Függetlenség

2010.09.29.

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 39. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Számvetés a szavazófülke előtt (2.oldal)

A kétharmados győzelem tavasszal, az új alkotmány lehetősége, és most az MSZP tíz-tizenhárom százalékra leértékelődése, s másik két részben az MSZP által létrehozott kis párt szétesés határán való vergődése Európában páratlan jelenség. Kilátás van arra, hogy a három ellenzéki párt együtt sem haladja meg az önkormányzati választáson a 25 százalékot s így a kétharmados győzelem háromnegyedes győzelemmé fejlődik fel. Ez a legszebb remény, ami erre a népre az utóbbi huszonöt vagy talán száz évben ráköszöntött. Megszabadulni egy bűzhödt rablóbandától, amely Kun Béla óta mindig másnak nevezi magát és mindig a nemzet ellen politizál, mindig az idegenséget szolgálja. Ezért érdemes elmenni szavazni és feltenni az „i”-re a pontot. De mást is jelent, kell, hogy jelentsen ez a megerősítés. Azt, hogy a kormánynak töretlenül és határozottan kell folytatnia a nemzeti megújulás, a magyar érdek szolgálatának politikáját. Tudnia kell, hogy az iránta megnövekedett bizalom a bátorságának a következménye. A nemzetnek, anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna róla, módfelett tetszett az a bátorság, amely értésére adta az IMF-nek, hogy nem szólhat bele a magyar életbe. Megszorítások iránti igényét a kormány nem teljesíti. E nélkül a lépés nélkül a tavaszi kétharmadot is nehezen érte volna el a kormány a még mindig meglévő liberális médiatúlsúlyban. De a magyar ember tettekből ért és ebben a kívülállásban meglátta, hogy nem kortesfogás, hanem meggondolt, szívbéli vállalkozás. Egy kis forradalom. A liberálisoknak, az IMF- és Tel- Aviv-kiszolgálóknak pedig tátva maradt a szájuk. Ők minden bizodalmukat az IMF-be vetették. Csak beszéljen, csak ígérgessen Orbán Viktor, majd jön az IMF és ráül a szájára. S ha pedig rákényszerülve folytatja a megszorítások politikáját, hamar megbukik. De nem így lett.

Borbély László: Mándy Iván arcai (4.oldal)

Mindig olyan helyre vágyott, ahol arcokat látni, mert a legfontosabb, hogy arcokat lásson az ember. Ezért tér vissza időről-időre a főváros utcáira, tereire és épületeibe, „ahol mindenfélék laktak”. Elsőként a Teleki térre, mert arrafelé egyszerre teremtődött meg minden, a valóság, a legenda, na és ő maga, a törékeny testű író, aki az ébrenlét és álom határmezsgyéjén egyensúlyozva ezeket mind elbeszélhette. Nem verte nagy dobra, hogy mi a dolga, nem harsányan kereste az Istent és még csak nem is a templomban, hanem az arcok mögött rejtőző lelkekben: A KÉPMÁSOKBAN. Diákkorában futballista-karrierről álmodott, de korán kiderült, nincsen labdaérzéke, mégis lejárt a térre, nézte a nagyokat, szemlélődött, megfigyelt. Egyik fejelőmeccs közben öreg csavargó csoszogott keresztül a téren, leült a padra és elaludt. Az ifjú Mándy Ivánon kívül senkire sem tett mély benyomást. Ebből a témából írta meg később egyik legszebb novelláját A halottat.

Ajka, az eladósodott város (5.oldal)

Ékes József országgyűlési képviselő, a város Fidesz-KDNP-s polgármesterjelöltje, a Nemzeti Fórum Egyesület alelnöke: Szeptember 10-én kaptam meg az Állami Számvevőszék jelentését, amelyben egyértelműen rögzítik, hogy 18 évre elkötelezte magát Ajka városa az eddig felvett kb. 4,8 millárdos hitelállománnyal. Mindezt az összeget kiegészíti az az 1 milliárd forint, ami terheli a várost a kifizetetlen számlák miatt. Megkértem a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy adjon tájékoztatást arról: Ajka városa az EU-s források tekintetében milyen számlákat hívott le, és elszámolt-e az eddig elvégzett munkákkal. Polgármester úr állandóan arra hivatkozik, hogy a likviditási problémákért a jelenlegi kormány okolható, mert leállították a már elnyert pályázati pénzek kifizetését. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a jelenlegi városvezetés a közelmúltban két alkalommal is lehívott előleget: augusztusban és szeptemberben is. Az elszámolás viszont hiányzik, ez az egyik oka annak, hogy több vállalkozásnak nem tudta kifizetni a számláját.

Nincs más, csak az egyenlőség (2.)

Jean Sévillia: Az értelmiség terrorizmusa c. könyvének ismertetése (második rész) (7.oldal)

Történt pedig, hogy Vendée-ben történelmi megemlékezést tartottak. Vendée nem lelkesedett a francia forradalom szörnyűségeiért. Ott volt az ünnepségen – e reakciós ünnepségen – Szolzsenyicin is. Emlékeztette hallgatóit gyermekkorára, amikor csodálattal olvasta a Vendie-i felkelésről szóló történeteket. „Hát igen, ezek a parasztok a forradalom ellen harcoltak. Ezentúl most már jobban meg fogjuk érteni, hogy a hőn áhított társadalmi változást rendes fejlődés kibontakoztatásával is el lehet érni, ezerszer kevesebb veszteséggel anélkül, hogy a kegyetlenség általánossá válna. Hiábavaló azt remélni, hogy a forradalom meg tudja újítani az emberi természetet. Ezt remélte annyira az önök és még inkább a mi orosz forradalmunk.” Párizsban a baloldal azt suttogta, hogy a lucsi megemlékezés reakciós volt. Szolzsenyicin szemére vetették, amiért elment az emlékezésre. Szolzsenyicin meg kijelentette: „elítélek mindenféle forradalmat, mint olyat.” Mintha különös egybecsengések lennének a magyar valóság és a francia valóság között. Magyar Bálint nevű kultuszminiszter az oktatást akarta száműzni az oktatásból, meg természetesen a nevelést. Nem emlékszünk rá? Nem tegnap volt, hanem tegnap este. A nemi szabatosság és ótvarosság magatartását több televíziós csatorna éjjel-nappal szolgálja. És emlékszünk arra a mondatra, ami így szólt: „Nálunk, Magyarországon a baloldal hatalomhoz jutott első dolga volt, hogy rárontott a nemzetre.” Orbán Viktort ezért a mondatáért a baloldal keresztre akarta feszíteni. Egyszóval Jean Sévillia könyve, Az értelmiség terrorizmusa igen fontos olvasókönyv. Fegyelmezettsége és oknyomozása nemcsak nevelő erejű, de fontos figyelmeztetés is. Az meg végképp nem zavarja az olvasót, vagy ne is zavarja, hogy néhány névbeli és dátumbeli pontatlanság is belekeveredett a könyvbe. Milyenek? Egy helyen a szerző azt írta, hogy Bulgária pártjának (kommunista) főtitkára Zsukov volt. Zsukov marsall volt, Zsivkov ezzel szemben párttitkár. Nem mindegy?

Finisben

Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje (9.oldal)

Azt mondja a szocialista jelölt a plakátokon, hogy meg kell védeni a szabadság városát. Mi az a szabadság, amit ő félt, hiszen az elmúlt évek szabadsága a szabadrablás szabadsága volt, nem más. Ez olyasféle szabadság, amelynek az lehet a lényege, hogy egy elenyésző kisebbség intellektuálisan terrorizálja a túlnyomó többséget, félrevezető kommunikációs trükkökkel. Ha valaki, én a szabadság városává szeretném tenni Budapestet, de nem a szabadrablást szeretném megóvni, hanem a többségi érdekek következetes érvényesítését tűzöm ki célul, és ha ez megvalósul, akkor beszélek arról, hogy Budapest a szabadság városa. Hihetetlen, de jogos kisebbségi érdekérvényesítéseken, mint például a vallási vagy etnikai kisebbségek alapérdekeinek a képviselete, azt értik, hogy ennek az égisze alatt állandó jelleggel lesöpörhetik a többségi, praktikus érdekeket az asztalról. Ebben a szellemben tovább ez nem folytatódhat.

