vissza a főoldalra

 

 

 2010.09.08. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 36. száma!

 A tartalomból:

Csurka István: Mi áll a magyar pénzválság mögött? (2.oldal)

A hitelezési folyamat elején az árfolyamok állandósultak, biztonságosnak látszott az ügylet, a polgárok tömött sorokban nyomultak a bankok ügyfélablakai felé, s a hitelből megvették az autót, a lakást, elkezdték az építkezést. Aztán jött a válság, bedőlt a Lehmann and Lehmann amerikai biztosítóintézet és a magyar állam, akkori kormánya jóvoltából a fizetésképtelenség Tajgetosza elé került, és a forint természetesen meggyengült minden valutához képest. A törlesztési részletek húsz, harminc, negyven, sőt még több százalékkal is megemelkedtek. Az egymilliónyi hitelfelvevő, majdnem egymillió család komoly bajba került. A bankok pedig, anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítést is tették volna érte, szép summákhoz jutottak. Ezt azonban most már akár előtörténetnek is tekinthetjük. Most, már ami Magyarországot és a valutahitelezést és különösen a svájci frankot illeti, sokkal drámaibb a helyzet. A svájci frankot ugyanis valakik vagy valamely intézmények olyan magasságba emelték, aminek nincs reális alapja, amely tisztán spekulációs magasság. A legtöbb magyar adós svájci frankban vette fel kölcsönét, mert kezdetben annak volt a legalacsonyabb a kamata. Azok, akik ezt a viszonylatot ebbe a képtelen magasságba varázsolták, tudják ezt. Nemcsak ügyeletes figyelőik, ügynökeik, akik az egész magyar életet ellenőrzik, hanem maga a Nemzeti Bank is közölte velük ezt a tényt, és a hitelező külföldi tulajdonú bankokban is nyilván van ez tartva. Fel lehet tehát tételezni, hogy az egész svájci frankemelkedési botrány szervezett, és nem mellékesen a magyar devizahitelesek és rajtuk keresztül a magyar állam, az új magyar kormány ellen irányul. Ez az új magyar rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere ellen, annak megdöntésére vagy meggyengítése érdekében indított háború. Amikor az ember kimondja, nem is hiszi el, annyira képtelen. (Nyilvánvaló, hogy ez az állítás magával hozza a összeesküvés-elmélet vádját. Sebaj! Ettől még lehet igaz.)

 Az újpogányok

Beszélgetés Osztie Zoltánnal, a Keresztény Értelmiségi Szövetség elnökével, a Budapest Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosával (Győri Béla, 4.oldal)

Megnyugtatok mindenkit; nincs nagy bajban a katolikus egyház. Ugyanis az egyház nemcsak ezekben a dekadens jóléti társadalmakban van jelen, hanem a világ minden pontján. A katolikus egyház mindig is virágzott. Ha nem itt, a világ másik pontján. Ne aggódjanak az egyház miatt. Kíváncsi lennék, hogy akik a leginkább mocskolják a papságot, közöttük, arányszámban, mennyi a torzulás egyénileg vagy közösségileg? Ne feledjük, mit követtek el, milyen szörnyű pusztítást végeztek – talán ezek a körök és elődeik – a katolikusok között, a papság ellen. Annak ellenére, még mindig összehasonlíthatatlan a katolikus papság erkölcsi tartásában azokkal a körökkel, akik ellene a támadást vezénylik.

 Csak egy biztos: a bizonytalanság (5.oldal)

Interjú Szigeti Lászlóval, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) oktatási és kulturális alelnökével

Érdekes jelenség a politikában, hogy a parlamenti választások után, mikor mind a két említett szlovák párt kormányerő lett, megváltozott a véleményük, s úgy gondolják, nincs szükség ezen törvény módosítására, illetve megszüntetésére. Részben tarthatnak szavazóbázisuk csökkenésétől, másrészt köztudott, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom esetenként hajlamos a Slota és Fico féle nemzeti húrok pengetésére.

