vissza a főoldalra

 2010.11.26. 

Ahol bűn a magyar himnusz éneklése

Az érsekújvári képviselőtestület nagyszlovák koalíciójának frakciója, élén Helena Bohátová polgármesterjelölttel, elutasította az Érsekújvári Rockszínpad jelölését a Pro Urbe-díjra azzal az indokkal, hogy mégsem kaphat egy olyan csapat egy ilyen jeles díjat, amely augusztus 20-án a bemutatója után magyarul imádkozott a magyar himnuszt énekelve. Állítólagos szlovákellenességéről az együttes vezetőjét, Stugel Tibort kérdeztem.

 – Valóban annyi az ön által vezetett rockszínpad „bűne”, hogy annak tagjai magyarul énekelték a magyar himnuszt?

 – Az Érsekújvári Rockszínpad öt éve működik, és mi, a vezetőségi tagok, nem csak művészi, hanem rendezvényszervezési feladatokat is ellátunk. Minden év augusztus 20-án méltóképpen megünnepeljük Szent István napját. Ezen a napon kerül sor általában új darabunk –ami most nyáron Az oroszlánkirály családi musical volt – bemutatására. Fellépésünket mindig ünnepi szónoklatok előzik meg. Idén L. Simon László, a magyar parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke mondott Érsekújváron beszédet. Ezt követte a kultúrműsor, majd elénekeltük nemzeti imádságunkat, s a rendezvényt tűzijátékkal zártuk. Ez a menetrend már 6-7 éve változatlan.

 – Az oroszlánkirály nem éppen egy magyar nemzeti témájú darab.

 – Ezzel a kijelentéssel nem is vitatkozom. Úgy gondoljuk: a mi közösségünk számára már az is ünnep, ha a régió magyarjai egy magyar nyelvű produkción vesznek részt. Ezt a musicalt ún. csaléteknek, csábításnak is szántuk. Az a fiatal, aki meg szeretné nézni ezt a népszerű darabot, így hallja az ünnepi beszédet,részt vesz a Szent István-napi kulturális műsoron, s együtt énekli velünk a himnuszt. Ezzel a módszerrel évente ezen a napon mintegy 1500 embert, köztük sok fiatalt tudunk megszólítani.

 – Itt beszélni kell a szlovák nyelvtörvényről. Lefordították a bemutatón elhangzott számokat szlovák nyelvre?

 – Mi a teljes bemutató, és nem csak a zenei betétek szövegét fordítottuk le szlovák nyelvre. Sőt a beszédeket is lefordítottuk, kivéve L. Simon úrét, mert azt nem kaptuk meg előre. A fordításokat viszont nem a nyelvtörvény miatt eszközöltük. Nem is nagyon foglalkozom ezzel a vitatott jogszabállyal. Úgy gondoltuk, hogy nyitni kell a szlovák polgártársaink felé. Rockszínpadunk nem csak a magyarok, hanem a szlovákok körében is népszerű. Felfigyeltek ránk, mint egy olyan csapatra, ami színvonalas musicaleket ad elő. Az utóbbi években előfordult, hogy eljöttek szlovákok az előadásainkra, és az ő barátaik a fülükbe súgva fordították le nekik a szöveget. Ezért arra gondoltunk, hogy most lefordítjuk az egész darabot. Tettük ezt a tolerancia jegyében és Szent István példáját követve.

 – Ez a tolerancia viszont eléggé egyirányú, hiszen önöket mégis szlovákellenességgel vádolják. Talán akkor is önökön maradna ez a bélyeg, ha szlovákul adnák elő repertoárjukat.

 – Valóban felkértek rá minket, hogy adjuk elő szlovákul Az oroszlánkirályt, de ezt határozottan elutasítottam. Azt feleltem, hogy ezt ne tőlünk, hanem a szlovák csoportoktól kérjék. Mi legfeljebb csak annyit teszünk, hogy darabjainkat lefordítjuk. Küldetésünk, hogy a magyar fiatalokat szórakoztassuk, hívjuk magyar közösségbe, tehetséges magyar ifjakkal lépjünk fel, s mindezt magyar nyelven tegyük.

 – Akkor mégis miért vádolják önöket magyar nacionalizmussal?

