vissza a főoldalra

 2010.10.08. 

Neil Simon – Cy Coleman – Dorothy Fields: Sweet Charity

(Magyar Színház)

A Magyar Színház külső-belső átalakuláson megy át. A külső változás keretén belül november végéig ennek a komor épületnek benzinfüsttől megfeketedett falait lemossák, megtisztítják, és a szmog hatásainak ellenálló védőréteggel vonják be. Az első mozdulatokat nem más, mint a színház igazgatója, Őze Áron tette meg, aki ehhez a tevékenységhez alpinista felszerelésbe öltözött. A Szövetség’39 Művészeti Bázis tagjai a bejárat feletti homlokzatot figyelmet felkeltő módon alakítják át, a Szövetség utca felé eső részen 2500 fémlemezből álló „acélrepkényt” helyeznek el, aminek leveleire a Magyar Színház valamikori és mai művészeinek nevét vésik fel. A belső újjászületés pedig az idei műsorrendnek lesz köszönhető. Ez az évad a nőkről fog szólni, ezért a Végzet asszonya összefoglaló címet kapta. Ennek nyitányaként már augusztus 25-én és 26-án kettős szereposztásban vitték színre a Sweet Charity című, világszerte közszeretetnek örvendő musicalt, aminek történetét Neil Simon vetette papírra, a zenéjét Cy Coleman szerezte, dalszövegeit Dorothy Fields írta. A Sweet Charity ősbemutatója a Broadway-n volt 1966 januárjában, több mint 600 előadást ért el, ami alatt tízszer újították fel. De Európában, így Londonban is játszották. Shirley MacLaine főszereplésével filmet is forgattak belőle 1969-ben. Ez a musical – a műfaj hagyományainak megfelelően – adaptáció, az olasz neorealista filmhullám egyik legavatottabb kezű rendezőjének Federico Fellininek 1957-ben forgatott, fekete-fehér filmje, a Cabiria éjszakái az alapja. Cabiriának, ennek a szeretetre, megértésre vágyó, jólelkű, de mindenki által csak kihasznált, megalázott utcalánynak a hétköznapjait Fellini igencsak szívfacsaró módon ábrázolja.

Az amerikai musicalnek nem az a célja, hogy abba a kilátástalan, kemény és durva közegbe vigye el a nézőt, mint ami a háború utáni Olaszországban volt, ezért Neil Simon módosított a sztorin: nem csupán a főszereplő neve más, Cabiria helyett Charity, gyermeteg lénye és prostituálti helyzete azonban megmarad, csak bártáncosnővé szelídül, a helyszín is megváltozik, Rómából New Yorkba költözik. A történet főbb elemei nagy vonalakban követik a filmét: ezt a szegény lányt a „szerelme” miután kirabolta, ugyanúgy el akarja tenni láb alól, a mozisztár is felviszi a lakására, ahol a szekrénybe rejti el, és félénk, nyámnyila udvarlója először hajlandó elnézni a „múltját”, majd mégiscsak zavarja őt, ezért az esküvő előtt megfutamodik. Cabiria hiába keres vigaszt a hitben és remél megváltást Szűz Máriától, nem kap feloldozást, Charity is hasonló sorsra jut, csak handabandázó szektát talál. De a musicalnek nem az a dolga, hogy a társadalom súlyos kérdéseit taglalja, meg sötét gondolatokkal terhelje a közönséget, sokkal könnyedebb műfaj annál. Pelsőczy Réka, a Magyar Színház produkciójának rendezője és Zöldi Gergely dramaturg Cziegler Balázs díszleteivel amúgy is rajzfilmes, képregényes világot teremt a darabnak, amivel elemeli a hétköznapoktól. Ezáltal meseszerű lesz, aminek főszereplője az a csupa szív, szebb életre vágyó, csetlő-botló fiatal nő, akinek esendőségén ugyan mulatni szabad, de együtt lehet érezni vele, mert mindig jót akar, de bármibe fog, az minden igyekezete ellenére balul sül el.

Hosszas szereplőválogatás előzte meg a próbákat, mert csak kifogástalan tánc-és énektudással lehetett bekerülni a produkcióba. A másik újdonság, hogy élő zenekar, a Budapesti Jazz Orchestra működik közre, ami összehasonlíthatatlanul különlegesebb élményt nyújt, mintha mikrofonokból bömbölne a bádoghangú zene. E sorok írója azt a szereposztást látta, amelyikben Charityt Ruttkay Laura játssza. Mozgásával, mimikájával igyekszik visszaadni ennek a sete-suta lánynak igencsak szerethető figuráját, és énektudásával is felnő a feladatához. A tétova Oscart Gémes Antos mulya, a légyzümmögéstől is megijedő hivatalnokként viszi fel a színre, aki előítéletein nem képes felülemelkedni. Tóth Sándor mozisztárja flusztrált alak, követelőző szerelmével amolyan „se veled, se nélküled” kapcsolatban vegetál. Dániel Vali nagyszerűen jeleníti meg a kiérdemesült, már nem örömlány, inkább öröm öregasszony beosztásban lévő éltes madámot. Pavletits Béla a cseppet sem elnéző, szigorú főnököt állítja a nézők elé. A tánckar is kitesz magáért, minden egyes tagjának fontos szerep jut a produkció látványvilágában.

A Magyar Színház évadnyitó előadása nem akar mást, mint szórakoztatni, és ennek a célnak maradéktalanul megfelel. Édes-bús történetével elandalítja a közönséget, pazar szerepeivel pedig a színészeket ajándékozza meg. Ha valaki könnyed kikapcsolódásra, kis búfelejtésre vágyik, nyugodt szívvel megnézheti a Sweet Charityt, nem fog csalódni benne.

Dr. Petővári Ágnes