vissza a főoldalra

 2010.09.10. 

Ez nem a deviancia színháza!

Augusztus 20-án adták át a szolnoki Szigligeti Színház új létesítményét, a Szín-Mű-Helyt. Az egykori szobaszínháznak is helyt adó, kívül-belül felújított és átalakított épületben egy kamaratermet, műtermeket és üzleteket alakítottak ki. Az új játszóhelyről, az elmúlt évad sikereiről, a tervekről és a támadásokról Bor Zoltánt, a szolnoki Szigligeti Színház produkciós igazgatóját kérdezem.

 – Mikor vetődött fel a Szín-Mű-Hely létrehozásának ötlete?

 – 2007-ben Balázs Péter pályázata elnyerte a szolnoki közgyűlés bizalmát. Ezután átvilágítottuk a színház pénzügyi helyzetét, s akkor megfogalmazódott bennünk, hogy a Táncsics Mihály utcai épületünket a gazdaságosság jegyében fel kell újítani. Ezt a józan ész is diktálta, hiszen egy több mint 2000 m2-es épületről van szó, melynek évi fűtési költsége meghaladta a 4 millió forintot. 2008-ban először egy közbeszerzési eljárás keretében kerestünk vállalkozót, hogy végrehajtsa azt, amit mi megálmodtunk. Ezt követően történt az üzletek pályáztatása. Ez az út vezetett az augusztusi átadáshoz.

 – Balázs Péter színházigazgató úr szavait idézem: „hála a kitartó munkának és a sok nehézség leküzdésének, tervünket valóra váltottuk, és a számlákat kifizettük.” Legyen kedves most a nehézségekről és a számlákról beszélni.

 – Amikor 2008-ban a közbeszerzési eljárást meghirdettük, s egy PPP konstrukcióval megkezdtük a beruházást, megvizsgáltuk, mekkora összeg áll majd rendelkezésünkre. Azt gondoltuk, ha három üzlethelyiséget kialakítunk, abból kb. 3-4 millió forintos éves bevételhez jutunk. A kezdeti terv szerint több mint 4 millió forintot takarítottunk volna meg a már említett felesleges fűtés elhagyásán. A Zagyva-parton állt huszonhat színészlakásunk, melyeknek közüzemi díját szintén fizetnünk kellett. Mivel most a Táncsics Mihály utcában a színészek számára műtermeket hoztunk létre, így ezek a lakások feleslegessé váltak, s ebből így évi 2,5 - 3 millió forintot tudunk realizálni, ráadásul megtakarítjuk a Zagyva-parti lakások rezsijét is. Ez így összesen évi 13.5 millió forint, s erre írtuk ki a közbeszerzést. A kiindulást egy befektetői projekt jelentette. A közbeszerzési eljárás után a nyertes cég felépítette, a színház pedig 15 év alatt fizette volna vissza a beruházást. Közben az Európai Bizottság érvénytelenítette a magyar állam 2005–2006-os úgynevezett áfa arányosítását. Így sikerült erre a két évre visszaigényelnünk a jogos áfánkat, ami késedelmi kamataival együtt 121 millió forintot tett ki. A közgyűlés döntése értelmében ezt az összeget a Szín-Mű-Hely létrehozására fordítottuk. Így nem PPP-ről beszélhetünk, hanem építési beruházási szerződésről. További nehézséget jelentett a gazdasági válság, mert eleinte nem kapott hitelt a közbeszerzésen nyertes cég. Az időjárás sem kedvezett nekünk: a fagyos tél, s tavasszal pedig a nagy esőzés nehezítette a munkálatokat. Mindent egybevetve, addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért. Ezt kellene tenni mindenkinek és elindulhatnánk végre a büszkeség útján, hogy merjünk nagyot álmodni, persze a lehetőségeinkhez mérten.

 – 180 milliós összegről olvastam a felújítás és az átalakítás kapcsán. Pontos ez a szám?

 – Egyrészt létezik egy építési beruházás, ami az épület elkészültét jelenti, ez nettó 121 milliós összeget jelent. A beruházáson túl a Szigligeti Színház a saját forrásaiból fénytechnikát, hangtechnikát, színpadtechnikát épített. A két kiadás összesen majdnem bruttó 190 milliót tesz ki.

 – Beszéljünk magáról az épületről. Hány fős a kamaraszínház, s ebben ún. mélyebb gondolati drámákat mutatnak be?

 –A kamaraszínháznak 90 fős a nézőtere, és műsorpolitikánk itt is, ahogy a nagyszínházban, a sokszínűségre épül. Kezdetben könnyebb darabokat mutatnánk be a kamaraszínházban, de idővel szeretnénk egy igazi műhelymunkát igénylő előadássorozattal megtölteni a Szín-Mű-Helyt.  

– Erről jut eszembe: amikor Balázs Pétert kinevezték, sokan tán féltékenységből azt híresztelték, csupa komédia és operett lesz műsoron, s azt mondta az ún. szakma, hogy önök, az igazgatóság tagjai, szakmailag alkalmatlanok.

 – Nagyon sajnálom, ha az ún. szakma valakit televíziós szerepei alapján ítél meg. Balázs Péter sok kabaréjelenetben szerepelt, de ez nem ő, csak egy szerep. Közte és pl. a Szeszélyes évszakok közé egyenlőségjelet tenni szakmaiatlanság. Magukat minősítették, akik az ön által mondottakat híresztelték. Jól tudom, hogy Balázs Péter intelligens, nagy tudású, klasszikus műveltségű színházi szakember, aki olyan darabokat rendezett nagy sikerrel még Budapesten is, mint Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznyéje. Kár volt ebbe a kinevezési folyamatba politikát vinni, és a „szakma” részéről nem volt elegáns Balázs Pétert sértegetni.

 – Az épületben műtermek is lesznek, melyek egy-egy színésznagyság nevét viselik. Milyen munka folyik majd ezekben a stúdiókban?

 – A tizenhat műtermet olyan színészekről – pl. Bubik Istvánról, Somogyvári Rudolfról, Mádi Szabó Gáborról – neveztük el, akik a szolnoki teátrumhoz köthetők. Ezek a műtermek folyamatos lakhatás céljára alkalmatlanok, de nem is ez a cél, hanem az, hogy egy próbafolyamat alatt a színészek bennük éljenek, olvasópróbát tartsanak, s kultúrált körülmények között pihenjenek.  

– Üzletekről is ír a sajtó. Ez azt jelenti, hogy a színház az épületre fordított összeg egy részét szeretné viszontlátni?

 – Természetesen. A földszinten három üzlethelyiség található: a Liliomfi étterem, a Szellemfi Bonbonárium és az Angyali Jelmezkölcsönző. A helyiségeket mi ún. félkész állapotba hoztuk. A végleges befejezést pályázati út során az a három cég nyerte el, amelyik a legjobb ajánlatott tette.

 – Az augusztus 20-ai átadáson pénzt is gyűjtöttek az árvízkárosultak megsegítésére.

 – Az ünnepélyes átadót arra is felhasználtuk, hogy segítsünk azokon, akiknek házát elmosta az ár. Maga a színház közintézményként nem adakozhat, ezért különféle akciókat találtunk ki. Több, mint 100 ezer forint gyűlt össze, amit az egyik segélyszervezeten keresztül szeretnénk egy személynek eljuttatni.

 – Ennek az átadásnak többen nem örülnek, mégpedig politikai indíttatásból. Mintha valakiknek fájna, hogy egy Fideszes-vezetésű városban fejlesztések történnek.

 – Nincsenek illúzióim, s jól tudom, hogy vannak olyan személyek, akik ha egy Fideszes-vezetésű városban fejlesztést látnak, akkor rögtön korrupcióról beszélnek. Hála Istennek egyre kevesebben gáncsoskodnak, mert a szolnokiak többsége örül ennek a létesítménynek, s annak, hogy végre nem egy rozoga színházteremben kell egy kamaraelőadást megtekintenie. A három üzlethelyiség is új színt fog adni az adott városrésznek. Ha a másik oldal támad minket százszor is, mi akkor is százszor tesszük azt, amit egy jó gazda gondosságával meg tudunk tenni a színházért.

 – A szolnoki színházzal kapcsolatban azt olvastam, hogy 106%-os a nézettség. Ez hogyan lehetséges?

 – Pontosítok: 103,6 %-os a nézettségünk. Ez azt jelenti, hogy 462 férőhelyes a színház és mindegyik előadás alkalmával ennél többen ülnek a nézőtéren. Tehát pótszékeken és lépcsőn is ülnek.

 – Több helyen olvasni a közpénzek gondolkodás nélküli elherdálásáról még a kultúra világában is. Ki lehet úgy jönni évad végére, hogy a színház nem lépi túl a tervezett költségvetést?

 – Nemhogy lehet, kell! Szolnokon szigorú üzleti terv alapján hozzuk létre egy adott évad műsorpolitikáját, és kerüljük a pazarlást. A közpénz fontosabb, mint a sajátod. Ezt kell mindenkinek tudomásul vennie. Az a célunk, hogy sikereket produkáljunk, hiszen a jegybevétel alapján is tudunk gazdálkodni a folyó évben.

 – Manapság, mikor az emberek nem igazán járnak színházba, s a kereskedelmi média az úr, akkor miként lehet megszólítani a célközönséget?

 – Húsz évvel ezelőtt a technika nem volt olyan fejlett, mint manapság, mikor több tucat televíziós csatorna közül válogathattunk. Ezzel a fejlődéssel kell a színháznak valamilyen módon felvenni a versenyt. Mi ezért gondoltuk, hogy azt az eklektikus népszínházat, amit Balázs Péter megálmodott, megvalósítjuk Szolnokon. Így játszunk drámát, tragédiát, operettet, vígjátékot, musicalt. Az adott műfajban pedig nem a devianciát, a másságot erőltetjük rá nézőre, hanem abban a stílusban, s úgy adjuk elő a darabot, amilyennek a szerző megálmodta. Nálunk nem fordulhat elő, hogy Rómeót és Júliát is nő alakítsa, és Szolnokon a János vitéz Tündérországa nem egy koszos metrómegállóban játszódik. Minden igényt ki akarunk elégíteni, de az öncélú rendezői önmegvalósítás és a deviancia mellőzésével.

 – Ettől még lehet korszerű egy színház.

 – Természetesen, a kettő nem zárja ki egymást. Balázs Péter egy színészközpontú színházat hozott létre, tehát a színészeire keresi a darabot. Ő úgy szerződik a rendezővel, hogy azt szeretné, az adott darabot úgy adnák elő, ahogy azt megírták. Mi nem a kritikusoknak, a „szakmának”, saját magunknak játsszunk, hanem a közönségnek. Ez is a szolnoki színház sikerének a titka.

Medveczky Attila