2010.10.01.
Finisben
Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje
– Tarlós úr, állítólag 24
nagyberuházást hagy hátra Demszky Gábor.
Mi lehet ez a 24 nagyberuházás?
–Én is próbáltam összeszámolni azokat a nagyberuházásokat,
amiket a főpolgármester úr megemlített, de nekem nem sikerült
még a felét sem összehozni, nem tudom, mire gondolt.
– 20 év pangás után, az általuk tönkretett fővárosban
hátrahagyott rozsdás villanyoszlopokon hirdettetik
magukat az MSZP-s képviselőjelöltek.
– Bizony jellemző ez a mondat, a szimbolikus jelentésével
is egyetértek, hiszen nézzük meg, hogy mi folyik. Azt mondja a
szocialista jelölt a plakátokon, hogy meg kell védeni a szabadság
városát. Mi az a szabadság, amit ő félt, hiszen az elmúlt évek
szabadsága a szabadrablás szabadsága volt, nem más. Ez olyasféle
szabadság, amelynek az lehet a lényege, hogy egy elenyésző
kisebbség intellektuálisan terrorizálja a túlnyomó többséget,
félrevezető kommunikációs trükkökkel. Ha valaki, én a
szabadság városává szeretném tenni Budapestet, de nem a
szabadrablást szeretném megóvni, hanem a többségi érdekek következetes
érvényesítését tűzöm ki célul, és ha ez megvalósul,
akkor beszélek arról, hogy Budapest a szabadság városa.
Hihetetlen, de jogos kisebbségi érdekérvényesítéseken, mint
például a vallási vagy etnikai kisebbségek alapérdekeinek a képviselete,
azt értik, hogy ennek az égisze alatt állandó jelleggel lesöpörhetik
a többségi, praktikus érdekeket az asztalról. Ebben a
szellemben tovább ez nem folytatódhat. Mi is tiszteljük a
kisebbségi érdekeket, biztosítani is fogjuk ezek gyakorlását,
de számunkra ez nem azt jelenti, hogy a városlakók túlnyomó többsége
semmilyen értelemben nem számíthat védelemre. Nekem tehát az
a szabadság városa, ahol a budapestiek többsége jól érzi magát.
–Engedjen meg egy közbevetést: mit szól a legújabb
vádhoz, mely szerint Tarlóst majd kézivezérli a miniszterelnök?
No most, ha nem ismernénk egymást évek óta, talán bemagyarázhatnák
ezt nekem, ahogy a választóknak is szeretnék.
–Minimum furcsállom a nyilatkozatokat, mert amióta az
eszemet tudom, politikusként mindig azzal vádoltak, hogy önjáró
vagyok. Aki megismert, soha nem vonta kétségbe a szuverenitásomat.
Miniszterelnök úr pedig nagyon jól ismer, s talán éppen
emiatt is esett rám a választása. Pont az a Horváth Csaba képviselőtársam
kürtöli naponta világgá, hogy Tarlós majd végrehajtja Orbán
akaratát és lerombolja a várost, aki a fővárosi önkormányzat
legdicstelenebb ciklusában Demszky helyettese volt Hagyó Miklós
főpolgármester-helyettes párjaként, és szolgai módon mindig
mindenben egyformán szavazott Hagyóval. Ezekről a kijelentésekről
jut az ember eszébe a régi latin mondás: ha hallgattál volna,
bölcs maradtál volna.
– Régi bolsevik trükk ez, hogy saját hibáikkal és
mulasztásaikkal vagy látens vágyaikkal vádolják meg az
ellenfeleiket.
– Látja szerkesztő úr, éppen ez az a szellemiség,
amit alapvetően meg kell változtatni a városban.
– Horváth Csaba, a szocialisták főpolgármester-jelöltje
helyreigazítást helyezett kilátásba önnel szemben BKV-ügyben.
– Horváth Csaba
képviselő úr igyekszik letagadni, hogy tarifaemelésről írt
alá megállapodást, majd egy-két hétre rá, követhetetlen következetlenséggel
meghirdette a díjmentes közlekedést. Megjegyzem, hogy a minimális
kormányzati támogatást tartalmazó szándéknyilatkozatot is
minden évben folyamatos tarifaemeléshez kötötték. Egyébként
a BKV problémái ezzel egyáltalán nem oldhatók meg. Ennek a kínos
ügynek az iratait bemutattam a sajtóban is. Nyilván ezt az
otrombaságot már a jelölt úr maga is sajnálja, csak amikor ő
ezen ügyek kapcsán butaságot emleget, én már
altruizmusból sem javítom ki, mert a tapasztalatom
szerint a képviselő úr esetében butaságról beszélni éppolyan
tapintatlanság, mint akasztott ember házában kötelet
emlegetni.
– Budapest nem működik, a törvényesség látszatára
sem ügyelnek. Ez elfogadhatatlan, valakinek ezért felelnie kell.
