|
 2011.04.08.
Honfoglalás, telepítéssel
A készülő új
alkotmányban a föld és a víz mind minőségét, mind pedig
tulajdonlását, azaz magyar tulajdonban maradását illetően erős
védelmet kap. A magyar föld nem eladó, jelentette ki Orbán
Viktor, amikor a nemzeti konzultáció javaslatainak alaptörvénybe
építéséről szólt. Ez megnyugtató.
Ahhoz, hogy ez a
gyakorlatban megvalósuljon, gyökeres változtatásokra van szükség,
amelyekről ebben a lapban már többször is értekeztünk. Most
egy sokak számára talán meglepő történelmi példával
igyekszünk alátámasztani korábbi érvelésünket. 1948-ban,
Izrael Állam kikiáltásának évében Budapesten megjelent egy könyv
a Káldor Könyvkiadó kiadásában. A könyvet egy híres
amerikai agrárius tudós, Walter Clay Lowdermilk írta és Lőw
Éva fordította. A „Palesztina, az ígéret földje” magyar
kiadásához, miként az angolhoz is nem más, mint a híres és
sokat próbált filozófus, Lord Russel írt előszót. Mégsem azért
idézünk most ebből a könyvből, hogy bizonygassuk, tudunk mi
idézni ebből a táborból is, hanem azért, mert a gondolatok,
amelyek itt megpendülnek, a módszer, amelyet itt leírnak, s az
eredmény, amit azok, akikről a könyv szól, a zsidó telepesek
elértek – beszédes, ha nem mindjárt kötelező példa számunkra.
„Kétszer
voltam Palesztinában s láttam az ott folyó munkát. Mélyen
megkaptak minden alkalommal az ott elért nagyszerű eredmények.
A fiatalság zöme Európa nagyvárosaiból indult, de Palesztinában
földművelővé lett, nagyobb része minden mezőgazdasági előképzettség
nélkül, a falusi élet ismeretének teljes hiányában került
ki. De három felmérhetetlen tulajdonsággal rendelkezett,
lelkesedéssel és intelligenciával. Erőt adott nekik a Nemzeti
Otthon felépítése, ahol békében és boldogságban és a maguk
módján élhetik majd életüket.” Mi most még a legnagyobb jóindulattal
sem mondhatjuk, hogy a saját magyar nemzeti otthonunkban élünk.
Termőföldünkön kusza és rejtett tulajdonviszonyokkal egy soha
nem látott méretű nagybirtok terjeszkedik, amely túlnyomó részben
közömbös, ha mindjárt nem ellenséges a nemzeti célokkal
szemben. A magyar falut elpusztították, a földtől elidegenítették.
Kultúránkat és tömegkultúránkat egy ráterített – félrevezető,
idegen lélegzetű amerikai – dömpingáru fedi le, szinte légmentesen.
Az előző, nemzetidegen kormányzatok, különösen bukásuk előre
vetülése után a felperzselt föld taktikájával éltek és
csak bénító hiányokat hagytak hátra. Ebben a helyzetben kell
elkezdeni mégis a Nemzeti Otthon megteremtését.
Ennek módja más,
mint a földtulajdon és a vízkincs visszaszerzése nem lehet. Az
új alkotmány felhatalmazásával élve meg kell állapítani a
Nemzeti Otthon és a magyar megmaradás szempontjából
legalkalmasabb birtokméretet, és ezeket a birtokokat fiatal, több
vagy sok gyermeket vállaló családok kezére kell juttatni. Ez
nyilvánvalóan teljes nemzeti életformaváltást jelent. Ez
honfoglalás tele-pítéssel, legalább annyira nehéz feladat,
mint az Európa városaiból Palesztina száraz homokjába életet
varázsoló zsidó fiataloké volt.
Átéltünk mi már
ilyen szükségből következő, élvemaradásunk kényszeréből
következő honfoglalásokat. A magyar Alföldön valami ehhez
hasonló folyamat már lezajlott a XIX. században, amikor a
magyar paraszt, a 15-20 holdas gazda létrehozta a tanyát, a
tanyavilágot. Kiköltözött a nagy falu, a mezőváros
templomos, műhelyekkel, piaccal ellátott viszonylagos védettségéből,
kényelméből, mert földjét csak állandó rajta éléssel
tudta megművelni. Ennek a tanyavilágnak a leírója – típusainak
összefoglalója és a fejlődése útját kijelölő –, tudósa
dr. Kiss István volt. A nagyközségektől távol, tíz, húsz,
vagy negyven kilométerre a múlt század harmincas éveiben már
létrejöttek tanyaközpontok, gazdasági együttműködések
iskola- és templomépítő társulások. Önerőből. A kolhozosító
szovjet barbárság elsőnek a tanyákat rombolta le és most
legjobban talán a tanyák hiányát nyögjük. A tanya – mely
elsősorban az Alföld jellegzetessége – színmagyar volt.
Rá lehetett volna építeni Kertmagyarországot és ma talán
nem volnának népesedési gondjaink.
A Kiss István leírásai,
elképzelései, tudományos tanácsai alapján kell most az Alföld
új tanyavilágát, iskoláját és templomát, a Russel által leírt
zsidó lelkesedéssel és elszántsággal újjáépíteni. A
tanyacsoport, a tanyaközösség nem csak termel, hanem maga fel
is dolgozza termékeinek java részét, közösen exportál, ellát,
teremt új magyarkultúrát és nevel gyermeket – az államvezetésnek.
Ez az új
honfoglalás, telepítéssel. Az új magyar tanyán nemcsak árut
kell termelni, hanem életet, kultúrát, Nemzeti Otthont kell
teremteni.
Csurka István
|