 A szennyes háború

Szvetlana Alekszijevics: Fiúk cinkkoporsóban c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Hiába hallgatott és hiába hazudott a szovjet sajtó, a halottak száma nőttön nőtt Afganisztánban. Meghaltak a megszállók, és meghaltak az afgánok. „A repülőtéren ismerős filmoperatőrökbe botlottunk. Egy »fekete tulipán« berakodását filmezték. Fel sem pillantva mondják, hogy a halottakat régi katonai egyenruhába öltöztetik, lovaglónadrágot húznak rájuk, olykor pedig ruhátlanul teszik a koporsóba őket, mert előfordul, hogy ebből az egyenruhából sincs elég. Ócska deszkák, rozsdás szögek… „Hűtőházba vitték az új halottakat… Mintha romlott vaddisznóhússzag terjengene…” Ki hisz majd nekem, ha erről írok?” A katonák láb nélkül, kéz nélkül, maláriával és más szörnyű betegségekkel szivárogtak haza az Unióba, s ezzel párhuzamosan a hatalmas országot elöntötték a hírek, mi van Afganisztánban. És az ország elfordult ettől a háborútól, elfordult a hősiességtől, és bizalmatlanul nézte az afgánokat, a dicsőséges szovjet katonákat. „A malária mindmáig ráz… A minap fogat húzattam… Kihúzták az elsőt, a másodikat… A fájdalomtól megeredt a nyelvem… A fogorvosnő rám nézett… Szinte undorodva… »A szája teli van vérrel, ő meg beszél…« Arra gondoltam, hogy most már soha többé nem lehetek őszinte, hisz mindenki ezt gondolja rólunk: a szájuk teli van vérrel, ők meg még beszélnek…”

 Recsk után 60 évvel (9.oldal)

Idén, szeptember 25-én tartja a Recski Emlékparkban éves megemlékezését a Recski Szövetség. A megemlékezésnek nyomatékot ad, hogy 60 évvel ezelőtt nyitották meg a recski büntetőtábort. Az évforduló kapcsán v. Krasznay Bélával, a Recski Szövetség országos elnökével, nyugállományú honvéd ezredessel beszélgetett Medveczky Attila.  

Kereszténységről, magyarságról

Beszélgetés Páter Bátor Botonddal, a Magyar Pálos Rend tartományfőnökével (9.oldal)

Én azt látom, hogy van egy világot behálózó vallási áramlat, amit összefoglalóan az új korszakban New Age-nek szoktak nevezni, ami olyan vallási szinkretizmus, aminek a célja, hogy egy olyan általános világvallást hozzanak létre, amibe minden belefér, a szubjektum, a szubjektív vallási nézetek helyet foglalhatnak akár egy közösségi csoportban is, ha ők is tudnak alkalmazkodni ehhez a nagyon is toleráns vallási irányzathoz. Toleránsnak tűnik, de abban a pillanatban, amikor megjelenik egy történelmi tradicionális egyház, azzal szemben semmiféle toleranciát nem mutat. Az, hogy ez a vallási világ mennyiben épül vallási alapokra, mennyire igyekszik eddig megszokott és tudományos módszereket figyelembe venni, vagy mennyiben alternatív, ez változó, éppen ezért érzem úgy, hogy ártalmas, mert egységes célt szolgál, legalábbis azt nevez meg, de hihetetlen megosztást csinál a társadalomban.

 A székely szabadság szimbóluma (10.oldal)

Márton Zoltánt, a Marosszéki Székely Tanács titkárát, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatóját kérdezi Medveczky Attila

A székely lobogó körüli feszültség is pont az erőviszonyokból adódik, hiszen összesen 7 RMDSZ-es és 6 MPP-és tanácsos ül a községházában. Tehát eggyel több szavazatuk van a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakciójának, és ezt érvényesítik is azzal, hogy szinte az összes MPP-s javaslatot elvetik. A Magyar Polgári Párt szorgalmazta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2008-as ajánlása, kérése értelmében a székely szimbólumok használatát, a helyi RMDSZ viszont tartózkodott ebben a kérdésben. Tehát mielőtt kitűzték volna a székely lobogót a községháza homlokzatára, a tanácsban felvetették ezt a kérést. Még az önkormányzati ciklus elején az MPP frakciója ajándékozott az önkormányzati hivatalnak egy székely zászlót azzal a kéréssel, hogy kerüljön a megfelelő helyre. Nemhogy a megfelelő helyre nem került, de nyom nélkül eltűnt. Mivel az MPP-frakció ismételt kérésére a zászló nem került ki a községházára, az RMDSZ-esek tartózkodását a polgáriak a vélemény hiányának vették, s úgy döntöttek, hogy ők, akiknek határozott álláspontjuk van ebben a kérdésben, felteszik a székely lobogót oda, ahová gondolták. Nem követtek el ezzel semmilyen törvénytelenséget. Románia törvényei ugyanis megszabják, hogy a lobogókat milyen sorrendben lehet kitűzni a román nemzeti és az EU-s zászló mellé.

