2011.04.01.
Elkezdődött
Kedden megkezdte
az alkotmánytervezet vitáját az Országgyűlés, amelyet ezúttal
nevezhetünk Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek is. Ez nagy
pillanat. A Habsburgok trónfosztása óta, amely 1849-ben történt
a debreceni Nagytemplomban és a szabadságharc körülményei között
megválasztott nemzetgyűlés műve volt, nem fogott hozzá ilyen
tiszta felhatalmazású választott testület az alkotmányozáshoz.
Deák és Eötvös országgyűlése elsősorban a kiegyezéssel
foglalkozott, a bécsi udvarral volt kénytelen alkudozni és
Kossuth kimaradt belőle. A Horthy Miklóst kormányzóvá emelő
gyülekezet munkáját beárnyékolták az előzmények, az áruló
Károlyi és a kommün, s még inkább a közelgő, már sejthető
országcsonkolás, a halálos ítélet.
Most magunk
vagyunk a szűk hazában, amely azonban szépen bővül a
magunkhoz ölelt és állampolgárrá váló magyar testvéreinkkel.
Jelképesen szép, hogy ez a két folyamat egybeesik.
Most mindössze
egy kicsiny, a saját piszkában fetrengő, magát pártnak nevező
csoport zajongása, sápítozása és aknamunkája zavarja meg az
alkotmányozást. Az SZDSZ gyenge és lusta folytatásának
tekinthető LMP és a saját nemzetellenes múltjába, hosszú évtizedek
óta folyó hazudozásaiba, gazemberségeibe belegabalyodott MSZP.
Hányadik átalakulása már ez ennek a volt kommunista pártnak?
Rákositól Kádáron át Gyurcsányig és most az utolsó nímandig?
Most arra hivatkoznak, hogy mint párt, mint megválasztott képviselőcsoport
ott kellene legyenek, de nem jönnek el, mert úgyis leszavazzák
őket. Lehet. De nem ez a probléma: mint emberekre nincs rájuk
szükség. Szekeres, Gyurcsány mint alkotmányozó? Nem! Nagyon
helyes, hogy távolmaradnak. Még távolabbra kellene menniük.
Állapítsuk meg:
mind a sajtó, mind az alkotmányozó kétharmad többet
foglalkozik a kelleténél az ő távolmaradásukkal. Mintha nélkülük
nem volna teljes a Ház. Nem igaz. Semmi szükség rájuk. Jobb,
ha nem ütik bele a pofájukat az alkotmányba. Mit is mondhatnának?
Szekeres, Gyurcsány, Lendvai Ildikó, Mesterházy és a többiek.
Ha megnézzük, hogy mit hagytak hátra erre a kormányra, mire
vezetett a felperzselt föld taktikája, az eladósítás, a végtelenített
szajrézás, hát nem felülértékelné őket meghívni az Alkotmányozó
Nemzetgyűlésbe? Semmi keresnivalójuk nincs ott.
Alkossa meg a törvényt
a kétharmados többség, amelyet éppen evégett segített kétharmadra
a felvilágosult, józan keresztény többség, de jót, szilárdat,
magyart és maradék kincseinket, vagyonunkat mindentől, akár Brüsszeltől
is megvédő, „ércnél maradandóbb” művet alkosson.
Azt hisszük, ezen
a tavaszon ezt kívánja a magyar nemzet.
Csurka István
|