vissza a főoldalra

 2010.10.08. 

Magyarok magyar pártra szavazzanak!

Egész Ukrajna számára jelentős mérföldkő lehet az október 31-én sorra kerülő önkormányzati választások eredménye, de különösen nagy a tét a kárpátaljai magyarság számára: hosszú évekre eldől, nemcsak az, kik képviselhetik a magyarokat a helyi, járási, megyei tanácsokban, hanem a magyar érdekképviselet szavazatokban mérhető súlya, ereje is. A kampányról, a kárpátaljai magyarság két érdekvédelmi szervezete közti rivalizálásról, a vádakról Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökét kérdeztem.

 – A kárpátaljai magyar sajtóorgánumokból azt veszem ki, hogy a kampány elmérgesedett. Erre egy példa: az önök csapi konzultációs gyűlését megzavarták a Régiók Pártja helyi agitátorai és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség is ellenséges önökkel szemben.

– A Régió Pártja egy ún. hatalompárt. A hatalompárt pedig az, amely a választásokon az állami alkalmazottakat – a tanítóktól a kórházi takarítónőkkel bezárólag – ki tudja vezényelni kampánymunkára. Jó esetben csak úgy, hogy megmondják nekik, hogyan kell szavazni. Durvább esetben közlik velük, merre és hol agitáljanak, s berakják őket a választási bizottságokba. A hatalompártokhoz üzletemberek is tartoznak. A Régiók Pártja Ukrajna teljes területén gőzerővel kampányol, így a magyarok lakta vidéken is. Ez a párt jelenti a legnagyobb veszélyt arra nézve, hogy a magyarok magyar pártra szavazzanak.

 – Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez közel álló „zöld” Kárpáti Igaz Szó érdekes módon az ukrán pártnak ad igazat önök ellenében.

 – Igen, ebben az írásban az az érdekes és felháborító, hogy egy magyar szervezet a hatalompárt oldalára állt egy másik magyar szervezettel szemben.

 – Csap régiós polgármesterjelöltje magyar ember. Ön szerint azok árulók, akik magyar létükre nem a KMKSZ jelöltjeire szavaznak?

 – Azok az árulók, akik nem magyar pártra agitálnak. Az „áruló” kategóriát nem használom a konkurens magyar pártra, hanem azoknak tartom meg, akik nem magyar párt számára gyűjtik a magyarok szavazatait.

 – Egy ideig, nyáron, úgy tűnt, hogy közeledni fog egymáshoz a két szervezet. Augusztus 23-án Beregszászban zárt ajtók mögött tárgyalóasztalhoz ült a kárpátaljai magyarság két érdekvédelmi szervezete, a KMKSZ és az UMDSZ, hogy a közelgő helyhatósági választások kapcsán az együttműködés lehetőségeiről egyeztessenek. Mi az oka annak, hogy a megegyezés nem jött létre? Az UMDSZ abba is belement, hogy önök állítsák a megyei listát.

 – Ukrajnában elég bonyolult a helyhatósági választási szisztéma. A megyei tanácsra vonatkozóan vegyes a rendszer, tehát pártlistára és egyéni jelöltekre is szavazhatunk. Ugyanilyen vegyes rendszerben működik a járási tanácsok és a járási jelentőségű városok tanácsainál a mechanizmus. Ez alatt a helyi szint áll, ami a mi esetünkben községet és járási alárendeltségű várost jelent. Így a legtöbb esetben hat szavazólapot kap egy magyar választópolgár. Az UMDSZ úgy gondolta, hogy mi jelöljünk megyei szinten, de úgy, hogy a jelöltek fele a mi listánkon UMDSZ-es. Megyei szinten viszont az egyéni indulókat ők jelölnék. A járások többségében pedig – kompenzálva a mi megyei listaállításunkat – az UMDSZ állítana listát, az egyéni jelölteket pedig a járásokban a KMKSZ állítaná. Tehát az elmondottakból is látszik, mennyire működésképtelen ez az UMDSZ-es szisztéma, hiszen településenként jól felmérhetők a reális erőviszonyok. Ráadásul arra kényszerítenék mindkét fél aktivistáit, hogy a régi riválisoknak segítsenek. Képzeljük el azt, hogy Magyarországon a Fidesz és az MSZP választási szövetséget kötne, és a Fidesz-szimpatizánsai a szocialista jelöltnek kampányolnának. Teljesen irreális!

