2010.09.17.

Molnár Béla: A Kárpát-medence értékei

Vajon ismerjük-e valójában hová születtünk? Mi vesz bennünket körül? ismerjük-e őseinket, kultúránkat, magyar nemzetünket? Molnár Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke Kárpát-medence értékei című könyvében többek között ezekre a kérdésekre és sok más egyébre is választ kaphatunk.

Molnár Béla így vall a Kárpát-medencéről:

A hungarikum nem terem minden bokorban, nem születik önmagától, váratlanul. A hungarikum a magyar társadalom, gazdaság, kultúra különleges eredménye, amely megszületésére nem fordítunk kellő figyelmet. Történelmünk során az értékek sokaságát hoztuk létre, amelyek fontosak nekünk, és amelyek rangot adnak nemzetünknek a világban. Ezek közül a legkülönlegesebbek lettek a hungarikumok.

De mi a magyar érték? Itt, a Kárpát-medencében az évszázadok, vagy inkább mondhatjuk, az évezredek alatt, sok nép fordult meg, maradt itt hosszabb-rövidebb ideig, ezalatt átvett valamennyit a magyar kulturális, gazdasági teljesítményekből, és ezalatt a magyar nép is átvett valamennyit az ő értékeikből. A hungarikumok bölcsője tehát a Kárpát-medence, annak különleges népessége, különleges kultúrája, gazdasági, társadalmi viszonyai. Mint a jéghegy csúcsa világítanak Európában és azon túl is, de nem szabad elfelejtkeznünk arról, honnan emelkedtek ki.

El kell jöjjön végre az idő, amikor nem minduntalan nemzetünk gyásznapjairól beszélünk, múltbéli és jelen nyomorúságainkat ecseteljük. El kell jöjjön végre az idő, amikor számba vesszük mindazt, amire büszkék lehetünk, amit őseinktől örököltünk, és mi is alkottunk. Néha beszélünk hungarikumokról, magyar értékekről, de a kommunizmus és liberalizmus agymosó évei után még nem merünk ezekre úgy büszkének lenni, mint Európa más népei.

Voltak boldogabb korok a történelmünkben, amikor divat volt magyarnak lenni, divat volt magyar irodalmi szalonokat rendezni. Tették ezt olyan német nevű nagy- és kispolgár hölgyek, akik még magyarul se mind tudtak jól. A reformkor volt a magyar öntudatra ébredés ideje, annak minden érzelmi fellángolásával.

Azóta sok minden történt itt, a Kárpát-medencében, de megint jönnie kell egy új reformkornak, amikor ismét büszkék leszünk magyarságunkra, ismét divat lesz a magyar szó, a magyar termék, a magyar érték.

A mai határok eltűnőben vannak Európában, akkor is, ha időnként némelyek szeretnék ezt megakadályozni. Jobb is, hisz nem természetes határok ezek, csak gyötrelmet és viszályt szültek. Beszéljünk hát a Kárpát-medence értékeiről, mert ezek az értékek azok, amiket kaptunk elődeinktől, amit tovább kell adnunk utódainknak. Ezekből nőttek ki, és reméljük nőnek ki még további hungarikumok is.

Az Európai Unióba lépve a nyugati országok nem értik, mit jelent nekünk a Felvidék, mit jelent Erdély, mit jelent a Délvidék. Ha Kárpát-medencéről beszélünk, az egy olyan egységes földrajzi tájegység, ami számukra kezelhető, számunkra pedig nemzetünk és bizony más nemzetek történelmét is jelenti. Ezzel a fogalommal már megalapozhatjuk múltunk és jelenünk értékeinek biztonságát.

A számunkra fontos értékek nem csak a mai határainkon belül találhatók meg, hanem a történelmi Magyarország területén mindenhol. Ezek többsége kifejezetten a magyarsághoz kötődik, magyar érték, de a népek együttélése, egymásra hatása sok közös értéket is teremtett az évszázadok során. Ezekre nem mindig mondhatjuk, hogy színtiszta magyar értékek, de a miénk is, fontosnak tartjuk, sok esetben más itt élő népekkel együtt.

Meg kell tanulni végre mindenkinek, hogy nem kisajátítani kell, hanem megbecsülni közös értékeinket.

Részlet a könyvből:

A turul kardja - Eltékozolt kincseink

- Mondd, kinek a kardját tartja a turul a karmai közt? – kérdezte unokám, mikor anyja a jó magyar nevelés részeként megmutatta neki az egyik turul emlékművet.

Erre a kérdésre lányom nem tudott válaszolni, ezért felhívott engem. Beláttam, műveltségem hiányos, és kezdtem érdeklődni mindenfelé. Rá kellett döbbennem, sehol sem találok választ egy ilyen egyszerűnek látszó dologra. Talán Attila kardja, talán Szent István kardja, de biztos választ sehol sem leltem.

Még 120 év se telt el, hogy az ország különböző részein ezeket az emlékműveket felállították. Nem a legendák korára kell visszagondolnunk. Az 1890-es években voltak már könyvek, voltak újságok, és vannak még olyanok, akiknek a családi emlékezete, családi iratanyaga visszanyúlik ezekbe az időkbe.

Turul kardjával azonban mégis gond van. Biztosan oka volt, hogy Donáth Gyula szobrász és társai, akik ezeket az emlékműveket készítették, kardot adtak a madár karmai közé. De a kollektív nemzeti emlékezetből ez már kihullott. Természetesen minden bizonnyal lehet találni megfelelő forrást, ahol minden pontosan le van írva. Ma még lehet. De hány olyan megőrzésre érdemes értékünk van, amelynek nyomát se tudjuk fellelni? Mennyit veszítünk el elődeink alkotásából, mennyit veszítünk el a Kárpát-medence természeti, gazdasági, társadalmi értékeiből úgy, hogy észre sem vesszük, mi az, ami kihullik emlékezetünk rostáján?

Gyermekeink, unokáink szellemi, lelki kincsei lehetnének ezek. Rajtunk áll, mennyit tékozlunk el, mennyit őrzünk meg számukra.

A könyvet az info@info13.hu e-mail címen lehet megrendelni, az ára 1990 Ft .

(Forrás: Felvidék Ma)