 – Bizonyára nem nézik jó szemmel azt, hogy évek óta és eléggé sikeresen mi szervezzük az augusztus 20-ai ünnepségeket. Tudni kell, hogy augusztus végén ünneplik a szlovák alkotmányt. Két évvel ezelőtt jelentett meg egy cikket a helyi médiumban egy szlovák polgártársunk, aki összehasonlította a két rendezvényt. Leírta – nem pontosan idézem –, hogy szégyenkezik, hiszen a magyarok ünnepségére ezerötszázan mentek el, s az övékére még százan sem. Valószínűleg ez is szemet szúrt azoknak, akik nem kívánják azt, hogy a magyarok szebben ünnepeljenek, mint a szlovákok. Sajnos egy magyar átok is az okozója annak, hogy minket nacionalizmussal vádolnak. Ez a széthúzás, az irigység. Idén, év elején a városi testületnek a magyar kulturális szervezetek támogatásáról kellett döntenie. Érsekújvár önkormányzata által ezen célból megszavazott összegnek a 90%-át kapja meg már évek óta a Csemadok, amely viszont elutasít minden ifjúsági kezdeményezést. A többi magyar szervezet osztozik a fennmaradt összegen. Ez azért abszurd, mert a magyar kulturális programok 80-90%-át mi szolgáltatjuk. Mi felemeltük ez ellen a hangunkat az év elején, s a testület úgy döntött, hogy a támogatást megosztja. A Csemadok helyi elnöke, mint a testület tagja ezután azt javasolta, hogy módosítsák a már elfogadott költségvetést, vonják meg a támogatást a többi magyar szervezettől. Ezt az MKP-frakció ellenezte, de a Csemadok elnöke a szlovákokkal visszaszavaztatta maguknak a pénzt. Mindezt úgy érte el, és ezt Helena Bohátová is bevallotta nekem, mikor megkérdeztem, miért avatkoztak be a magyarok ügyébe, hogy a szavazás előtt azt mondta a szlovákoknak, hogy mi irredenták, nacionalisták, autonomisták vagyunk. Tehát így lettünk mi szlovákellenesek. Amikor Bohátovától megkérdeztem, mi a nacionalizmus abban, hogy legnagyobb ünnepünk szövegét szlovákra fordítom, nem tudott mit válaszolni.

 – Ki terjesztette föl önöket Pro Urbe-díjra?

 – Három civil szervezet. A KultúrKorzó – ami majdnem az összes magyar civil szervezetet magába tömöríti –, az Érsekújvári Polgári Klub és az Alap a Kultúra és Müvelődés fejlesztésére. Az a módszer, hogy évente öt Pro Urbe-díjat osztanak ki, és megegyezés szerint ezeket két magyar, két szlovák és egy olyan közös jelölt kapja, akinek személyében meggyeznek a magyar és a szlovák képviselők is. Mi joggal gondoltuk azt, hogy a díjat a most ötéves születésnapját ünneplő rockszínpad megkaphatja, ugyanis csak két jelölés érkezett a magyarokra. Az MKP támogatott minket, de a nagyszlovák frakció ezt megvétózta.

 – Pischinger Géza, Érsekújvár polgármestere azonban Polgármesteri Díjjal jutalmazta a csapat eddigi munkáját. Ez egyfajta kárpótlást jelent?

 – Igen, ezt saját hatáskörében megtehette, s ez valóban kárpótol minket.

 – Amikor értesültek a felterjesztésről, számított a szlovák pártok képviselőinek támadására?

 – A rockszínpad tagjai általában egy díjjal sem foglalkoznak addig, amíg az sajtónyilvánosságot nem kap. A Pro Urbe-díjra való jelölésről sem hallottak addig, míg azt el nem utasították. Amikor a tagok értesültek az okokról, akkor igen vehemensen reagáltak.

 – A hetventagú rockszínpad 2010 vége felé közeledve nagy fába vágta a fejszéjét. November 29-től december 3-ig öt este eredeti szereposztásban újra játssza mind az öt színpadra vitt darabját. Elkeltek már a jegyek?

 – Még lehet kapni jegyeket a produkciókra. Szerencsére óriási érdeklődés előzi meg az előadásokat. A régió közönsége megszokta, hogy tőlünk mindig színvonalas előadást kap. Való igaz, nem egyszerű feladat így ünnepelni ötéves születésnapunkat. Mi szeretjük a kihívásokat, azért is, mert a csapatot a feladatok tartják össze, erősítik.

 – Honnan a pénz a működésükhöz? Egy rockopera színvonalas bemutatásához elég drága technikai eszközök szükségesek.

 – Öt év alatt sikerült beszerezni azokat a színpadtechnikai eszközöket, melyek egy minőségi színjátszás feltételei. Nagyon sokszor léptünk föl megalakulásunk óta, és a honoráriumokat, a jegybevételek összegét a következő produkcióba fordítottuk. Természetesen nem elegendő a jegybevétel, hanem sok helyre pályáztunk is. Így jutottunk el arra a szintre, hogy a felvidéki amatőr rockszínpadok közül technikailag talán a legfelszereltebb az érsekújvári.

Medveczky Attila