– Én úgy gondolom, a működőképességet kell helyreállítani,
ez egy szélesebb tartalmú célkitűzés, ennek persze része a törvényesség
is, de a működőképességet más értelemben is helyre kell állítani,
át kell strukturálni a közszolgáltató cégeket, a szó
legpozitívabb értelmében rendet kell tenni a városban,
Budapestet tekinthetjük egy márkás, leromlott motornak, amit ki
kell javítani, ezt akarjuk tenni, a közszolgáltatásokban szét
kell választani a megrendelői, a végrehajtói és az ellenőrző
szerepköröket, a beruházásokat megfelelő műszaki előkészítéssel
és megfelelő források elérhetősége esetén szabad csak elindítani,
nem lázálomszerűen, mint a gyerekek, amikor elképzelik, hogy
ha nyernének százmilliót a lottón, azt hogyan osztanák el,
nagyjából ezzel a játékkal élt a városvezetés is, aminek az
lett az eredménye, hogy a legjobb szándékot feltételezve is
egy zűrzavaros, eladósodott és dezorganizált állapot jött létre
a városházán, amit egy kétségtelenül rendkívül ügyes
kommunikációval hosszú ideig teljesen el lehetett fedni. De valóban,
ami sok, az sok.
– Frakcióvezető úr, nehezen jött össze a beszélgetésünk.
– Valóban, nagyon sokat dolgozom, most is éppen Pécsre
megyek segíteni, nem csak Budapesten működöm. Segítek a pécsi
jelöltjeinknek a kampányban. Én is el tudok képzelni kényelmesebb
életet. Nézze szerkesztő úr,
vannak, akik gyönyörű,
ifjú hölgyekkel jachtokon koktélozva élik az életüket, de én
valahogy erre a küzdelemre vagyok kódolva.
– Ez egyértelmű. Tarlós úr, október 4-én, a választások
utáni napon szeretném felkeresni. Mi lesz?
– Három napra el fogok tűnni a feleségemmel , majd ezután
azonnal el kell kezdeni azokat a terveket megvalósítani, amiket
kidolgoztunk, persze, ha sikerrel járunk 3-án.
– Nekem nincsenek kétségeim.
– Nézze , 1990 óta részt veszek a kampányokban, és őszintén
szólva olyan embert próbálóak
ezek, mert ilyenkor sajnos sokan
kiélik alantas ösztöneiket, olyanokat ígérnek, amiket
maguk sem hisznek el, nem szólva a sértegetésekről, a rémhírterjesztésekről.
Szánalmas látni, ahogy akár
alappal vagy
alap nélkül vergődnek
a zsarolások
áldozatai. Ez a 90 óta
állandósult jelenség 2002-től felerősödött, azt kell
mondanom önnek, mindezt
a lakosság jól érzékeli. Arra kell vigyázni, hogy az ember
bizonyos kereteket ne lépjen túl, de ennek a kampánynak a
hangulata és az a mértékű görcsös szándék, ahogy
igyekeznek bizonyos emberek elhitetni magukról, hogy az ellenkezőjét
takarja a jellemük és a teljesítményük, mint ami a valóság,
ez engem nagyon untat és ebből a hangulatból szeretnék kilépni,
amihez egy-két napra szükség van.
– Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy Tarlós
István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje
mocskolódásban személy szerint soha nem vett részt.
– Vannak bizonyos politikai körök, kisebb pártok, akik
egyéb ötlet híján azzal verik az asztalt minden nap, hogy majd
ők elszámoltatnak. Nyíltan megmondom, hogy nekem ez semmilyen
vonatkozásban nem
tetszik, mert üres hőbörgés. Mi a fővárosban ezt az elszámoltatást
majdnem másfél éve elkezdtük, a közszolgáltató cégek botránya
körüli kirobbantásával. Egyébként
úgy vélem, hogy az elszámoltatást szép nyugodtan,
megalapozottan meg
kell csinálni, nem pedig bulvárosított lózungokkal rövid távú
politikai haszonszerzésre törekedni. Ez a határozott véleményem,
ezt némelyek úgy fordítják le, hogy Tarlós nem is akar elszámoltatást.
Tarlós elkezdte ezt a munkát 2009 júliusában Németh Szilárddal
és György Istvánnal, csendben, minden bulvárosított felhang nélkül,.
a polgárok természetes
követelményét teljesítve. Még valami: ha tetszik valakinek,
ha nem, én az ügyek tisztázásának törvényes menetét
ismerem el. Az a fajta személyek elleni üldözés, amit a
szocialisták esetében 2002-ben átéltünk, amikor még az is előfordult,
a Rákosi-időket idézve, hogy úgynevezett gazdasági ügyek
vizsgálatát nőgyógyászati vizsgálatokkal kombinálták,
idegen tőlünk. Olyan brutális törekvéseket sehol nem
tapasztalok, amik akkor napirenden voltak.
Gy.B.
|