|
 2010.10.13.
Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának
41. száma!
A tartalomból:
Csurka István: A vörös iszap, mint a sors
keze (2.oldal)
A
vörös iszap katasztrófáért kétségtelenül a privatizáció
és mikéntje a felelős. Ez természetesen nem mentesíti az
eseti felelősöket, a tulajdonosokat és a vezetőket a büntetőjogi
felelősség alól. Ellenben megnöveli, sőt óriásira terjeszti
ki a felelősök körét és véget vet a privatizációs bűnök
elévülése állapotának. Most nem csupán a Mal jelenlegi felelős
vezetőit lehet vizsgálat alá vonni és adott esetben vádat
emelni ellenük, és elütni őket a további vállalatvezetéstől,
garázdálkodástól, hanem mindazokat is, akik annak idején a
kezükre játszották ezt az iparágat. Az ÁPV Rt. és elődei
akkori vezérkarát, az akkori kormány embereit, a privatizációért
felelős vezetőket, a bankárokat és a politikusokat és a szakértőket.
Magyarán, a vörös iszap kiömlése borzalmas áldozatok árán
megteremtette a privatizáció teljes felülvizsgálatának
mindenekelőtt az erkölcsi, de ezen túlmenően a jogi alapját
is. De másról is szó van, s ez talán még fontosabb. A hétfőn
elhangzott parlamenti Orbán-beszéd világossá tette, hogy az állam
ennek a tragédiának a során visszaveszi a liberalizmus által
elorzott és elporlasztott hatalmát. Ennek most valóban
rendszerváltó jelentősége van.
Vége a falurombolásnak
(4.oldal)
Szabó Zsolt tokodaltárói képviselő, a MIÉP
országos elnökségének tagja, a párt Komárom-Esztergom megyei
elnöke: Tokodaltáró gazdaságára
a bányászat volt a jellemző, illetve az ahhoz kapcsolódó gépgyártás.
A hetvenes évek végén a bányászat megszűnt, vele együtt a bányagépgyártás
is. A brikettgyár is csak romjaiban működik, így az ún. rácsgyár
is. Egy klímagépgyár is üzemel még. Sajnos a településen
belül nincs nagy munkalehetőség, így sokan a fővárosban,
Dorogon, vagy Esztergomban dolgoznak. Megszűnt a bányászat, de
a bányásztelepekre új lakók érkeztek, olyanok, akikkel igen
sok a probléma. Ha nincs munkalehetőség, akkor olyanok költöznek
ide, akik feltehetőleg nem is szeretnének dolgozni. Nem tartják
be a közösségi élet szabályait. Gyakori a rablás, a lopás,
a csendháborítás.
Egy autonomista párt a cél
(4.oldal)
Nem
alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de
katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének,
amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja
ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit –
jelentette be október 2-án Nagyváradon Toró
T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke. Ez a bejelentés
felkorbácsolta az erdélyi magyar politikai életet. Egyre többen
nyilatkoznak egy új párt létrejötte ellen és mellett. Most az
utóbbira kértük mi is Toró T. Tibor urat.
Mariazelltől Csíksomlyóig
(5.oldal)
Dr. Szakács Ferenc Sándor, a Hotel Salvator
és a Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ
igazgatója: A Mária-út
terve szervesen beépül a Csíksomlyó-fejlesztés projektébe.
Kialakítás alatt áll az a Közép-Európán átívelő zarándok-
és turistaút-hálózat, amelynek keletinyugati tengelye az
ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezet. Gyalogos és kerékpáros
útjaival hét országot köt össze. Az útvonal alapvetően a Szűzanyához
kapcsolódó kegyhelyeket foglalja magában több ezer km hosszúságban,
de ehhez kapcsolódva minden történelmi, vallási, kulturális,
természeti vagy épített értékekre is ráirányítja az érdeklődők
figyelmét. A Mária-út terve a spanyolországi El Camino ötletére
épül és létre szeretnénk hozni egy olyan spirituális értékekkel
felruházott útvonalat, amely a már említett két település közt
húzódik és összeköti a legfontosabb Mária-kegyhelyeket –
pl. Máriapócsot, Celldömölköt.
Csinovnyik-mentalitás
Anton Csehov: A kutyás hölgy
c. kötetét Győri Béla ismerteti (7.oldal)
Érdemes
elmondani Csehov írásaival kapcsolatban – mondják róla
kritikusai –, hogy minden elemzés a felszíni történések hétköznapiságának
és a mögöttük megrajzolt lélekállapotok gazdagságának
ellentétét emeli ki. Ez teszi alkotásait egyedivé. Csehov fő
témái a munka és a szerelem, ám hősei egyik téren sem válnak
sikeressé. Minden írásában jelentős szerephez jut az idő,
illetve annak múlandósága. Ez a múlandóság azonban nem
tragikus vagy elégikus, egyszerűen csak triviális, és éppen
ezért figuráinak nincs esélyük arra, hogy életüknek mélyebb
értelmet találjanak. Csehov legtöbb írása nem tragikus, még
csak nem is tragikomikus. Írásait egyértelműen komédiának szánta.
57. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT – Keserédes
irónia (9.oldal)
Az
57. Vásárhelyi Őszi Tárlatra 600 művel jelentkeztek az alkotók.
Végül 270 műalkotás; 167 művész 132 festménye és 52 grafikája,
valamint 86 plasztikája adja a kiállítás anyagát. Lázár János,
a város polgármestere Szőcs Géza kulturális államtitkárt kérte
fel a megnyitásra. Szőcs látta a kiállítást, meg a hatalmas,
nagy közönséget, fogta magát, félretette az előre megírt
nyitóbeszédét, és szabadon beszélt, okosan és szemléletesen.
Hozhat-e katarzist a művészet? – tette fel a kérdést Szőcs.
S azon gondolkodott, hogy ezzel a katarzissal valami baj lehet,
mert nem olyan régen Görögországban látott egy üzlet felett
egy táblát, arra fel volt írva, hogy katarzis, azaz mosás. A művészet,
amelyik kimossa az agyunkat? Vagy miféle mosás ez a katarzis? Az
előadó célt ért, mert mindannyian értettük, hogy miről beszél.
Az volt a hivatásom, hogy tartsam a lelket
fogolytársaimban!
Beszélgetés Olofsson Placid atyával (I. rész)
(10.oldal)
Belöktek
egy magánzárkába, amely most egy kiállítóterem a Terror Házában,
közepén egy szalmazsákkal. A kiállítás rendezőinek már
mondtam is, hogy ez bizony nem hiteles, mert akkor szalmazsákról
szó sem volt… A puszta földön aludtam, már amikor hagyták.
Mert kihallgatás kihallgatást követett, amelynek során többször
az arcomba vágták, hogy tudhatom jól, miért vagyok itt. Ijesztő
dolgokat láttam. Egy alkalommal például Kiss Szaléz atyát
vitték vérbe fagyott állapotban kihallgatásra… Később a
kommunisták ki is végezték.
Anyagi megbecsülés nélkül a szakma felhígul
(11.oldal)
Beszélgetés
Kincses Károly operaénekessel
Egyik
próba után hirtelen felindulásból durva megjegyzést tettem a
rendszerre, ezért az egyik kollega, aki pártvezetőségi tag
volt, írásban följelentett. A dokumentum a Belügyminisztériumba
is fölkerült, és a szerződésemet nem újították meg.
Kapcsolataim révén a Józsefvárosi Színházba kerültem. Azt
nem tudtam: olyan súlyos a vétkem, hogy emiatt Pestet is el kell
hagynom. Az addig gyakori ORI-s fellépéseim is megszűntek.
Egyszercsak feljött a békéscsabai főrendező és a Józsefvárosi
Színház portáján elém tette a szerződést, hogy írjam alá.
Ez azt jelentette, vagy lemegyek játszani, vagy búcsút inthetek
a színészetnek. Az előbbit választottam. Sokan feltették azt
a kérdést, hogy 1990 után miért nem hangoztattam ezt különböző
fórumokon. Ennek az az egyik oka, hogy szerintem a feljelentőknek
a saját lelkiismeretükkel kell elszámolni. A másik: velem
tulajdonképpen jót tettek, hiszen Budapesten nem játszhattam
volna el annyi főszerepet, mint vidéken.
Szőcs Zoltán: Shlomo Sand Budapesten (15.oldal)
Könyve
megírására az inspirálta a professzort, hogy elszakadt nála a
cérna azon rendszerré épített történelmi, kulturális és
politikai hazugságözönt látva, amellyel Izrael Állam a maga létét,
identitását és jogosultságát magyarázni véli. Számára nem
kétséges: ügyes és okos cionisták találták ki azt a – nem
létező és sosem létezett– zsidó népet, amelyre hivatkozással
Izrael Állam meghozza törvényeit. Ezt írja a bevezetőben: „Én
azonban e könyv megírása nélkül nem lettem volna képes továbbra
is Izraelben élni. Nem hiszem, hogy a világot könyvek változtatják
meg, de amikor a változás elkezdődik, az emberek új könyvek
után kutatnak. Talán jóhiszemű a feltételezés, de azt remélem,
hogy a jelen mű ezek közé tartozik.” Nincs okunk kételkedni
abban, hogy ez a könyv a változás könyve lesz, a tisztánlátási
igénnyel fellépő XXI. század könyve.
A közoktatás nemzeti erőforrás
(18.oldal)
Mendrey László, a PDSZ elnöke:
Azt várjuk a jelenlegi kormányzattól,
hogy éljen, és ne visszaéljen a pedagógus hivatástudatával,
mint ahogy az elmúlt években történt. Sikerült ezt a hivatástudatot
erodálni, és ezért nagyon tisztelem azon kollegáimat, akik a pályán
tudtak és akartak maradni. Az is komoly problémát jelent, hogy
ma Magyarországon a pedagógusok átlagéletkora meghaladta a 40
évet. Emlékszünk rá, s ennek sajtóvisszhangja is volt a nyár
elején, hogy nagyon kevesen jelentkeztek a felsőoktatásban
fizikatanárnak, kémiatanárnak. Mindez azt mutatja, hogy a pedagóguspálya
utánpótlása is veszélybe került.
Tizedik alkalommal találkoztak a határon túli
irodalmunk alkotói
Székesfehérvár
lett a második otthonuk (18.oldal)
Tizedik
alkalommal rendezték meg A határon túli magyar irodalom napjai
Székesfehérváron és Fejér megyében című rendezvénysorozatot
a Szent István Művelődési Ház és a Vörösmarty Társaság
szervezésében. Hagyománnyá vált az is, hogy a vasárnapi érkezés
után a vendégek L. Simon László (költő, az Országgyűlés
kulturális és sajtóbizottságának elnöke) meghívására ellátogatnak
Agárdra, hogy borkóstolón vegyenek részt a Simon pincében. A
kultúráért felelős államtitkár, Szőcs Géza, barátian üdvözölte
az irodalmárokat. Elmondta, hogy beavatást nyert egy titokba,
mely eddig csak a visszatérő vendégeket kötötte össze évről-évre.
A titok az, hogy a résztvevők Nagy- Magyarországot képviselik
és az elszakítottság ellenére kialakuló összetartozást
jelenítik meg Székesfehérváron.
Mester(házy)hármas a Gerlóczyban (19.oldal)
Bielek
Péter a BRFK gazdaságvédelmi nyomozóinak – annak tudatában,
hogy a hamis tanúzást büntetik – bevallotta: kinevezése után
neki is találkoznia kellett Demszky helyettesével, miután az
kirúgta a neki nem szolgálókat, s saját embereit ültette be a
közműcégek vezérigazgatói és elnöki székeibe, olyan arányban,
ahogy az MSZP és az SZDSZ felosztotta egymás közt a terepet.
Bielek azt is jegyzőkönyvbe mondta, hogy Demszky főtanácsadója,
Mesterházy, előre kijelölte azokat a cégeket, akikre a százmilliós
közbeszerzési pályázatokat ki kellett írni; (Bielek nem
gyalogbékaként, Bielek az FKF vezérigazgatójaként tette ezt a
vallomást.)
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az
újságárusoknál!
Vagy fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|
