2010.09.10.

Vajdaság történelmi örökségéért

A határon túli magyarság életében a pártok mellett a társadalmi szervezetek, a civil szféra, s ezen belül az egyesületek jelentősége megnőtt, hiszen az oktatási és kulturális területen, valamint a szociális gondoskodás terén meghatározó jelentőséget nyertek. A vajdasági Vojnich Oszkár Polgári Egyesületet az év elején hívták életre. A szervezet terveiről, célkitűzéseiről, a jogi hátterekről és a támogatásokról Szilágyi Dorottyát, a Vojnich Oszkár Polgári Egyesületet elnökét kérdeztem.

–Milyen céllal hozták létre ezt az egyesületet?

–Az alapítást az a szándék és igény táplálta, hogy az alapítók az egyesületi forma által elérhető lehetőségeken keresztül, részt vállaljanak Vajdaság népszerűsítésében és közvetlen környezetünk megismertetésében.

–Miért Vojnich Oszkár a névadójuk? Mit kell róla tudni?

–Vojnich Oszkár bárói rangú tehetős földbirtokos családban született Szabadkán 1864-ben. Budapesti jogi tanulmányait követően visszatért Szabadkára, de nagyon hamar – anyagi hátterének és kapcsolatainak köszönve – a nagyvilág felfedezésére indult és néhány évtized alatt szinte mindegyik földrészen megfordult.

Sokan tették szóvá azt, hogy ez az életút pontos ellentéte az egyesületünk által bejárni kívánt útnak. Elsőre talán annak tűnik, de mégsem az. Vojnich Oszkár az új, az ismeretlen, az emberek, az emberi életek iránti nyitottsága okán kedves és követendő példa számunkra. Ezt a nyitottságot, érdeklődést szeretnénk átültetni a mai utazókba, a különböző eseményeken keresztül pedig Vojnich Oszkár-féle nagy utazásokra kívánjuk vinni őket, a közvetlen környezetünk megismerését célzó útvonalakon.

–Több magyarországi tanár, tudós állítja, hogy a fiatalok, de már a 30-as, 40-es korosztály is alig ismeri művelődéstörténelmünk nagyjait. Vajdaságban jobb a helyzet ebben a tekintetben?

–Erre a kérdésre általános érvényű választ nem tudok adni. Úgy érzem, hogy az én távolabbi és közelebbi ismeretségi körömben lévők, korosztálytól függetlenül, érdeklődőek és meglehetősen tájékozottak. Persze mindig lehet újat tanulni.

–Kiket akar megszólítani az egyesület?

–Ahogyan az egyesület honlapján olvasható köszöntőmben írtam, minden, a saját egzotikumaink iránt érdeklődő, azokat felfedezni vágyó, az izgalmas emberi közösségeket megismerni kívánó „Nagy Utazót”, gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt. Emellett, Vajdaság népszerűsítésére irányuló programjainkkal szeretnénk idecsábítani a határon túl, a szomszédos országokban, a Kárpát-medencei régióban élőket is.

–Tudtommal ön egy ideig a VMSZ ügyvezető alelnöke volt. Ezen tapasztalat miatt vállalta el az egyesület vezetését?

–A sokéves politikai közéleti jelenlét, a tisztség betöltése időszakában adódó feladatok végzése során megszámlálhatatlan alkalmam volt arra, hogy megcsodálhassam Vajdaság néprajzi és történelmi örökségét, épített és természeti kincseit, de alkalmam volt megtapasztalni kulturális gazdagságát és a vajdasági ember vendégszeretetét is. Az egyesület vezetése technikai jellegű feladatat, számomra inkább az jelent kihívást, hogy az egyesületi tagtársaimmal együtt, az általunk megtapasztalt, felfedezett, sok esetben sajnos porlepte kincseket, felfedjük, megismertessük, megszerettessük a környezetünkben élő emberekkel, de a szomszédos országokból, vagy távolabbról jövő barátokkal, vendégekkel is.

–Ha már itt tartunk, mit is jelent a nevükben a polgári jelző?

–A szerb jogi terminológia a magyarral ellentétben az egyesületeket, polgári egyesületként határozza meg. A polgári jelző tehát az egyesületi forma szerb elnevezésének a fordításából ered.

–„Valami tépelődő nyugtalanság hajtotta a távoli óceánok és őserdők felé. Lehet, hogy a trópikus éjszakák csillag hieroglifáit betűzve a saját életrejtélyének megoldását kereste” – írta Vojnich Oszkárról Herczeg Ferenc. Elképzelhető, hogy vannak, akik ilyen erőtől hajtva keresik távoli helyen a szépséget, az érdekeset, s nem akarják észrevenni szülőföldjük értékeit?

–Igen, van ebben igazság. A mai ember utazási szokásai olyanok, hogy amikor nyaralási, üdülési, kirándulási, barangolási helyszíneket választ, a látószöge átugorja a közvetlen környezetéből kínálkozó lehetőségeket, látnivalókat. Ennek több oka is van. Elsősorban a modern technikának köszönhetően a távoli országok jóval közelebb kerültek hozzánk, sokkal egyszerűbben és gyorsabban elérhetőek, mint korábban voltak. És az persze jó, hogy az ember érdeklődő és nyitott az új, a távoli megismerésére, de közben erősen él benne az a tévhit, hogy a sajátja nem annyira csodás, látványos, értékes, érdekes, ráadásul ez a tévhit abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy már ismeri azt, ami karnyújtásnyira van tőle, holott ez a legtöbb esetben nem így van. Ezenkívül, legyünk őszinték, a sajátunk sok esetben kevésbé látható, kevésbé kínálkozó, ami pedig kínálat formájában meg is fogalmazódik, nehezen ér célba. Ez utóbbi a Vajdaságra, az elmúlt időszakban tapasztalt pozitív törekvések ellenére, még mindig jellemző. Miközben pedig ez a régió rengeteg látnivalót, természeti, kulturális és építészeti értéket, pihenési lehetőséget, gasztronómiai különlegességet rejt magában.

–Egy általános vélemény szerint az emberek többsége inkább saját maga boldogulásával van elfoglalva, s a közösségi lét számára idegen. Ez a mentalitás nem árt általánosságban az egyesületi tevékenységnek?

–Vannak emberek, akiknek ahhoz van tehetségük, arra hivatottak, hogy megszólítsanak másokat, és vannak, akik önállóan nem lépnek, de amikor megszólítják őket, önzetlenek és tettre készek, de legalábbis befogadóak. Azt kell, hogy mondjam, az emberek többsége nyitott közhasznú tevékenységek végzésére, persze különböző intenzitású és mértékű ez a nyitottság.

–Amíg fiatal az ember, s nincsenek megélhetési gondjai, addig szívesen vesznek részt talán közösségi programokon. Azt veszem észre, ezután jön egy nagy szünet, s majd csak a nyugdíjas korban nyitottak újra a helyi közösség iránt. Rosszul látom ezt?

–Sokan és gyakran beszélnek az elidegenedésről, mint a társadalom folyamatosan erősödő problémájáról. De mivel az elidegenedés az ember létezésének és lényegének ellentéte, az elidegenedés gyógyítására megfogalmazott üzenetek fogadására alkalmasak az emberek. Az a kérdés, hogy ezek az üzenetek jó pillanatban, megfelelő helyen, megfelelő formában fogalmazódnak-e meg, magyarán sikeres lesz-e a célba juttatásuk.

–Az egyesületük sikeresen lebonyolította első programját a nyáron. Miért pont fotótábort szerveztek?

–A programok tervezése során az az elv vezérel bennünket, hogy minden programunknak legyen valamilyen formában megvalósítható folytatása, tovább lehessen gondolni, tovább lehessen vinni, fejleszteni ezeket a megkezdett történeteket. Emellett azt valljuk, hogy az átadásra váró információk úgy rögzülnek igazán jól, ha azokat nem csak befogadja egy résztvevő, hanem tevőleges részévé válhat a történetnek. A fotótábort ezen elvek mentén szerveztük. Egyik célja az volt, hogy a vajdasági magyar gyerekek olyan új ismereteket szerezzenek a digitális fotózás terén, amely birtokában a jövőben jobb, élvezhetőbb, értékesebb fényképeket tudnak majd készíteni. Emellett pedig megismerkedtek a Szelevényi-puszta és –erdő és a Ludasi-tó természetvédelmi területekkel, azok sajátosságaival, az ott található védett növény- és állatvilággal, a természetvédelem fontosságával. Meggyőződésünk, hogy sokkal mélyebben rögzült mindaz, amit hallottak és láttak, mivel közben – a fényképész gyakorlatvezetők utasításai alapján – lefotózták a csodás világ élőlényeit, tájait, a fényképekről sokat beszélgettek, elemezték őket, tehát többször, több szempontból is körüljárták a témákat.

–Milyenek voltak az első benyomások?

–Úgy láttuk, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat. És mi, felnőttek is. Az utolsó napon névtelen véleményezés formájában is kikértük a véleményüket a táborról. A legtöbb gyerek azt írta, hogy amennyiben jövőre is megszervezzük, biztosan el fog jönni, de sokan írták az is, hogy mindenképpen szervezzük meg jövőre is. És volt olyan gyermek is, aki azt kérte, hogy jövőre tíz napos legyen a tábor. Ettől komolyabb elismerést és kedvesebb bátorítást nem is remélhettünk volna.

– Beszéljünk a jogi háttérről. Szerbia 2002-ben, az Európa Tanács-tagság nyomán arra vállalt kötelezettséget, hogy 2004-ig új egyesületi törvényt fogad el. Ez bekövetkezett?

–Igen, bekövetkezett. Néhány éves késéssel ugyan, de 2009 júliusában végül megszületett az új egyesületi törvény.

–Azt olvastam, hogy nem lenne kötelező az egyesület nyilvántartásba vétele, de több előnnyel jár, ha egy egyesület jogi személlyé válik.

–Az egyesületi törvény valóban lehetőséget biztosít arra, hogy az egyesületek bejegyzés nélkül, és ezáltal jogi személyiség nélkül működjenek. A gyakorlatban elhanyagolható az ilyen egyesületek száma, ugyanis a jogi személyiség előfeltétele a pályázatokra történő jelentkezésnek.

–A Magyar Nemzeti Tanács létrejötte segítheti a vajdasági egyesületek munkáját?

–A Magyar Nemzeti Tanács közvetlenül a 2002-ben történt létrehozása után hozzálátott a kisebbségvédelmi törvényben biztosított lehetőségek kiaknázásához. Első lépésként a vajdasági kormányzattal alakított ki egy olyan forráselosztási mechanizmust, aminek eredményeként a magyar civil szféra részére biztosított tartományi költségvetési támogatások pályázatokon keresztül történő elosztása során az MNT-hez kerül a döntéshozatal joga. A későbbiekben az a gyakorlat kiterjedt egyes köztársasági minisztériumokra is, a Nemzeti tanácsokról szóló törvény 2009. nyarán megtörtént elfogadása után pedig az önkormányzati szinten történő döntéshozatalra is. A Magyar Nemzeti Tanács azáltal, hogy döntéseivel a magyar közösség megmaradása szempontjából legértékesebb projektumokat támogatja, jelentős segítséget tud nyújtani a magyar civil szféra számára. Emellett az általa alapított Szekeres László Alapítványon keresztül is részt vállal a vajdasági magyar egyesületek, intézmények működtetéséhez és tevékenységéhez szükséges anyagi források biztosításában.

–A civil szférában nagyon fontosak a szervezetek között kialakuló szorosabb kapcsolatok. Önök más egyesületekkel, szervezetekkel tartanak fenn kapcsolatot?

–Valóban, rendkívül fontos az együttműködés, az összefogás. Teljesen nyitottak vagyunk, folyamatosan keressük a lehetséges partnereket, azon egyesületek, intézmények és egyének körében, akik tevékenysége beilleszthető az általunk meghatározott célkitűzések sorába. Örömömre szolgál, hogy meglehetősen sok ilyen szakmai szervezet, intézmény, egyén létezik a Vajdaságban, viszont úgy látom, hogy az általuk kifejtett nagyon hasznos munka eredménye nem mindig jut el a szélesebb rétegekhez, mert egyszerűen arra már nem futja az erőből. Az ő munkájuk támogatása, a munkájuk eredményének célbajuttatása is egyik eltökélt szándékunk.

Az alapítás óta elmúlt időben több egyesület- és intézményvezetővel és egyénnel is felvettük a kapcsolatot, beszélgettünk a lehetséges találkozási pontokról. Sőt már felvidéki magyarokkal is találkoztunk, vizsgálgattuk a közös építkezés lehetőségeit.

–Mik az egyesület jövőbeni tervei?

–A fotótáborban készített fotókból fotókiállítást fogunk szervezni. A kiállítás célja, megmutatni, hogy a táborlakók mit tanultak digitális fotózásból, ugyanakkor a tábor idején készült természetfotókkal a természetvédelem fontosságára, a természetvédelmi területek megóvására tett törekvésekre, a védelem alatt álló növény- és állatvilág veszélyeztetettségére szeretnénk felhívni minél több gyermek, szülő és pedagógus figyelmét. Ezenkívül fotószekció formájában a továbbiakban is igyekszünk kapcsolatot tartani a táborlakó fotóspalántákkal. Továbbá dolgozunk egy környezetvédelmi alkotóműhely megszervezésén, a jövőbeni terveink egyike pedig az idősebb iparosok, kézművesek felkarolását, termékeik népszerűsítését célzó program megvalósítása.

–Szépek a tervek, s jók, de gondolom a működéshez tőke is szükséges. Kiktől kapnak támogatást?

–A Vojnich Oszkár Polgári Egyesület nem rendelkezik állandó támogatóval, állandó jellegű bevételi forrással. Követjük a pályázati kiírásokat, azokon való részvétellel igyekszünk biztosítani a programok megvalósításához szükséges anyagi hátteret. De ismerőseink, barátaink, az egyesület tagjai is hozzájárulnak a programok megvalósításához, tudásuk átadásával, önkéntes munkával, ötletekkel.

Medveczky Attila