 – Az ukrán választási törvény nem engedi meg, hogy ugyanaz a személy egyszerre két párt színeiben induljon. Ha a KMKSZ vezetője elindul egy másik párt egyéni jelöltjeként a megyei tanácsba, akkor nem lehet saját pártja listás vezetője.

 – Minden választási logika azt mondja, hogy a pártlista elején a szervezet húzóneveinek kell szerepelniük, vagyis azoknak, akiket ismernek az emberek. Ez az egyéni körzetekre fokozottan érvényes, hiszen ismeretlen nevekkel nem lehet választást nyerni. A módszer tehát nemhogy javítja, de egyenesen rontja mindkét párt esélyeit. Az UMDSZ elképzelése azért is problémás, mert a választási törvény igen szűk, gyakorlatilag betarthatatlan határidőket szab, s ha elkezdjük az egyezkedési folyamatot 150-200 névről, akkor arra ítéljük magunkat, hogy a hosszú egyeztetés ideje alatt le kell állni az előkészületekkel, a kampánnyal. Tehát a másik párt szisztémája nem csak működésképtelen, hanem maga a próbálkozás arra, hogy megvalósítsuk ezt a „politikai perpetum mobile”-t, megakadályozta volna a kampánymunkánkat.

 – Amikor legutóbb beszélgettünk, akkor elnök úr a jelöltállítással kapcsolatban a politikai felelősséget hangsúlyozta. Ha az UMDSZ-szisztéma szerint bejutott volna egy képviselő, akkor melyik szervezetnek tartozna politikai felelősséggel?

 – Minden bizonnyal külön frakcióban ülnének a két párt tagjai. Amikor példaként az MSZP és a Fidesz viszonyát említettem, akkor enyhén fogalmaztam, annyira elmérgesedett a viszony a két kárpátaljai magyar szervezet között.

 – Nos, ha viszont mindkét párt kevesebb jelöltet visz be külön-külön, akkor maguk lehetnek a bűnbakok.

 – Nem mondhatja ezt az UMDSZ, mert semmi bizonyíték nincs arra, hogy az a magyar, aki eddig nem szavazott, vagy egy ukrán pártra voksolt, most hirtelen egy hibrid képződmény mellé tenné az x-et a szavazólapon. Meggyőződésem, hogy mindkét külön párt veszített volna törzsszavazóiból, aktivistáiból, ha arra kényszerítenék őket, hogy olyanokkal dolgozzanak együtt, akikkel kapcsolatban évtizedes ellenszenv gyülemlett föl.

 – A karapatljalap.net-en olvastam, hogy elég sok gyűlést tartottak a megyében. Milyen volt a hangulat ezeken a rendezvényeken?

 – A már említett csapi eset kivételnek számít, többnyire nyugodt, normális hangulatban zajlottak le a gyűléseink, szimpatizánsaink bizakodnak a KMKSZ sikerében.

 – Mi az a minimális eredmény, amivel a KMKSZ elégedett a helyhatósági választások után?

 – Jobban kell szerepelni, mint 2006-ban, amikor megközelítően 20 ezer szavazatot kaptunk, amivel bekerültünk a megyei tanácsba és relatív többséget szereztünk a Beregszászi Járási Tanácsban, és koalíciós helyzetbe kerültünk az Ungvári és a Nagyszőlősi járásban, Munkács városában. Ezt mi elégtelen, de nem katasztrofális eredménynek értékeljük. Úgy véljük: a kárpátaljai magyarságnak szüksége van arra, hogy 40-50 ezer szavazatot egy tömbben fel tudjon mutatni. Meggyőződésem, hogy a több szavazatot a jól kitalált, sok, fegyelmezett munkával végigvitt kampány hozza, valamint az elmúlt évek politizálásának hitelessége. A több magyar szavazat pedig garantálja az erősebb érdekvédelmi munkát.