vissza a főoldalra

 2011.04.08. 

Két délután – Smocekiáda
(Főnix Színházi Műhely)

A hatvanas éveket tartják a cseh színház aranykorának. Az 1932-ben, Prágában született rendező és drámaíró Ladislav Smocek ennek az időszaknak legalább olyan jelentős személyisége, mint Vaclav Havel, a későbbi köztársasági elnök. Smocek alapította Prága belvárosában, 1965-ben a Cinoherny Klub nevű játszóhelyet, amivel újfajta színházi megközelítésmódot honosított meg. Itt nem a látványos színpadi képekre helyezik a hangsúlyt, hanem a színészi játékra, így ezzel a színész és a rendező közös alkotómunkáját erősítik, valamint eltérnek a kor hagyományaitól és erkölcsi elvárásaitól. Smocek nevezetesebb művei: A piknik, Útvesztő, A kozmikus tavasz, Egyik reggel. Számtalan díjjal tüntették ki, 2004-ben kapta meg a Karel Capek-díjat, amit a Nemzetközi PEN Klub Cseh Központja adományozott neki. Smocek nem tartozik a divatos szerzők közé, a Dr. Burke különös délutánját legutóbb a Katona József Színház művészeiből összeállt társulat adta elő 2005 júliusában, a Károlyi Palota kertjében, a Labirintust pedig most, 2011. március 18-án játszották a Főnix Színházi Műhelynek otthont nyújtó R. S. 9. Színházban.

A Dr. Burke különös délutánja című darabot Smocek rendezésében, 1965-ban játszották először a Cinoherny Klubban, és közel negyven évet kellett várni, hogy a magyar közönség megismerje ezt a fanyar humorú úgynevezett kendőzött komédiát. A javakorabeli Outechova asszony majdnem kiugrik a bőréből, ugyanis végre férjhez adja öregecske, rút, negyvenéves lányát, Svatavát egy mészároshoz Ez a jóember azért nem veszi észre a lány hiányosságait, mert olyan kancsal, hogy az orráig sem lát. Az aranykezű, fimon buktákat sütő asszonyság eme örömteli esemény miatt felmond albérlőjének, dr. Burkénak, akit nagyon rosszul érint ez a hír. Emiatt mindenféle zavarba ejtő ötleteket gyárt: rá akarja beszélni ifjú, ügybuzgó tanítványát, Tichy kollégát, hogy ő vegye el az – amúgy percről-percre fiatalabb, de mégiscsak igen randa – kisasszonyt, a bandzsa vőlegényt meg éppenséggel le akarja beszélni a frigyről, az anyósjelöltnek meg az arának az elsietett, rossz házasság negatív hatásairól szónokol. Hogy, hogy nem, dr. Burke addig-addig mesterkedik, míg a szörnyű lehetőségek hatására szép sorjában az összes áldozat elalél, és hatalmas ruhásszekrényébe mindnyájukat begyömöszöli. Azt hiszi, meghaltak, ezért menekülőre fogja a dolgot. Végül „feltámadnak”, de addigra a fondorlatos, a kilakoltatás rémétől beijedt doktor már hetedhét országon túl van. Dr. Burkét Pásztor Zsolt alakítja. Egy diktátort, egy nagy manipulátort állít a nézők elé, akit úgy ismernek, mint a tenyerünket. Olyan embert mintáz meg, aki mindenkit csak kihasznál, átver, mert csak a maga érdekeit nézi. A lakástulajdonos fehérnépet Hartai Laura igencsak nagyszerűen, a szerephez illő alázatossággal játssza. A csúf leányzót az igen mutatós színésznő, Zernovácz Erzsébet formálja meg. Ilyenkor lepődünk meg, hogy maszkírozással mi minden érhető el. A valamiféle hátsó szándékkal dr. Burke körül sündörgő ifjoncot Baku György viszi színre, a bumfordi vőlegényt, az ösbuta hentest Tarr György jeleníti meg.

A Labirintust is 1965-ben vitték színre először Prágában, a Cinoherny Klubban, és ezt is Smocek rendezte. Igen beszédes alcíme van: Interjúkísérlet a bejáratnál. A késő délutáni órákban érkezik a szórakoztató parkbeli Labirintus bejáratához a kalapos férfi. Nem akar bemenni, csak érdeklődik. Leginkább az a gondolat foglalkoztatja: hol van a labirintus kijárata? Egyáltalában: létezik kijárat? Csak be lehet menni, ki meg nem? Ha viszont nincs kijárat, akkor a bejáraton is ki lehet és szabad jönni? Zavarba ejtő kérdéseket tesz fel a dolgát serényen végző jegyárusnak, aki először jóindulatúan, mint ahogyan az éretlen gyerekeknek szokás válaszolgatni, úgy felelget. De a kalapos úr nem tágít, a ’hol van a kijárat?’ kérdésétől a jegyszedő egyre ingerültebbé válik. Az is kiderül, valami nincs rendben a Labirintusban, a csontvázzá aszott emberek ott bolyonganak bent, időnként ki akarnak sétálni, de a portás visszakergeti őket. Végül a jegyárus elunja a hepciáskodó vendég kérdésözönét, és belöki az útvesztőbe. A Labirintus mélyebb tartalmakat hordoz magában, a széksorokban ülők elmerenghetnek ilyen feltevéseken, hogy a saját labirintusába mindenkinek könnyebb belépni, mint onnan kijönni; ha önként megy be, nem biztos, hogy kiszabadulhat. A két főszerepet, a bejáróőrt Tarr György, a kalapos férfiút Gránicz Lajos kifogástalanul alakítja, a többiek – Hartai Laura, Baku György, Árpád Andrea, Bakos Panna – csak egy-két mondat erejéig vesznek részt a játékban.

A társulat tudásának legjavát nyújtja, ezért is ennyire magas színvonalú ez a Sződy Szilárd rendezte produkció. Egyik mű sem terheli meg súlyos társadalmi mondanivalóval, nehéz politikai tartalmakkal a publikum lelkét, éppen csak annyival, hogy elcsemegézhessenek egyiken-másikon. Igényes és nemes szórakozás az, amit a Dr. Burke különös délutánja és a Labirintus című vígjáték megtekintése okoz. Mindenki felszabadultan, harsányan nevet, mert a Főnix Színházi Műhely önmagához és a „Tűzzel játszunk!” hitvallásához illő, méltó darab megszületését segítette elő.