Tisztesség és akarat

Dr. Kriza Ákos munkahelyteremtésről, biztonságról élhető Miskolcról (10.oldal)

Miskolc lehetőségei nagyon jók, csak eddig nem tudtak élni vele. Mondanék rá egy példát. A múlt héten a Miskolci Egyetem rektorának, Patkó Gyulának a vendége voltam, aki elvitt az egyik laborba, és egy olyan megoldással ismertetett meg, amelynek segítségével például az intézmények energiaszükségletét 30%-kal lehetne csökkenteni. Az ilyesféle tevékenységre máshol egész iparágak települnek. Egyértelmű, hogy az egyetem jelentheti Miskolc számára a tudományos technika és innováció gyökerét, a lehetőséget, ahonnan elindulhatunk. Ha megvannak a kiindulási pontok, ha megteremtjük a lehetőségeket, akkor munkát tudunk adni annak a sok dolgos kéznek, amelyek jelenleg munka nélkül vannak. A miskolciak tudnak, a legtöbben akarnak is dolgozni, csak lehetőséget kell számukra biztosítani. De beszélhetünk akár Miskolc földrajzi adottságairól is. A város közlekedési csomópont Kelet-Európa határán, ami nagyszerű lehetőségeket kínál, ám az elmúlt években ezt sem tudta kihasználni Miskolc város vezetése. Ha a lehetőségeinket csokorba kötjük, ha határozott elképzeléseinkkel megismertetjük a kormányt, biztos vagyok benne, hogy mellénk állnak, hiszen helyben születő, támogatható terveket várnak. Orbán Viktor miniszterelnök a választások után azt mondta: nem Budapest akarja megmondani Észak-Magyarországnak, mit tegyen, hanem az ott élők, az ottani politikusok mondják meg, mit kívánnak tenni a jövő érdekében. Ha terveinkhez ráadásul társakat keresünk hazánkban és a szomszédos országokban, akkor egyre többen leszünk érdekeltek abban, hogy a lehetőségeket kihasználva fejlődő pályára állítsuk Miskolcot. És ez nemcsak a város, hanem az egész ország érdeke is.

Egész Ukrajna számára jelentős mérföldkő lehet az október 31-én sorra kerülő önkormányzati választások eredménye, de különösen nagy a tét a kárpátaljai magyarság számára: hosszú évekre eldől, nemcsak az, kik képviselhetik a magyarokat a helyi, járási, megyei tanácsokban, hanem a magyar érdekképviselet szavazatokban mérhető súlya, ereje is. A kampányról, a kárpátaljai magyarság két érdekvédelmi szervezete közti rivalizálásról, a vádakról Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökét kérdezte Medveczky Attila. (10.oldal)

Boldogan egy kiszolgáltatott létben

Látogatóban a Réti Erika-Kiss Jenő színészházaspárnál (11.oldal)

Negyvennyolc év alatt elég sok „furcsa” rendezővel találkoztam. Voltak olyanok, akik hivatalos úton megnéztek egy-egy külföldi előadást, és azokat egy az egyben „átültették” hazai színpadokra. Előfordult, hogy egy fővárosi igazgató-főrendező megkérdezte az általa rendezett darab szereplőjétől, ugyan mondja már meg neki, hogy mi a darabnak a vége, mert neki fogalma sem volt róla. Remélem, hogy ennek a korszaknak lassan vége…

Fizetett hülyék és a politikai tabloid (19.oldal)

Ellenben a zsidó származású találékonyság Magyarországra is meghozta a gyümölcsét. A magyar közéletben megjelentek a fizetett politikai hülyék. Az első komoly sikereket ezen a téren Dr. Torgyán József érte el. A Kisgazdapárt élén ugyan még nem kellett pofozkodnia, de lökdösődésre már a 90-es évek végén sor került. Torgyán végül meg is találta a helyét a show-bizniszben, nemrég 800 ezerért vacsoracsatázott a TV2 celebműsorában. A valódi verekedős show-műsorra azonban csak idén tellett. Novák Előd már korábban is teljesítette a fizetett hülyeség minden kritériumát – hátára erősített zászlókkal és pergődobbal a kezében rohangált, megcsavartatta az orrát egy rendőrrel és a többi –, de karrierje csúcsát a múlt héten érte el. A Tomcat néven elhíresült Polgár Tamás, aki képtelen volt elviselni, hogy már két hónapja kihagyták mindenféle hírportál keménygyerekek rovatából, nemes egyszerűséggel lepofozta, majd többször lepatkányozta Novák Elődöt.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu