vissza a főoldalra

 2010.09.15. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. Évfolyamának 37. száma!

 A tartalomból:

Csurka István: Telekcsere és megszállás (2.oldal)

Mi volt a politikai és a gazdasági helyzet az országban, amikor Lauder úr bejelentette kaszinóépítési tervét és utasította Joav Blumot a telekcserére? A komprádor kormány utána volt két népszavazásnak. A 2004. december ötödikeinek, amellyel meghiúsította az elszakított néprészek magyarságának kettős állampolgárságát és a röviden vizitdíjas népszavazásnak, amely 83 százalékos ellenzéki győzelmet vágott a fejéhez. Rá kellett jönnie, hogy nemzetközi és különösen a mindent eldöntő amerikai és az amerikait kiváltani képes és egyenrangúan fontos izraeli támogatás nélkül megsemmisítő vereséget szenved 2010-ben. Az akkori kormány minden tagja és a teljes háttere éppen úgy tudta, mint az evezőlapátjukkal tiltakozók és az egész megrökönyödött keresztény közvélemény, hogy a Velencei-tó partjára nem kell kaszinóváros, hogy árt és egyszerűen képtelenség, de a kormány több másféle gesztus mellett mindenképpen meg akarta szerezni Lauder rokonszenvét, támogatását és meghirdette a kaszinóvárost. Kiemelt állami nagyberuházássá nyilvánította és milliárdokat készült Lauder zsebébe csúsztatni. Sejtette ugyan, hogy a feszült és a liberalizmus végét is megtestesítő világhelyzetben szalmaszálba kapaszkodik, de valószínűen bízott a zsidó találékonyságban, remélte egy olyan erő fellépését, amely például évekkel korábban egy Európában ismeretlen technikával és rengeteg pénzzel Borisz Jelcint elnökké tudta választatni a fölényesen vezető orosz kommunistákkal szemben.

 A Nemzeti Fórum 5. Országos Gyűlése

Súlyos harc a kultúráért (4.oldal, Győri Béla )

A Nemzeti Fórum (NF) ötödik, tisztújító Országos Gyűlését tartotta szeptember 11-én Budapesten, az Uránia Filmszínházban. Köszöntötte a tanácskozást Kiss-Rigó László szeged- csanádi megyés püspök úr, és dr. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője; Csurka István, a MIÉP elnöke, Gyarmati Dezső, a Nemzet Sportolója is jelen volt, a lakiteleki alapítók nevében beszédet mondott dr. Bíró Zoltán, az MDF első elnöke.

– Mi volt a menetrend, s ön miről beszélt?

– Ez elsősorban tiszújító gyűlés volt, ahol újraválasztották elnöknek Lezsák Sándort, valamint dr. Kelemen Andrást és Ékes Józsefet, a két alelnököt. A Nemzeti Fórum országgyűlési képviselői beszámoltak eredményeikről, bemutatták programjukat a polgármester- és az önkormányzati képviselőjelöltek, akik nagy sikert arattak, mert tömören és belső hittel mondták el a szándékaikat. Magam a Nemzeti Fórum helyzetét vázoltam értékelésem szerint, és szóltam arról, milyen feladatok várnak rá a jövőben. Az NF kettős, furcsa helyzetben van. Attól, hogy egyesület és nem párt és szoros szövetségben van a Fidesz- KDNP-vel, előnnyel is jár, ugyanakkor azzal a hátránnyal, hogy a szervezet entitását, önálló szervezeti megjelenését hátráltatja, és ez időnként azt az érzést kelti a tagságban, mintha másodrendűség jellemezné az egész szervezetet a szövetségen belül. Ezzel szemben azt mondtam biztatásul, hogy legyen büszke arra a Nemzeti Fórum, hogy az MDF-ből kimentette azt, ami a legfontosabb volt benne, miközben az MDF maga tökéletesen tönkrement politikai és erkölcsi értelemben egyaránt. Becsülje meg az eddigi eredményeit, még akkor is, ha sokszor periférikusnak tűnnek, visszhangtalannak sok más politikai tényezőhöz képest.

 Újraéledő tradíció (5.oldal)

1970-ig a régi, ún. tridenti formában miséztek szerte Magyarországon és a nagyvilágban. A díszes, liturgikus ruhákban miséző pap az oltár felé fordulva végezte szent cselekményeit a hívek éneklő kórusától kísérve. A tradicionális misék most újra terjedőben vannak a világban és Magyarországon is. A hagyományos római rítus reneszánszáról Alácsi Ervin János tábori lelkésszel beszélgetett Medveczky Attila.

–Létezik egy olyan vélemény, miszerint a hagyományos liturgia a középkor szellemét idézi meg, s ezért nem toleráns sem a protestánsokkal, sem az izraelitákkal. A Magyar Rádió szerint 2008- ban az olasz rabbik felfüggesztették a katolikus egyházzal való párbeszédet. A vita oka a hagyományos miseszöveg megváltoztatása pápai jóváhagyással. Az olasz zsidók faji előítéletek újjáéledését emlegetik. Ugyanis a katolikus hívők arra kérik Istent, világítsa meg a zsidók szívét, ismerjék el megváltóként Jézus Krisztust.

– A szentmise hagyományos formájában nem középkori produktum. A mise liturgiai lényegét főleg a saját anyaga, a proprium jelenti. Ez pedig kialakult már a VI-VII. századra. Innentől kezdve lényeges változások nem történtek. Ezért is ostobaság azzal vádolni a régi rítust, hogy a protestánsokkal nem eléggé toleráns, hiszen ez a hagyományos liturgiai anyag megelőzi a protestantizmust. Az más kérdés, hogy szövegében sokkal keményebben fogalmaz, mint az új rítus. Hiszen nem jellemző rá az a felekezeti békülékenység, ami a 20. században vált divatossá. Ami a zsidók megtérésére vonatkozó szöveget illeti: ez az ima az ún. nagypénteki nagykönyörgésekben hangzik el. Arra kéri Istent, világosítsa meg a zsidók szívét. Nem is ezért háborognak az izraeliták, hanem a szövegben lévő latin szó, a perfidius miatt – ,ami hitetlent jelent, illetve azt, akik elveszítették hitüket. A zsidók a hitetlen kitételre sértődtek meg, ezért ezt a kifejezést még a II. vatikáni zsinat előtt XXIII. János pápa kitörölte az ima szövegéből. Azt pedig, hogy a katolikus egyház Krisztust Messiásnak tartja, s azért imádkozik, hogy mindenki felismerje Jézusban Isten fölkentjét, azt senki nem teheti szóvá! Aki ezt nehezményezi, az bármelyik vallás hitéletét kritizálhatja.

 A világhíres város, Sárospatak

Komáromi János: Pataki diákok c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Nagyhírű iskola volt ez csakúgy, mint a pápai vagy a debreceni. De érzésem szerint – írom ezt tiszteletbeli sárospataki diákként – a leghíresebb mégiscsak a sárospataki volt. A tiszteletbeli pataki diák címet pediglen Palumbi Gyula tanár úrtól kaptam, aki egykoron maga is sárospataki tanár volt, és elküldte nekem 1992 karácsonyán Komáromi János Pataki diákok könyvét. Onnan olvasom én a csodás, szívet melengető történeteket. Ezek a kollégiumok nemcsak korának, hanem a mai kor az igényes követelményeinek megfelelően neveltek és tanítottak. Illetve sokkal jobban. Először is magyarul tanultak a gyerekek. Szépen, magyarul. Aztán megtanultak görögül, latinul, és ha kellett, héberül. Továbbiakban igen fejlett, korszerű, természettudományos oktatás folyt az intézetben. Sőt, ott az iskolakertben van egy hatalmas csarnok Sárospatakon, az volt a tornacsarnok. Ép testben ép lelket gondoztak a „százévesnél” is öregebb tanárok. És mindenféle diákhuncutság ellenére fegyelmet tartottak a diákok között a tanárurak meg a felsőbb osztálybeliek. Meg kell még jegyezni, hogy Sárospatakon teológiai kar működött, ahol kiváló képzésben részesültek a jövendőbeli nagytiszteletű urak, és jogi akadémia is működött ebben a kicsiny városban, a sárospataki várban és annak tövében.

 „Élénk sajtóvisszhangot váltott ki Simon Zsolt földművelődésügyi miniszternek az az utasítása, mellyel előírta a kerületi hivataloknak, hogy hagyjanak fel a környezetvédelmi területekké való nyilvánításokkal” – olvasható a Felvidek.ma honlapon. A szlovákiai környezetvédelem fő problémáiról Miklós László volt környezetvédelmi minisztert, a Zólyomi Műszaki Egyetem UNESCO Tanszéke és a gödöllői Szent István Egyetem professzorát, a Magyar Koalíció Pártja környezetvédelmi alelnökét kérdezte Medveczky Attila. (9.oldal)

 A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban az újonnan induló sporttagozatnak köszönhetően szeptember elsején immár a tudomány, a művészet és a sport hármassága jegyében indították útjukra a nyolc éve működő intézmény tanulóit. Az új szaknak köszönhetően az iskola idén hatvan új diákkal gazdagodott. A gimnázium küldetéséről, a vajdasági magyar fiatalok tehetséggondozásáról Gajda Attilát, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatóját kérdezte Medveczky Attila. (9.oldal)

 Thália, s nem a mammon papjai vagyunk

Interjú Magyar Tímea színésznővel (11.oldal)

Történt, hogy egy kereskedelmi csatorna elhívott egy castingra. Megkaptam a szövegkönyvet, melyben alpári stílusú mondatok voltak, és kiütközött belőle az öncélú erkölcstelenség. Azt válaszoltam: nem vagyok hajlandó elmenni erre a meghallgatásra. A szövegkönyv mellé a kereskedelmi tévé egy levelet csatolt, melyben „kedves színművészek”-ként szólítottak meg minket. Ha ők ezt komolyan gondolják, akkor itt bajok vannak. Én színművésznek tartom magam, és csak ehhez a fogalomhoz, hivatáshoz méltó alakításokat vállalok el, még akkor is, ha bizonyára ezt sokan idejemúlt gondolkodásnak tartják. A színművészet számomra egy csoda, és én a színpadot „templomnak” tartom, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy mi nem a mammon, hanem Thália papnői, papjai vagyunk. Így küldetésünk van, s azért kell az értékest, a szépet bemutattunk, mert elég szenny van körülöttünk a világban. Ha mi, színészek is az erkölcstelenséget, a szabadosságot mutatjuk be, akkor az említett templom meggyalázásáról beszélhetünk.

 Szőcs Zoltán: A jó és a rossz, a hol és a miért

–        Újabb két magyar katona halt meg Afganisztánban – (15.oldal)

Talán éppen ma esik tízmillió alá a dobogó magyar szívek száma, nekünk mindennél fontosabb kellene, hogy legyen a másik magyar élete, léte, jövője! És mit teszünk? Az amerikai érdekek mentén, egy nyilvánvalóan megnyerhetetlen háborúba küldjük őket meghalni a tálibok földjére, egy olyan kősivatagba, amellyel évezredes történelmünk során soha, de soha semmiféle gazdasági, kulturális vagy politikai kapcsolatunk nem volt és nincs. Hogy az angolok ott lihegnek az amerikaiak mellett, rendben van, hiszen alig száz éve még ők voltak a közel- és távol-kelet háziurai, ami ma ott folyik, azt ők indították. Vegyenek hát részt a rendcsinálásban is.

 „Holocaust orosz módra”

Gulag és málenkij robot (15.oldal, Kovács Attila)

Két történelmi jelentőségű fogalom, mely együttesen közel százmillió ember halálát okozta. A kommunizmus – és a sztalini önkény – két legismertebb „kísérőjéről” van szó, amelynek magyar áldozatai is voltak. Ártatlan honfitársaink, akiket mondvacsinált okokból elhurcoltak, fogvatartottak és sok esetben meggyilkoltak. Idén hatvanöt éve, hogy a magyarokat a Szovjetunióba kezdte hurcolni a „felszabadító” vörös hadsereg. Erre az évfordulóra szeretnénk felhívni a figyelmet egy-egy interjúval, melyekben olyan, egykori szovjet foglyokkal beszélgetünk, akik a velük történt borzalmak ellenére még szerencsésnek számítanak, mert végül mégiscsak túlélték a sors által rájuk mért csapást, sőt, túlélték a szabadságuktól őket megfosztó rezsimet is!

Első beszélgetőtársam Miklósi Károly, aki közel két évet töltött a Szovjetunió területén, a terni fogolytáborban. 1945. február elsején tartóztatták fel a Vörös Hadsereg katonái azzal, hogy egy kis munkára, azaz „málenkij robotra” kell mennie velük.

Alig múlt tizennyolc éves ekkor...

– Hogyan került a szovjetek kezére?

–1945 februárja kezdődött, már csitultak a harcok Budapest utcáin. Már nagyon hiányzott a cég, ahol nyomdászként dolgoztam, ezért úgy döntöttem, bemegyek. Tömegközlekedés természetesen még nem volt, ezért gyalog indultam el zuglói otthonunkból. A Thököly út és Hungária körút kereszteződésében hat-nyolc szovjet katona minden járókelőt igazoltatott. Én is sorra kerültem. Körülbelül huszadmagammal együtt engem is félreállítottak és közölték, hogy elvisznek egy kis munkára.

 Szilvásy, Mehmet Karcsika, öngyilkos warezkirály, Balóné és egyéb gyanús ügyek a kirajzolódó bűnszövetkezet támpontjai (19.oldal)

A nemzetbiztonsági bizottság ellenőrzési albizottságának keddi meghallgatásán megerősödött a gyanú, hogy a Gyurcsány-kormány idején Szilvásy György pártpolitikai célokra használta a titkosszolgálatot. Az albizottság fideszes elnöke a zárt ülés utáni sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy Szilvásyék azzal riogattak, hogy a számítástechnikai rendszerekbe illetéktelenek betörtek és fontos információkat vittek el. Csakhogy kiderült, hogy aki betört, azt a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) foglalkoztatta, és ezt a személyt Szilvásy György mutatta be a titkosszolgálatnak. Ezt az embert a Nemzetbiztonsági Hivatal rendszeresen foglalkoztatta és több alkalommal jelentős összegeket fizetett neki. Az ülésen Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító volt tárca nélküli miniszter elismerte, hogy az ominózus személyt valóban ő mutatta be a titkosszolgálatnak. A szóban forgó személy a számítástechnikai betörésből származó iratokat az NBH-nak és MSZP-s politikusoknak juttatta el, több szocialista politikussal személyesen találkozott, Szilvásy Györggyel mintegy öt alkalommal. A rendelkezésükre álló iratokból az is kiderült, hogy még a parlament számítástechnikai rendszerébe is betört. Ráadásul a parlamenti rendszerbe történt behatolás tényéről az NBH-nál fellelhető dokumentumokból értesültek. Szilvásy György a meghallgatáson végül bevallotta, hogy ismerte a betörések elkövetőjét. Szilvásyt az így szerzett információk tartalmáról és összegzéséről tájékoztatták.

 Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!