 Bronzba öntött hőseink

Interjú Győrfi Lajos szobrászművésszel (11.oldal)

Apámnak a II. világháború idején az oroszok elvitték a lovait, s életveszélyesen megfenyegették. Ugyanez történt 1956-ban. Tehát nem mertek ezekről az eseményekről beszélni. Az 56-os pesti srác munkát Pongrátz Gergelytől kaptam, az engedélyezést pedig az Országgyűlés akkori alelnökasszonya, G. Nagyné Maczó Ágnes intézte. A szobor nyolc nap alatt készült el, de Horn Gyula fegyveresei kezdetben mégsem engedték, hogy az alkotást bevigyük a térre. Végül a tömeg nyomására engedtek. Emlékszem egy nyomozóra, aki azt mondta nekem: „vigyázzon, mert megjegyeztem az arcát”. Erre azt feleltem: „inkább maga vigyázzon, mert én a magáét le is tudom rajzolni.” Valóban, ma is emlékszem az arcára. A már említett felvidéki Szent István-szobor mellett ez volt az, aminél kordont álltak a magyarellenes hatalom emberei.

 Szőcs Zoltán: Jönni fog? (15.oldal)

Hát akkor milyen kilátásaink lehetnek nekünk? Egy dúsgazdag „Nyugat-Magyarország” testvéri támogatása, eurómilliárdok, átfogó tervek, valódi és aktív politikai akarat nélkül? Mifelénk a rendszerváltozást kizárólag saját erőből – (magyarul: pénz nélkül) – kellett volna megvalósítania az enervált Antallnak, az óvatoskodó Borossnak, a pufajkás Hornnak, a D-209-es Medgyessynek, a személyiségi problémákkal küszködő Gyurcsánynak és szívbéli kebelbarátjának, a libatolvaj Bajnainak. Orbánt a végére hagytam, nem akarom bántani, mert most ő van ringben, és csak nemrég kezdődött a valódi megmérettetése. Sok menet vár még rá, legyünk hozzá türelmesek. És valójában a türelem az, amire inteni szeretne ez az írás, mert bármily kényszerű és megalázó is, de tudomásul kell vennünk, hogy egy rossz értelemben vett átmeneti korban élünk, és a jelek szerint ez még egy darabig így is marad. A gazdag, erős, elszánt, szervezett Németország részleges kudarca, amit nemzete újraegyesítése után elszenvedett, a tény, hogy húsz évvel a projekt megkezdését követően még mindig nem volt képes megszabadítani az érintett tartományokat a kommunista – szellemi és anyagi – pusztítás cunamijától, mert a bolsevizmustól való elszakadás sokkal nehezebbnek, költségesebbnek és problematikusabbnak bizonyult, mint azt bárki is vélte volna.

 A felelősség elkenése (16.oldal)

Gulyás Gergely (Fidesz) vezetésével, az emberi jogi bizottság keretében működő, a 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság meghallgatja az akkori rendőri vezetőket. A meghallgatások a példátlan eseményeket kiváltó folyamatok megismerésének fontos állomásai lehetnének, ha két párt nem szabotálná a bizottság munkáját. Az MSZP kijelentette, hogy az albizottság működése politikailag illegitim. Valószínűleg ők sem tudják, hogy ez mit jelent, mindenesetre erre hivatkozva nem jelennek meg a bizottság ülésein. A Balóné Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás alkotta meghitt páros teljesen más módszerrel teszi lehetetlenné a tényleges feltárást. A hisztérikus kirohanásokkal és odamondogatásokkal tarkított előadás kettős célt szolgál: egyrészt magukra akarják vonni a figyelmet, így az egész elszámoltatást saját sikerként beállítani, holott ahhoz lényegében semmi közük. Valójában az egészet a Fidesz kezdeményezte és viszi végig, nyilván nem mellékesen azért, mert az egyik képviselőjüket súlyosan bántalmazták. Másrészt a meghallgatottak pocskondiázásával a nagyközönséget elfordítani az ügytől, esetleg még némi sajnálatot is kicsiholni: nézd szegényt, hogy támadják, pedig csak parancsot teljesített. A kérdés, hogy vajon a jogászpárosnak miért érdeke az ügy elbulvárosítása.

 

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu