vissza a főoldalra

 

 

 2010.10.13. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 41. száma!

A tartalomból:

Csurka István: A vörös iszap, mint a sors keze (2.oldal)

A vörös iszap katasztrófáért kétségtelenül a privatizáció és mikéntje a felelős. Ez természetesen nem mentesíti az eseti felelősöket, a tulajdonosokat és a vezetőket a büntetőjogi felelősség alól. Ellenben megnöveli, sőt óriásira terjeszti ki a felelősök körét és véget vet a privatizációs bűnök elévülése állapotának. Most nem csupán a Mal jelenlegi felelős vezetőit lehet vizsgálat alá vonni és adott esetben vádat emelni ellenük, és elütni őket a további vállalatvezetéstől, garázdálkodástól, hanem mindazokat is, akik annak idején a kezükre játszották ezt az iparágat. Az ÁPV Rt. és elődei akkori vezérkarát, az akkori kormány embereit, a privatizációért felelős vezetőket, a bankárokat és a politikusokat és a szakértőket. Magyarán, a vörös iszap kiömlése borzalmas áldozatok árán megteremtette a privatizáció teljes felülvizsgálatának mindenekelőtt az erkölcsi, de ezen túlmenően a jogi alapját is. De másról is szó van, s ez talán még fontosabb. A hétfőn elhangzott parlamenti Orbán-beszéd világossá tette, hogy az állam ennek a tragédiának a során visszaveszi a liberalizmus által elorzott és elporlasztott hatalmát. Ennek most valóban rendszerváltó jelentősége van.

 Vége a falurombolásnak (4.oldal)

Szabó Zsolt tokodaltárói képviselő, a MIÉP országos elnökségének tagja, a párt Komárom-Esztergom megyei elnöke: Tokodaltáró gazdaságára a bányászat volt a jellemző, illetve az ahhoz kapcsolódó gépgyártás. A hetvenes évek végén a bányászat megszűnt, vele együtt a bányagépgyártás is. A brikettgyár is csak romjaiban működik, így az ún. rácsgyár is. Egy klímagépgyár is üzemel még. Sajnos a településen belül nincs nagy munkalehetőség, így sokan a fővárosban, Dorogon, vagy Esztergomban dolgoznak. Megszűnt a bányászat, de a bányásztelepekre új lakók érkeztek, olyanok, akikkel igen sok a probléma. Ha nincs munkalehetőség, akkor olyanok költöznek ide, akik feltehetőleg nem is szeretnének dolgozni. Nem tartják be a közösségi élet szabályait. Gyakori a rablás, a lopás, a csendháborítás.

 Egy autonomista párt a cél (4.oldal)

Nem alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének, amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit – jelentette be október 2-án Nagyváradon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Ez a bejelentés felkorbácsolta az erdélyi magyar politikai életet. Egyre többen nyilatkoznak egy új párt létrejötte ellen és mellett. Most az utóbbira kértük mi is Toró T. Tibor urat.

 Mariazelltől Csíksomlyóig (5.oldal)

Dr. Szakács Ferenc Sándor, a Hotel Salvator és a Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ igazgatója: A Mária-út terve szervesen beépül a Csíksomlyó-fejlesztés projektébe. Kialakítás alatt áll az a Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, amelynek keletinyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezet. Gyalogos és kerékpáros útjaival hét országot köt össze. Az útvonal alapvetően a Szűzanyához kapcsolódó kegyhelyeket foglalja magában több ezer km hosszúságban, de ehhez kapcsolódva minden történelmi, vallási, kulturális, természeti vagy épített értékekre is ráirányítja az érdeklődők figyelmét. A Mária-út terve a spanyolországi El Camino ötletére épül és létre szeretnénk hozni egy olyan spirituális értékekkel felruházott útvonalat, amely a már említett két település közt húzódik és összeköti a legfontosabb Mária-kegyhelyeket – pl. Máriapócsot, Celldömölköt.

 Csinovnyik-mentalitás

Anton Csehov: A kutyás hölgy c. kötetét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Érdemes elmondani Csehov írásaival kapcsolatban – mondják róla kritikusai –, hogy minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának ellentétét emeli ki. Ez teszi alkotásait egyedivé. Csehov fő témái a munka és a szerelem, ám hősei egyik téren sem válnak sikeressé. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő, illetve annak múlandósága. Ez a múlandóság azonban nem tragikus vagy elégikus, egyszerűen csak triviális, és éppen ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb értelmet találjanak. Csehov legtöbb írása nem tragikus, még csak nem is tragikomikus. Írásait egyértelműen komédiának szánta.

 57. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT – Keserédes irónia (9.oldal)

Az 57. Vásárhelyi Őszi Tárlatra 600 művel jelentkeztek az alkotók. Végül 270 műalkotás; 167 művész 132 festménye és 52 grafikája, valamint 86 plasztikája adja a kiállítás anyagát. Lázár János, a város polgármestere Szőcs Géza kulturális államtitkárt kérte fel a megnyitásra. Szőcs látta a kiállítást, meg a hatalmas, nagy közönséget, fogta magát, félretette az előre megírt nyitóbeszédét, és szabadon beszélt, okosan és szemléletesen. Hozhat-e katarzist a művészet? – tette fel a kérdést Szőcs. S azon gondolkodott, hogy ezzel a katarzissal valami baj lehet, mert nem olyan régen Görögországban látott egy üzlet felett egy táblát, arra fel volt írva, hogy katarzis, azaz mosás. A művészet, amelyik kimossa az agyunkat? Vagy miféle mosás ez a katarzis? Az előadó célt ért, mert mindannyian értettük, hogy miről beszél.

 Az volt a hivatásom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban!

Beszélgetés Olofsson Placid atyával (I. rész) (10.oldal)

Belöktek egy magánzárkába, amely most egy kiállítóterem a Terror Házában, közepén egy szalmazsákkal. A kiállítás rendezőinek már mondtam is, hogy ez bizony nem hiteles, mert akkor szalmazsákról szó sem volt… A puszta földön aludtam, már amikor hagyták. Mert kihallgatás kihallgatást követett, amelynek során többször az arcomba vágták, hogy tudhatom jól, miért vagyok itt. Ijesztő dolgokat láttam. Egy alkalommal például Kiss Szaléz atyát vitték vérbe fagyott állapotban kihallgatásra… Később a kommunisták ki is végezték.

 Anyagi megbecsülés nélkül a szakma felhígul (11.oldal)

Beszélgetés Kincses Károly operaénekessel

Egyik próba után hirtelen felindulásból durva megjegyzést tettem a rendszerre, ezért az egyik kollega, aki pártvezetőségi tag volt, írásban följelentett. A dokumentum a Belügyminisztériumba is fölkerült, és a szerződésemet nem újították meg. Kapcsolataim révén a Józsefvárosi Színházba kerültem. Azt nem tudtam: olyan súlyos a vétkem, hogy emiatt Pestet is el kell hagynom. Az addig gyakori ORI-s fellépéseim is megszűntek. Egyszercsak feljött a békéscsabai főrendező és a Józsefvárosi Színház portáján elém tette a szerződést, hogy írjam alá. Ez azt jelentette, vagy lemegyek játszani, vagy búcsút inthetek a színészetnek. Az előbbit választottam. Sokan feltették azt a kérdést, hogy 1990 után miért nem hangoztattam ezt különböző fórumokon. Ennek az az egyik oka, hogy szerintem a feljelentőknek a saját lelkiismeretükkel kell elszámolni. A másik: velem tulajdonképpen jót tettek, hiszen Budapesten nem játszhattam volna el annyi főszerepet, mint vidéken.

 Szőcs Zoltán: Shlomo Sand Budapesten (15.oldal)

Könyve megírására az inspirálta a professzort, hogy elszakadt nála a cérna azon rendszerré épített történelmi, kulturális és politikai hazugságözönt látva, amellyel Izrael Állam a maga létét, identitását és jogosultságát magyarázni véli. Számára nem kétséges: ügyes és okos cionisták találták ki azt a – nem létező és sosem létezett– zsidó népet, amelyre hivatkozással Izrael Állam meghozza törvényeit. Ezt írja a bevezetőben: „Én azonban e könyv megírása nélkül nem lettem volna képes továbbra is Izraelben élni. Nem hiszem, hogy a világot könyvek változtatják meg, de amikor a változás elkezdődik, az emberek új könyvek után kutatnak. Talán jóhiszemű a feltételezés, de azt remélem, hogy a jelen mű ezek közé tartozik.” Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a könyv a változás könyve lesz, a tisztánlátási igénnyel fellépő XXI. század könyve.

 A közoktatás nemzeti erőforrás (18.oldal)

Mendrey László, a PDSZ elnöke: Azt várjuk a jelenlegi kormányzattól, hogy éljen, és ne visszaéljen a pedagógus hivatástudatával, mint ahogy az elmúlt években történt. Sikerült ezt a hivatástudatot erodálni, és ezért nagyon tisztelem azon kollegáimat, akik a pályán tudtak és akartak maradni. Az is komoly problémát jelent, hogy ma Magyarországon a pedagógusok átlagéletkora meghaladta a 40 évet. Emlékszünk rá, s ennek sajtóvisszhangja is volt a nyár elején, hogy nagyon kevesen jelentkeztek a felsőoktatásban fizikatanárnak, kémiatanárnak. Mindez azt mutatja, hogy a pedagóguspálya utánpótlása is veszélybe került.

 Tizedik alkalommal találkoztak a határon túli irodalmunk alkotói

Székesfehérvár lett a második otthonuk (18.oldal)

Tizedik alkalommal rendezték meg A határon túli magyar irodalom napjai Székesfehérváron és Fejér megyében című rendezvénysorozatot a Szent István Művelődési Ház és a Vörösmarty Társaság szervezésében. Hagyománnyá vált az is, hogy a vasárnapi érkezés után a vendégek L. Simon László (költő, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke) meghívására ellátogatnak Agárdra, hogy borkóstolón vegyenek részt a Simon pincében. A kultúráért felelős államtitkár, Szőcs Géza, barátian üdvözölte az irodalmárokat. Elmondta, hogy beavatást nyert egy titokba, mely eddig csak a visszatérő vendégeket kötötte össze évről-évre. A titok az, hogy a résztvevők Nagy- Magyarországot képviselik és az elszakítottság ellenére kialakuló összetartozást jelenítik meg Székesfehérváron.

 Mester(házy)hármas a Gerlóczyban (19.oldal)

Bielek Péter a BRFK gazdaságvédelmi nyomozóinak – annak tudatában, hogy a hamis tanúzást büntetik – bevallotta: kinevezése után neki is találkoznia kellett Demszky helyettesével, miután az kirúgta a neki nem szolgálókat, s saját embereit ültette be a közműcégek vezérigazgatói és elnöki székeibe, olyan arányban, ahogy az MSZP és az SZDSZ felosztotta egymás közt a terepet. Bielek azt is jegyzőkönyvbe mondta, hogy Demszky főtanácsadója, Mesterházy, előre kijelölte azokat a cégeket, akikre a százmilliós közbeszerzési pályázatokat ki kellett írni; (Bielek nem gyalogbékaként, Bielek az FKF vezérigazgatójaként tette ezt a vallomást.)

 

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu