vissza a főoldalra

 

 

 2010.09.17. 

Csak egy biztos: a bizonytalanság

„Szeptember 2-án északi szomszédunknál is megkezdődött az új tanév. Csaknem 51 ezer kiselsős ült be az iskolapadokba. A legtöbben az Eperjesi, a legkevesebben a Nagyszombati kerületben. Magyar tanítási nyelvű iskolában 3 552 elsős kezdett tanulni. A legtöbb magyar elsős a Nyitrai kerületben van; ott 1165 a beíratottak száma, bár ez kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt”-olvasható a Felvidek.ma-n. Mit hoz az új tanév a felvidéki magyar diákok és pedagógusok számára? Erre a kérdésre kerestük a választ Szigeti Lászlóval, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) oktatási és kulturális alelnökével.

–Minden egyes iskola minden egyes tantermében ott „díszeleg” a szlovák címer, a zászló, a himnusz szövege, és az alkotmány preambuluma, ahogyan ezt annak idején Ficóék elképzelték?

 –Információm szerint a felsoroltak nem találhatók meg minden tanteremben. Több helyen az iskolaigazgatók, s a tanintézmények ily’ módon tiltakoztak eme ostoba törvény elfogadása és alkalmazása ellen, tudatosítva azt, hogy az új oktatásügyi miniszter jelezte toleranciakészségét az új jogszabállyal kapcsolatban, s megígérte: idén nem ellenőrzik a törvény betartását, és bírságolni sem fognak. Igaz, maga a törvény nem is tesz említést a bírságokról.

 –Szlovák iskolaigazgatók is ostobaságnak tartják ezt a jogszabályt?

 –A szlovák iskolák igazgatói ebben a témában nem foglalnak állást, viszont tudom, hogy több szlovák nyelvű tanintézményben sincsenek ott az említett szimbólumok. Ennek egyszerű, prózai okai vannak.

 –A költségek?

 –Részben, de a fő ok: a tanév végén megrendelték ezeket a szimbólumokat, de a kivitelező ezt nem jutatta el hozzájuk.

 –A jelenlegi kormánypártok közül, amikor még ellenzékben voltak többen nem támogatták az állami jelképekről szóló törvénymódosítást. Tehát volt remény a változtatásra. Mit gondol, most miért nem léptek? Népszerűségvesztéstől fél a koalíció?

 –Amikor erről a törvényről szavaztunk, az akkori ellenzéki pártok közül nem csak a Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselői, de Kereszténydemokrata Mozgalom és a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió honatyái sem támogatták ezt a javaslatot. Igaz, hogy a javaslat ellen egyértelműen csak az MKP képviselői szavaztak. Érdekes jelenség a politikában, hogy a parlamenti választások után, mikor mind a két említett szlovák párt kormányerő lett, megváltozott a véleményük, s úgy gondolják, nincs szükség ezen törvény módosítására, illetve megszüntetésére. Részben tarthatnak szavazóbázisuk csökkenésétől, másrészt köztudott, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom esetenként hajlamos a Slota és Fico féle nemzeti húrok pengetésére.

 –Radicova kormányfő azt javasolta, hogy az iskolákba elhelyezett állami jelképeket maguk a diákok készítsék el. Ép elmével elképzelhető, hogy pl. Kovács Zsuzsika és Nagy Marika azon versenyeznek, ki tud szebb szlovák címert festeni?

 –Miniszterelnök asszony két hónappal ezelőtti megnyilvánulása elég nagy komolytalanságról tett tanúbizonyságot. Néhányan mindezt tréfás, vicces megoldásnak találták. Úgy látom, hogy valóban el tudnák készíteni a pedagógusok és a tanulók is ezeket a jelképeket, de akkor teljesen komolytalanná válik az ügy. Ahogy több tanár, ezt mondom én is: nincs szükség ilyen értelmetlen, felesleges törvényekre.

 –Hogyan értékeli Eugen Jurzyca oktatásügyi miniszter elképzeléseit: a félévi bizonyítvány megszüntetése, pedagógusbér-stop, harmadiktól kötelező angolnyelv-oktatás, tankönyv-liberalizáció...  

–Van egy mondás: új söprű jól söpör. Egy dolog a biztos a következő tanévre nézve, a bizonytalanság. Léteznek olyan új javaslatok – melyeket ön is felsorolt – , amelyek már foglalkoztatják a szakmát és a közvéleményt. A félévi bizonyítvány megszüntetésével kapcsolatban úgy gondoljuk: nem kéne ennyire liberalizálni a közoktatást, hiszen az iskola vezetőségére bízzák azt, hogy készüljön-e ilyen okmány. Meggyőződésem, hogy valamilyen tájékoztatásra szükség van, még ha azt nem is víznyomásos papíron kapja meg a szülő. Csak akkor lehet korrigálni a szülő részéről gyermeke munkáját, ha ismeri tanulmányi előmenetelét az egyes tantárgyakból, ha tudja, milyen gyermeke magaviselete, hány órát mulasztott az adott időszakban stb. Tehát ha félévi bizonyítványra nem is, de egy általános tájékoztatásra úgy gondolom, hogy kötelezően szükség van. Ami a kötelező angol bevezetését illeti: egyik szemem sír, a másik nevet. Annak örülünk, hogy a 3. évfolyamtól kívánják kötelezően bevezetni az angolt. Vajon mi lett volna a magyar iskolák kis elsőseivel, ha a döntés az első évfolyamra vonatkozott volna – amit egyébként a későbbiekre való tekintettel a miniszter a mai napig nem zárt ki. Tragikus következményekkel járhatna ez például az írás, olvasás elsajátítására nézve. Nekem még a 3. évfolyam is túl korainak tűnik, mert még akkor sem tud az összes diák anyanyelvének és az elvárásoknak megfelelően írni-olvasni. A tankönyvpiac liberalizálását a Magyar Koalíció Pártja évek óta szorgalmazza. Egy átfogó megoldás lenne jó a számunka, viszont még mindig problémát okoz az, hogy csak olyan tankönyveket lehet majd piacra dobni, amit a minisztérium engedélyez. Természetesen azt belátjuk: olyan tankönyvek szükségesek, melyek összhangban vannak az ún. állami pedagógiai programokkal. Maga a miniszter jelezte azt is, elfogadhatónak tart olyan megoldásokat, hogy külföldi tankönyveket fordítanának le szlovák nyelvre. Természetesen nem a történelemre gondolt, hanem más tantárgyak. Itt látunk arra esélyt, hogy a Magyarországon készült tankönyveket Szlovákiában alkalmazzuk. Ami pedig a pedagógusbéreket illeti – ha kibírja a kabinet a négy évet –, azokat a kormány ígérete szerint emelni kell. Jelen állapotban, amikor maga az ország takarékoskodni kényszerül, már az is nagy előrelépés, hogy a pedagógusokat nem érinti az állami szférában bevezetett 10%-os bércsökkentés. Kíváncsi vagyok rá, hogy az elkövetkező évek során sor kerül-e a pedagógusok bérének növelésére. Attól tartok, hogy a kemény, gazdasági megszorító intézkedések közepette ebből alig fog valami megvalósulni.

 –Jurzyca miniszter úr beszélt a tudás alapú társadalomról. Ehhez anyagi fedezetet is tud adni?

 –Általában minden kormány, a megalakulásakor, szólt már a tudásalapú társadalomról, ám ehhez komoly forrásokra van szükség nem csak a köz-és felsőoktatás, hanem a tudomány és kutatás területén is. Sajnos, ha ezt vizsgáljuk, látjuk, Szlovákia elmarad az EU-s országok átlagától, s minden bizonnyal egy négyéves ciklusban ezt a felzárkóztatást nagyon nehéz bebiztosítani. A kormány óvatos volt, mert sem összeget, sem időpontot nem közölt a programjában arra vonatkozólag, hogy mennyivel szándékozik megemelni az oktatásra szánt keretet.

 –Az új miniszter többször beszélt az iskolabusz-programról. Nem kell attól tartani, hogy ez az első lépés a falusi kisiskolák megszüntetése felé?

 –Az iskolabusz-programot már régen, amikor még oktatásügyi államtitkár voltam, kezdeményeztük, minden hátsó gondolat nélkül. Az vezérelt minket, hogy segítsük a kistérségeket, az alacsony létszámú iskolákat. Sajnos nem kizárható jelenünkben a hátsó szándék. Elfogadhatatlan, hogy esetleg az iskolabusz- program által próbálná a minisztérium felszámolni a kis települések alacsony létszámú kis iskoláit, illetve megszüntetni az alacsony létszámú teljes felépítésű iskolákat. Iskoláink megtartása nemzetrészünk megmaradásának garanciája.  

–A szakképzett pedagógushiány mennyire érinti a magyar iskolákat?

 –A magyar tannyelvű iskolák ezt a problémát az utóbbi években megoldották, de vitathatatlan, hogy néhány tantárgyban szakképzett pedagógushiány tapasztalható. Ezek elsősorban az idegen nyelvek, de ide sorolhatjuk az informatika oktatását is. Az utóbbi időkben tapasztaljuk, hogy a szlovák nyelv – és a testnevelés-szakos tanárokból is hiány keletkezett. Összességében: nincs nagy gond ezen a téren a magyar iskolákban.

 –A 2010/11-es tanév könnyebb, szabadabb lesz, kevesebb negatívumot tartalmaz majd a magyarok számára, ha összevetjük a Fico-Mikolaj –érával?

 –Azzal, hogy kormányváltásra került sor, és sem Slota sem Fico pártja nem tagja az új kabinetnek, sokkal nyugodtabb lesz a légkör a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Nem érezzük azt a frusztrációt, amit az előző négy évben. Azonban ez az előrelépés kevés. Szükséges az iskolai autonómia megerősítése és létre kéne hozni a szlovákiai magyar oktatásügy háttérintézményeit, kutató-és módszertani központját.

 

Medveczky Attila