vissza a főoldalra

 2010.09.24. 

A szórakozáshoz való jog

Törvénybe iktatva ez még ugyan nincs, de szokásjogként, magától értetődő emberi jogként,  már mindenek előtt és mindenek fölött érvényesül. Diszkóknak lenniök kell, mert az ifjúságnak joga van a szórakozáshoz. Sőt ahhoz is, hogy ne készüljön fel az életre, amely küzdelmes. A kereskedelmi tévék olcsó szórakoztatásainak is lenniük kell, mert a négy szűk betonfalához kötött kisnyugdíjasnak joga van a világba való kitekintésre és a szórakozásra, és ezáltal a teljes bezáródásra és eltompulásra. A kereskedelmi tévéknek és az egész szórakoztatóiparnak pedig arra a hatalmas jövedelemre, amit az egész társadalom fizet ezért a szándékos butításért. Mert a kereskedelmi tévék a reklámbevételekből tartják fenn magukat és fizetik sztárjaiknak a magas gázsikat, a reklámkiadások viszont minden egyes termék árába bele vannak kalkulálva. Így végül a nagyközönség fizeti meg minden vásárlásával a saját elbutítását. Ez a liberális médiarendszer alapja, ez Amerika.

Mindez két dologról jutott eszembe. Az egyik amerikai. Egy csinos nő, aki besöpört egy csomó díjat egy könnyűzenei díjkiosztón – a díjkiosztás, beleértve az Oscar-díjakat is, maga is szórakoztatóipari esemény – nagy darab nyers húsokba burkoltan jelent meg, csupán a segge nem volt marhacomb lapokkal takarva. A díjat átadták neki. Megszokták, hogy ő ilyen. Nekünk itt, Európában, azonban el kell gondolkodnunk azon, hol tart az a társadalom, amelyikben ezt elviselik, ahol ez lehetséges. Vajon nem a szabadság fitogtatása miatt van-e ez így. Mert, persze, ez nem szabadság, hanem ízléstelen hülyeség, egy mindenbe belefáradt, kiélt társadalom végvonaglása.

A másik magyar esemény. Két srác megölt egy harmadikat, aztán betértek a diszkóba flipperezni. Nem is tudták, mit tettek. Mert már nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, valóság és képernyő között. Mert már annyira magányosak a sok szórakoztatásban és a lelküktől idegen műsor-térben és kapcsolt részeiben, hogy nem tudnak különbséget tenni élet és halál között. A barátjuk sem több, mint egy emberformájú, egy síkban létező lény a képernyőn. Mert már az iskola sem tud a szórakoztatás fölé kerekedni. És a saját élet sem érték már. A szórakoztatóipar kilövi az embert a semmibe.

Ez mind összefügg az üzleti szórakoztatással, amely mostanra az emberiség mérgezése lett, és ha így megy tovább, halálává is válhat.

Az új médiatörvény megalkotása mellett, vele egyidejűleg, a szórakoztatásról és különösen a közösségellenes szórakoztatásról is gondolkozni kell.  Nemcsak az önkormányzati képviselők számát kell csökkenteni, hanem a drogterjesztő diszkók és a szórakoztatóipari tévék és bűnre ösztönző műsoraik számát is. Akár nullára.

Csurka István