV) gondozásában megjelent kötet mintegy 280 oldal: annak az egyhetes beszélgetésnek az eredménye, amelyet a német újságíró az elmúlt nyáron folytatott a Szentatyával Castel Gandolfo-ban. A könyvbemutatón jelen volt a szerző, valamint Giuseppe Costa atya, a Vatikáni Könyvkiadó igazgatója is.

(Forrás: Magyar Kurír)