2010.09.17.
Bugár Béla ismét mondott egy nagyot
A Nový Čas
napilap szeptember 14-ei, A nap mondása című rovatában a
szerkesztők Bugár Béla orrára helyezték a piros bohócorrot -
a politikus fenomenális kijelentésének apropója révén. A
mondat azután hangzott el Bugár szájából, miután a kormány
elöljáróitól éles bírálatokat kapott a Most-Híd, a földalap
élére és a nagyszombati hőszolgáltató vállalat elnöki
posztjára jelölt személyek vitatott múltja miatt.
Íme, a piros bohóc
orrot kiérdemlő kijelentés: - A Most-Híd számára
elfogadhatatlan az, hogy egyes embereket a múltjuk miatt írjanak
le.
Amikor ezt a hírt
ebéd után a pozsonyi újságíró klub asztalánál taglalgattuk
néhány - sokat látott, tapasztalt - újságíró barátommal,
az egyik közülünk egy ilyen megjegyzést fűzött a mondathoz:
ilyen alapon akár Sztálint,vagy Hitlert is rehabilitálni
lehetne. Vagy maradjunk inkább honi talajon: volt államvédelmi
ügynökök, besúgók, az emberi méltóság elleni bűntetteit -
akik demokratikus elveket valló emberek tömegeinek tették tönkre
az életét az átkosban - jóvá lehetne tenni, vagy esetleg
nominálni őket olyan tisztességet és becsületességet követelő
posztra, mint a földalap igazgatói tisztje.
1990-ben, egy
szerkesztőségi beszélgetés alkalmával osztrák újságíró
vendégek azt találták mondani az akkori rendszerváltás utáni
örömteli napokban, hogy "meglátjátok majd, negyven évre
lesz szükségetek ahhoz, hogy elérkezzetek egy igazi, szemétségektől
mentes demokráciához. Az első húsz év a tapogatódzásoké,
ennek végén a mélypont időszaka következik, hiszen olyan
elemek igyekeznek majd hatalomhoz jutni, akik a korábbi
rezsimetekben a kétes múltjuk következtében igencsak jártasak
a konspiráció, a demokratikus erők ellehetetlenítésének
mesterségében, dzsungelében". Mit gondol a kedves olvasó,
az akkori nagy eufóriában elhittük nekik a további folyamatok
ilyen féle alakulását ? A válasz, bizony, nem. Az említett húsz
év politikai történéseit - ennek igazolásául - természetesen
felesleges felsorolni, hiszen mindannyian átéltük az említett
- furcsaságoktól és rébuszoktól koránt sem mentes - időszakot.
Most, húsz év után
ébredtünk rá igazán azokra a bűnökre, hogy a szlovákiai
magyar pártokba is számos olyan - hadd mondjuk finoman - egyén
férkőzött be a pártstruktúrákba, aki bizony az elmúlt
rezsim vehemens szekértolója volt, nomenklatúris káder,s
akadtak olyanok is, akik korábban a titkosszolgálatok sorait fényesítették.
Amikor aztán a csontvázuk kihullott a szekrényből, egyetlen
napilapunkban teljes oldalas, nyakkendős portréjukkal díszített
interjúkban mosdatták magukat liliom fehérre,olyannyira, hogy még
a mai napig is a jelzett pártstruktúrák tagjai. Olyan eset is
van, amikor kétes múltú képviselőnk az interjúban elrebegte,
hogy mindössze hét évig volt az államvédelmi rendőrség
munkatársa, vagyis besúgója, de 1989-ben tartótisztje olyan
jelentést adott róla, hogy nem is volt annyira jó besúgó. S
hogy ez az ember a mai napig képviselő,ez is a már említett rébuszok
és furcsaságok kategóriájába sorolható. Persze az ilyesmire
szlovák vonalon is említhető lenne XY példa, de keresztény
ember létemre a gyomrom fordul fel, ha ilyen dolgokkal kell
foglalkozni egy publicisztikai íráson belül. Talán éppen ezért
is ülnek a mai napig magas posztokon olyan emberek, akiket - csúnya
múltjuk miatt - állítólag nem kell leírni
(egyesek szerint).
Nemzetiségünk
jelenlegi helyzete - valóban tettekre késztető. A nemzetiségi
törvénynek, a kulturális, társadalmi önrendelkezésnek se híre,
se hamva, már annak is örülhetünk, ha nem kapunk büntetést
azért, hogy mondjuk magyar nyelven küldünk szét egy nemzetiségi
témát feldolgozó képzőművészeti tárlatra a meghívókat.
Magyar párt ugyanis nem képvisel minket a parlamentben, így több
mint valószínű, hogy az egyszerű , dolgos szorgalmas adófizető
magyar nemzetiségi a jövőben csakis könyöradományokra szorítkozhat
- ami kultúráját, nyelvi fejlődését illeti.
Nemrég a pozsonyi
Beseda művészklubban üldögéltem több értelmiségi magyarral
egyetemben, ugyanis Makovecz Imre műépítész és felvidéki követőinek
munkáit mutatták be egy nagyszerű tárlaton. A szép élményt
nyújtó esemény után a politikára irányult a beszélgetés már-már
humoros fonala, hiszen az egyik jelenlévő ezt a kijelentést
tette: több mint valószínű, hogy a jövőben a parlamentben
Belousovová asszony (az informálatlanabbak kedvéért
megjegyzem, hogy a nagyasszony a Szovák Nemzeti Párt alelnöke)
képvisel majd minket a parlamentben. Ugyanis a jelzett párt elnöki
posztjának a várományosa kijelentette, hogy eddig csakis az
volt a feladatuk, hogy a nemzetiségi magyarokat úgymond korrigálják
(tudnék erre egy velősebb szócskát is kibetűzni), a jövőben
viszont szélesebb körű, építő jellegű tevékenységet
folytatnak majd. Valaki persze közben még megjegyezte, hogy a
sors fintoraként Malíková- Belousovová vezet majd egy nemzetiségi
ügyeket intéző bizottságot. A végén oda jutunk, hogy ennek
is örülnünk kell, hiszen a Most- Híd volt MKP-s tagjai
jelenleg éppen arról kvaterkáznak, hogy az MKP-ból a Most-Híd
felé kacsingató köpönyegforgató tagokat nem kell aztán
nagyon szeretni, ne hogy ők is részesedjenek azokból a javakból
- ismét gazdasági téma -, amit a Most-Híd parlamenti pozíciója
révén juttathatna nekik. Vagyis, nem kell tömegbázissá alakítani
a pártot, hiszen a kevesebb pártagnak majd többet lehet
osztani. Egyes csúcsvezetőknek - ha kevesebben lesznek - jut
kastélyfelújításra is, esetleg olyan haciendára, amilyet
Clinton elnök sem tudott magának összekaparni öregkorára.
Persze kórházat is lehet majd vásárolni. Vagyis - fogalmazzunk
magyarul - egyszerre hatalmas hiánycikk lett
az össznemzetiségi magyarságban való gondolkodás.
A szlovákiai
magyarság helyzete az utóbbi időben valóban lehangoló.A változtatáshoz
arra lesz szükség, hogy csakis a tiszta múltú embereket bízzunk
meg közös ügyeink intézésével, s bátran, határozottan lépjünk
fel akkor, ha észleljük, hogy csakis csoport-, vagy önérdeket
képviselő mammonok,vagy az ezeket képviselő szennyes múltú
csicskások kívánnak - úgynevezett
nemzetiségi politikát csinálni - saját zsebre,
mindannyiunk kárára.
Felvidék Ma,
Kalita Gábor
|